Kocajogászkodás a rákosrendezői Mini-Dubaj-ügyben – Kinek az érdekeit védi a Nemzeti Vagyonkezelő?

Állam eladja, Budapest elővásárolná, 50 milliárd vagy 5000 milliárd, és kijelölheti-e az elővásárlási jog gyakorlóját az emír? Két nap alatt elég szép utat futott be a rákosrendezői terület érékesítésének az ügye. Véleménycikkünk szerzője abszolút laikusként, de a jogot talán helyesen értelmezve próbál meg az ellentmondásokra rávilágítani. 

Én a szerződést tudom megnézni, továbbá a kihirdetett törvényeket. Első körben legyen a Polgári Törvénykönyv (Ptk., régen 1959. évi IV., ma 2013. évi V. törvény), és hozzá a 2024. évi XXI. törvény „a Magyarország Kormánya és az Egyesült Arab Emírségek Kormánya közötti gazdasági együttműködésről szóló megállapodás kihirdetéséről”. És persze a nyilvánosságra hozott szerződést.

A sztori a végletekig leegyszerűsítve az, hogy a magyar állam január 16-án eladta az Eagle Hills csoportnak a rákosrendezői földterületet. Ez az a terület, amelyről a tavalyi XXI. törvény 3. cikkében az szerepel: 

„a Felek megállapodtak egy konkrét projektről, amely a Megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából stratégiai jellegűnek tekinthető, és amely a következőképpen került a Felek által közösen meghatározásra: Rákosrendező állomás területének vegyes célú ingatlanfejlesztésként történő fejlesztése (a továbbiakban: „Projekt”).”

Hogy mennyi az annyi, az kicsit lötyög, de fogadjuk el a Nemzetgazdasági Minisztérium közlését, miszerint ez 85 hektár, 50,9 milliárdos vételáron. Kis számolással négyzetméterenként 60 ezer forint. Jó, hogy romterület meg rozsdaövezet, de ez azért egy picit alulértékeltnek tűnik. 

Tartozik ehhez egy ütemezés (vételár negyede „most”, másik 35% akkor, ha jogilag minden megvan az építkezéshez, a többi majd valamikor, például ha az állam megvalósít egy csomó infrastrukturális-közlekedési beruházást, kihozza idáig a kisföldalattit, esetleg összeköti a területet a reptérrel). Utóbbiakra a 2024/XXI. tv. 3. cikk azt mondja:

„c) a Projekt megvalósításához szükséges állami infrastrukturális fejlesztéseket (gyalogos felüljáró, vasút feletti közúti felüljáró, vasúti pálya fejlesztése, a vasúti pálya befedése arra alkalmas módon, hogy felette egy park kialakítható legyen, M1 metró meghosszabbítása, kerékpárút és gyalogút) megvalósítja, és az ehhez szükséges forrást legalább 800 millió EUR becsült összeg erejéig biztosítja,

d) a reptéri gyorsvasút jövőbeni fejlesztése esetére vállalja, hogy közvetlen kapcsolatot biztosít a Projektben létrehozott vasútállomás és a repülőtér között, e) törekszik arra, hogy kormányközi megállapodások keretében megvalósításra”

800 millió EUR az ma déli árfolyamon olyan 328 milliárd forint, vagyis az utolsó 20 milliárdos részletet majd akkor kapjuk meg, ha betettünk a buliba 328 milliárdot. És ez törvénybe van vésve, szupi.

A következő csavar tegnapi. Karácsony Gergely közölte, hogy a terület nagy részére a fővárosnak, vagy egy cégének (én az eddigi infókból nem tudom kibogozni, hogy melyik területrészre kinek) elővásárlási joga van, és nagyon szeretné megnézni ő azt a szerződést. Erre a Ptk. 6:222. § (A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosulttal) minden joga meg is van. És miután a dolog nyilvánvalóvá vált, közölte, hogy ő élne is ezzel a lehetőséggel. Nyilván a Fővárosi Közgyűlés fog erről szavazni, de nehezen tudom elképzelni, hogy Lázár János ott többséget szerezzen.

Két kormányzati ellenlépés történt: Lázár közölte, hogy az 50 milliárd helyett szeretne 5000 milliárdot kérni, a Nemzeti Vagyonkezelő szerint az veheti meg a területet, akit az Egyesült Arab Emírségek – a Kormány határozatban kiadott előzetes írásbeli hozzájárulásával – vevőként kijelölt.

Mindkét ügyben elsőként forduljunk a 2024/XXI. törvényhez. Annak 3. cikk (második) (a) pont szerint (igen, két betűrendes felsorolás van ugyanabban a pontban, jó napot kívánok!): az Emírségek „vállalja, hogy ösztönzi a kijelölt Jogalanyt, hogy a pénzügyi megvalósíthatóság és az erre vonatkozó kötelező érvényű megállapodás feltételével a Projekt keretében 5 milliárd EUR összegű beruházást valósítson meg, beleértve a tervezett rákosrendezői vasútállomás megépítését”. 

5 milliárd EUR az kb. 2052 milliárd forint, tehát nem 5000. De ugye egyrészt ez csak „ösztönzés”, nem vállalás, másrészt, mint mindjárt látjuk, ha vevőként az önkormányzat vagy a cége lépne be, azt is „ösztönözhetné” erre az emír. Közben megy a sutyorgás, hogy a szerződésben 12 milliárd eurót vállaltak – hogy tényleg, vagy ösztönzésre, az kb. mindegy. 

 Még az is felvethető, hogy kaptak szerződésen kívül egy kalap pénzt, és azt a fővárostól nem kapnák meg, de ennyire ne legyünk rosszhiszeműek.

A Vagyonkezelő álláspontja még szebb. Ez az a pont, ahol az ember villámgyorsan a 2013/V. törvény a XXXIII. fejezet után kap („Az adásvétel különös nemei”), rögtön az elején, 6:221-222-223. § az elővásárlási jog.

„6:221. § [Elővásárlási jog]

(1) Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot alapít, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve jogosult a dolog megvételére.

(2) Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatják elővásárlási jogukat.

6:222. § [A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosulttal]

(1) Ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben közölni az elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.

(2) Az ajánlat közlése a tulajdonos által tett eladási ajánlatnak minősül. Az ajánlati kötöttségre a távollevők között tett ajánlatra vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a tulajdonos ajánlati kötöttségének idejét a szerződés általános szabályaiban meghatározottnál rövidebb időtartamban nem határozhatja meg.

(3) Ha a jogosult az ajánlati kötöttség ideje alatt nem tesz elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos a dolgot az ajánlatot tevő harmadik személy ajánlatának megfelelően vagy annál az eladó számára kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.

(4) Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük jön létre.”

Tovább is van, de nekünk ennyi bőven elég első körben. Ez kb. azt jelenti, hogy akinek elővásárlási joga van, azzal közölni kell az eladási szándékot (a jogosult tartózkodási helye ismert…), és ő záros határidőn belül mondhatja azt, hogy rendben van, húzzuk ki a vevő nevét a szerződésben, írjuk be az enyémet, és mehet a buli.

Amit a Nemzeti Vagyonkezelő mond, az meg, ha nagyon bele akarom magyarázni, akkor a 2024/XXI. 3. cikk (első) (a) pontja: „a Projekt megvalósításához szükséges ingatlanokat (fejlesztési területet) az Egyesült Arab Emírségek által – az MK határozatában kiadott előzetes írásbeli hozzájárulásával – kijelölt gazdálkodó szervezetnek (a továbbiakban: „Jogalany”) értékesíti – ha és amennyiben azt a vonatkozó magyar jogszabályok lehetővé teszik – közbeszerzés vagy pályáztatás nélkül, de összhangban a nemzeti jogszabályokkal”

Mármost a kérdések azok, hogy 

1. A Polgári Törvénykönyv felülírható-e bármivel? Ez azért eléggé sarkalatos kérdés abból a szempontból, hogy Magyarország jogállam-e.
2. Aki a szerződést kötötte, az is érezhette ezt, mert a fent idézett pont utolsó mondata mégis utal a nemzeti jogszabályokkal való összhangra. A Polgári Törvénykönyv ilyen „nemzeti jogszabály”.
3. Amennyiben mégis összeütközik a magyar jog két eleme, melyik üti a másikat? A sarkalatos törvény a felest? Vagy amelyikre a Nemzeti Vagyonkezelő azt gondolja, az viszi a tétet?
4. Utóbbi esetben (amit különben kizártnak tartok egy normális bírósági eljárásban) a Nemzeti Vagyonkezelőnek kinek az érdekét kell védeni? A nemzet fővárosáét vagy az egyesült arab emírét?
5. Ha a kormány azt mondta anno, hogy semmi olyant nem épít, amit a főváros nem akar, akkor most mi is van?

Jelzem, hogy a fenti kérdéssorból az elsőhöz mérhető súlyú jogi kérdés ritkán van. A negyedik pedig instant szuverenitási kérdést is felvet.

Fotó: Facebook / Vitézy Dávid