Kérek húsz deka puskaport, ha lehet, szeletelve!

Lassan összemérhető lesz az uniós pénzügyi veszteségünk az 1848-as szabadságharc kiadásaival. Január elsején egymilliárd euró ment a levesbe, de ne felejtsük el az EU-s büntetés miatt ketyegő napidíjat, és a korábban elmaradt pénzeket sem.

Ha elegánsan kerekítve a hazai összterméket 200 000 millió eurónak tekintjük, akkor a januárban Magyarországtól elvont összeg a GDP 0.5 százaléka. Ennyibe kerül most a uniós közösség által kért reformok elmaradása, amit a kormány a Brüsszel elleni szabadságharcnak tekint.

Populista megközelítéssel könnyedén ki lehetne számolni, hogy ebből hány lélegeztetőgép vagy helikopter kerülhetne állami tulajdonba, és azt is, hogy mire lehetne most ezt költeni első felindulásból. Lenullázhatnánk a kórházak tartozását, az oktatás is busásan megkapná a jussát, és még maradna valamennyi a lakhatási válság kezelésére is. Komoly summa ez, még ha Mészáros Lőrinc vagyonát meg sem közelíti.

Hogy ne legyen összehasonlítva az alma a körtével, vessük össze inkább az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal, ami nem könnyű feladat, figyelembe véve, hogy az akkori gazdasági viszonyok, a fizetési eszközök és a tulajdonviszonyok is teljesen eltérőek voltak.

Nem is készült erről sok értekezés, több mint 15 éve Hermann József történész foglalkozott a témával, aki úgy számolt, hogy az akkori GDP nagyjából egy százalékát tették ki a hadi kiadások, azaz most ennek a felénél járunk. A számolás alapjául egyébként a korabeli katonák fizetését, illetve a Kossuth-bankók kibocsátását tekintette.

A most elveszett összeg a strukturálisan elmaradott területek támogatására szolgált volna, de 2022 végén az EU Tanácsa zárolta, miután szerintük az Orbán-kormány figyelmen kívül hagyott különböző uniós normákat és értékeket a munkája során. Összesen 6,3 milliárd eurót függesztettek fel, ami a magyar kohéziós keret több mint fele.

A pénz érdekében három éve mérföldkövek teljesítését ígérte a magyar kormány Európának, hogy bebizonyítsa elkötelezettségét a korrupció felszámolásában, de rövidesen kiderült, hogy csak formálisan hajlandó azokat teljesíteni. Létrejött ugyan az Integritási Hatóság azzal a céllal, hogy ellenőrizze az uniós források elosztását és a közbeszerzéseket, de mindezt csak jelentősen korlátozott hatáskörrel  tehette meg, és ma már a vezetőjének is magyarázkodnia kell a bíróságon.

Nem sokat lehetett hallani a Korrupcióellenes Munkacsoport tevékenységéről sem, a vagyonnyilatkozatok átláthatósága sem megfelelő, és nem történt sok változás a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok ügyében sem.

Ebből is látszik, hogy lett volna lehetősége Magyarországnak felszabadítani a forrásokat, amennyiben az összeférhetetlenség megszüntetéséről és a korrupció ellenes küzdelmet érintő törvénymódosításokat meghozza 2024 végéig. Mivel ez nem történt meg, az első egymilliárd eurótól el kellett köszönni, és ha az elvárt korrekciós intézkedéseket nem hajtja végre az Orbán-kormány, egy év múlva ugyanekkora összegnek mondhatunk búcsút.

Igazi kurucos szabadságharc ez, főleg annak a fényében, hogy Magyarország az egyetlen uniós ország, amely nem kap semmit az európai gazdaságélénkítési tervben szereplő forrásokból. 

Címlapkép: Pixabay