Kétpártrendszer vagy mi? – eljött az ideje ennek a vitának is

Kétpártrendszert akar Hadházy Ákos szerint a Tisza Párt, miután Magyar Péter belicitálta, hogy a Tisza egyedül indul minden körzetben, és a mostani ellenzéki képviselők jobban teszik, ha barátkoznak a magánszektor gondolatával. Nyilván az ellenzéki egyéni képviselőket küldő Budapest körzethatárainak átszabása váltotta ki ezt a vitát, de már épp ideje volt.

Először is: akar vagy nem a Tisza kétpártrendszert, most az van. A választási rendszer ilyen, az eddigi ellenzék pedig ennek 12 évig képtelen volt eredményesen megfelelni, az ellenzéki választók pedig eredményt és kormány/rendszerváltást szeretnének. Persze a rendszeren lehet tologatni kétharmaddal. Ha jövőre – mondjuk, esetleg – úgy áll a dolog, hogy a Tisza kétharmaddal vezet, akkor majd esetleg a parlamenti narancskétharmad írhat olyan szabályt, hogy felülreprezentálja a kicsiket, és akkor talán más lesz. De egy ilyen elképzelt helyzetben ez ugyanannyira nem lenne már kérdés vagy téma, mint 2010-ben.

MP veszélyezteti az ellenzék választási sikerét – ez is elhangzott a jelenlegi összefogásos képviselőktől. Ez viszont megér egy kis utánagondolást. Előrebocsátom, ködszurkálás következik, mert egyrészt nem számoltam utána, másrészt meg most még hiába számolgat bárki, annyira gyorsan változik a politikai erőtér.

A „veszély” az lehet, hogy Budapesten egymásra indulnak a jelenlegi képviselők és a Tisza, amiből esetleg a narancs jöhet ki nevető harmadikként, valami 35-40% közti eredményekkel. Amit viszont a jelenlegi képviselőknek (pártjaikat engedjük el, azok a DK kivételével gyakorlatilag nem léteznek, a DK pedig szintén bejelentette az önálló indulást mindenhol) kell látni, hogy egy tetszőleges egyeztetési labirintusba most nem (és valószínűleg később sem) mehet bele a Tisza anélkül, hogy a saját lendületét megtörné. MP válasza minden hangfelvételre az, hogy „foglalkozzunk a fontos dolgokkal: egészségügy, közlekedés, oktatás, gyermekvédelem, összeomló közszolgáltatások”. Ez jó taktika, de próbálna csak meg, amúgy 2021-es Márki-Zay Péterként beülni zárt szobákba egyezkedni levitézlett politikai erőkkel, és ezt az élt azonnal elveszítené.

Két képviselőt sajnálok ebben a körben, akiket érdemtelenül sújt a helyzet: Hadházy Ákost és Jámbor Andrást. Ők valóban létező és jól láthatóvá is tett munkával, felépített kampánycsapattal állnak, és amit képviselnek, karakteres és egyedi. Az érvrendszer azonban, amely az egyezkedést kizárja, ennél sajnos sokkal koherensebb.

Azzal az amatőrködéssel, amelyet „összefogás” 2021 novembere és 2022 márciusa között csinált, bármilyen azonosulás, vagy ahhoz bármilyen kapcsolódás a lúzerség olyan bélyegét ütné a Tiszára, amelyet az nem vállalhat fel. 

Sajnálom Márki-Zay Pétert is, mert nem ezt érdemelte, de azért ő is elvert egy jó hónapot a füstös szobákban egyezkedésre, amelyből kifelé annyi jött ki, hogy „szeretne öt cigányembert a közös listára”, miközben ki a bánatot érdekel a lista, amikor győzni egyéniben kell? Aztán ott volt Gyurcsány „kapitány, kapitány” Ferenc, aki ott gáncsolta formális szövetségesét, ahol tudta. Ebben voltatok benne, fiúk, és persze ha nem lenne Tisza, azt el lehetne játszani még egyszer, de ennyi időnk már nincs erre. A kormányváltást és rendszerváltást most nem a Tisza „kétpártrendszerre hajtása” veszélyezteti, hanem mindaz, ami ennek most ellene megy. Sajnálom azokat, akik nem ezt érdemlik, de most ez a helyzet. Nekik akkor nyílik minimális pálya, ha a Tisza projekt bedől vagy ha nagyon beindul.