Szuverén gondolatok a szuverenitásról és a védelméről

Az egykori Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor legfőbb célkitűzése 2025-ben, hogy a „Soros-hálózat” embereit kiseprűzze az országból. Láttunk már ilyet, hiszen Putyin Oroszországában már több mint tíz éve „idegen ügynöknek” nevezik és olykor börtönnel is büntetik azokat a civil aktivistákat és újságírókat, akik külföldről is elfogadnak támogatást a munkájukhoz.

Szuverén egyéniség – gyakran használjuk a hétköznapokban ezt a kifejezést azokra az emberekre, akik külső befolyástól mentesen, semmilyen külső kényszerítő erőt el nem fogadva, öntörvényűen képesek önálló döntéseket hozni. 

Egy nép akkor képes önrendelkezését, szuverenitását megőrizni, ha többségét szuverén egyének alkotják, akkor tudják a választott képviselői is biztosítani az Országgyűlés szuverenitását, ha a nép sajátját is féltőn óvja. Ugyanakkor a magyar állam, amikor csatlakozott az Európai Unióhoz, önként lemondott szuverenitása egy részéről, hogy ezekről az unió tagállamaival közösen hozzanak döntéseket, és amikor a NATO-hoz csatlakozott, akkor a katonai biztonságunk megerősítése érdekében tette ezt – népszavazással megerősítve a döntést. 

2023. december óta egy újabb törvény is védi Magyarország szuverenitását, amit a kormány az ország elleni támadásokkal indokolt, mondván „befolyásszerzési kísérletek” történnek, melyek során „külföldi szervezetek és személyek a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni”, és arra is hivatkoztak, hogy a 2022. évi országgyűlési választás után az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje maga is elismerte, hogy több millió amerikai dollár érkezett mozgalmához az Egyesült Államokból. 

A pártoknak amúgy régen is törvény tiltotta a külföldi támogatás elfogadását, ám ahogy korábban is volt rá példa, a szabályt 2022 tavaszán is azzal kerülte meg az ellenzék, hogy egy civil szervezet kapta meg azt, amit aztán ellenzék politikai céljaira használtak fel. 

De arra is van példa bőven, hogy a kormány juttat költségvetési pénzeket a kormánypártot támogató civilszervezeteknek, sajtóorgánumoknak. Amelyek aztán a tevékenységükkel a kormánypártok hatalmának megőrzését segítik, egy kampányidőszakban ezzel ugyancsak sérül a választás tisztasága, végső soron a magyar nép szuverenitása.

Vagyis nemcsak azzal sérül az ország szuverenitása, ha külföldről érkező pénzeket használ fel valamelyik párt a hatalom megszerzésére irányuló politikai tevékenységéhez, hanem azzal is, ha a választók befolyásolására használják fel törvénysértő módon az adófizetők pénzét.

Sőt, azzal is sérül Magyarország belső szuverenitása, ha világjárványra vagy szomszéd országban zajló háborúra hivatkozva veszélyhelyzetet hirdetnek meg, és az Országgyűlést bizonyos ügyekben megfosztják a törvényalkotás jogától, és a miniszterelnök így rendeletekkel kormányozhatja az országot – tegyük hozzá azt is, hogy amúgy háborítatlanul, mert a szuverenitása megsértésébe beletörődő magyar nép semmit nem tesz ez ellen.

Akik mégis bátran felszólalnak, akik tenni próbálnak a végrehajtó hatalom visszaszorításáért a törvényes korlátok köze, a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerének visszaállításáért, az állampolgárok jogainak védelméért, a gyermekvédelemért, az emberi jogok betartásáért, a környezetünk és a természet megóvásáért, furcsa módon azok ellen lép fel a regnáló hatalom az új szuverenitásvédelmi törvénnyel és a felállított újabb hivatallal is. 

Korábban telefonokra telepített lehallgató-rendszerek, a propagandagépezet lejárató-kampányai, hatósági ellenőrzésekkel való vegzálások, egzisztenciális ellehetetlenítések szerepeltek az eszköztárban, megszoktuk már ezeket, ezért fogadta olyan fásultan a magyar társadalom az „ügynöktörvényt” sokkal fásultabban, mint más országok polgárai.

Persze a mára már teljesen kiépült és megszilárdult autokratikus berendezkedésű Nemzeti Együttműködés Rendszerében a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többsége mindent megszavaz, amit a kedves vezetőjük kér.

Így ment át mint kés vajban az Országgyűlésen az orosz ügynöktörvény szellemiségét követő magyar szuverenitásvédelmi törvény is, amely nem a magyar állampolgár, nem a nép, nem az Országgyűlés és nem is a magyar állam szuverenitását védi, hanem ma már tisztán látható módon kizárólag Orbán Viktor és a körülötte levő vazallusokból álló szűk politikai csoport hatalmát és a fő haszonélvezők (a strómanok és oligarchák) érdekeit. Ezt támasztják alá a Szuverenitásvédelmi Hivatal eddigi működéséből levont tapasztalatok is.

A 2023 végén elfogadott szuverenitásvédelmi törvény a választások tisztaságát hivatott őrizni, ez alapján az a jelölt, aki a kampányához külföldi támogatást fogad el, akár három év börtönbüntetést is kaphat. Csakhogy a tavaly felállított Szuverenitásvédelmi Hivatalt azzal az indokolással hozták létre, hogy magánszemélyek, civilszervezetek, pártok, cégek és egyházak tevékenységét ellenőrizze, hogy külföldi befolyástól mentesen működnek-e. Vagyis a hivatalnak már nem a választások tisztaságának védelme áll tevékenysége középpontjában. 

Egyelőre még csak kutakodik a hivatal, információkat gyűjt, jelentéseket ír és külföldi befolyás alatt állónak bélyegez meg a nyilvánosság előtt személyeket és szervezeteket, sajtóműhelyeket úgy, hogy ez ellen semmilyen jogorvoslattal nem lehet élni. 

A pártállami időkre még emlékező idősebb polgárok gyomra összeszorult, amikor kiderült, hogy nem csupán nyilvános adatokból gyűjt információkat a Szuverenitásvédelmi Hivatal, de az Ügyvédi Kamara mellett például a Magyar Nemzeti Bank együttműködését is kérte, magánszemélyek és cégek számláira érkező utalásokról akart adatokhoz jutni. Az ügyvédek ezt visszautasították, a jegybank viszont készségesen reagált. 

Hogy végül mely szervezeteket sikerült még befűzniük, nem lehet tudni, ugyanis a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem adta ki az Átlátszó internetes lapnak azokat a szerződéseket, amiket a vele együttműködést vállaló szervezetekkel kötött, a portál pedig pert indított a közérdekű adatokért. 

A magyar Alkotmánybíróság se segített a helyzet megoldásában: a testület szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatalt felállító törvénnyel minden rendben van, és elutasította a Transparency International beadványát, amelyben a szervezet a törvény több rendelkezésének megsemmisítését kérte. A beadványuk szerint sérti az Alaptörvényt, hogy nem lehet bírósághoz fordulni a hivatal megállapításaival szemben, de az Alkotmánybíróság szerint mivel ezeket nem hatósági eljárásban teszi, ezért nem lehet közigazgatási pert indítani ellenük. 

Az ügyben a végső szót az unió bírósága fogja kimondani, ahova nem egy magyar szervezet, hanem az Európai Bizottság vitte a Szuverenitásvédelmi Hivatalról szóló jogszabályt, miután kötelezettségszegési eljárást is indított miatta.

A Fideszhez igencsak közel álló Lánczi Tamás által vezetett hivatal eddigi jelentéseiben a Transparency International mellett az Átlátszó portált bélyegezte meg külföldi pénzek elfogadása miatt, de a gödi akkumulátorgyár hatásait firtató környezetvédők ellen is vizsgálatot indított. A Göd-ÉRT egyesület esetében a hivatal főleg azt nehezményezi, hogy az önkormányzati választáson is elindult. 

Az Átlátszó a héten jelentette be, hogy személyiségi jogi pert indít a hivatal ellen. Azt kifogásolják, hogy Lánczi Tamás többek között azt állította, hogy az Átlátszó „csak azért működik Magyarországon, hogy átláthatatlan külföldi pénzeket felhasználva hírszerzést végezzen”. Abszurdumnak tartják, hogy a hivatal közérdekű adatigényléseiket hírszerzési tevékenységnek állítja be. A perindításra reagálva Lánczi hivatala ráerősített korábbi állításaira, eszerint:

„Az Átlátszó egy külföldi forrásokból finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezet, amely külföldi érdekcsoportok akarata mentén kívánja befolyásolni a mindenkori magyar kormányzatot és a magyar közvéleményt. Tudatosan terjesztenek dezinformációt Magyarországról, mely súlyos károkat okozott hazánknak.” 

Mindazonáltal a gyanútlan polgárok gondolhatják úgy, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen az Alkotmánybíróság se emelt kifogást, de azért sok ember ereiben meghűlt a vér, amikor kiderült, hogy az állampárti időkből itt maradt, volt III/III-as titkosszolgálati operatív tisztet, Horváth Józsefet nevezték ki a hivatal által létrehozott Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetőjének. Ugyanazok kutakodnak a mai ellenzékiek, kormánykritikus szervezetek, újságírók ellen, akik annak idején minket is megfigyeltek...

Gondolhatnánk, hogy ez a magyar külföldi ügynökökre vadászós NER-es módszer csak light-os utánzása a putyini megoldásnak, ahol a kormánykritikus újságírók, ellenzéki politikusok hosszú évek óta nemcsak a szabadságukat, hanem az életüket is kockáztatják. 

Csakhogy Oroszországban is úgy kezdődött, hogy előbb csak a külföldi ügynöknek bélyegezték azokat, akik külföldről támogatást fogadtak el. Még 2003-ban Putyin azt mondta egy beszédében: nem szereti, hogy a civil szervezeteket külföldről támogatják, majd 2004-ben az oroszok új civil törvényt alkottak, ami alapján éves jelentésre kötelezték a civil szervezeteket, felszámolással fenyegetve, ha ezt elmulasztják. 

Aztán 2012-ben beindult a gépezet és meghozták a törvényt a külföldi ügynökökről, és eszerint, ha egy civil szervezet külföldről kap támogatást, akkor külföldi ügynökként kell regisztrálnia magát, akkor is, ha pénz az Európa Tanácstól vagy az ENSZ-től érkezett. A külföldi ügynököknek minden nyilvános megjelenése során fel kell tüntetnie, hogy „idegen ügynökként” tevékenykedik Oroszországban. Az igazságügy-miniszter maga is regisztrálhatja a szervezeteket a külföldi ügynökök listájára.

Az orosz mintára tavaly a hagyományosan orosz-barát Szerbiában is törvényt fogadtak el a „külföldi ügynökökről”. Ott a „nem kormányzati szektor átláthatóságának növelése” volt a cél. A törvényt támogató képviselők szerint egyes szervezetek „nyíltan Szerbia nemzeti érdekei ellen dolgoznak”. A legutóbbi hatalmas belgrádi tüntetések erejét látva, erős lehet a támogatottságuk ezeknek a nem kormánypárti szervezeteknek. Grúziában korábban tüntetésekkel sikerült egy időre megakadályozni az ügynök-törvény bevezetését, ám tavaly, miután Putyin-barát párt került hatalomra, mégis megszavazták. 

Orbán Viktor most vigyázó tekintetét Brüsszelre vetette: a 2025-ös év legfontosabb külpolitikai céljául tűzte a Soros-birodalom kiszorítását immár Európából. 

„Ez az én eltökélt célom erre az évre nézve. Eljött az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és a magyar szuverenitást veszélyeztető külföldi hálózatokat fölszámoljuk, és hazaküldjük” – mondta a 90-es rendszerváltás előtt még Soros-ösztöndíjasként Oxfordban továbbképzésben részesült kormányfő. 

Szijjártó Péter pedig nem sokkal később bejelentette, hogy újabb törvényeket hoznak a szuverenitás védelmére, amikkel a Rogán Antal amerikai feketelistára kerülésére adnának választ. A külügyminiszter úgy gondolja, ha az amerikai elfogadott működési mód a világpolitikában, akkor szerinte minden országnak „megvan a szuverén joga arra, hogy a saját nemzetbiztonsági érdekeinek megvédése érdekében jogi döntéseket hozzon., és ha ennek nincsenek meg az alapjai, akkor meg kell őket teremteni”. 

Az államnak természetesen képesnek kell lennie arra, hogy önállóan határozza meg és tartsa fenn belső állami-jogi rendjét, hogy főhatalmát gyakorolja a területén élő polgárok, a jogi személyek és a dolgok felett. Az állam szuverenitása külső hatalmaktól való függetlenséget is jelent, azt, hogy tekintet nélkül a gazdasági vagy katonai erejére, a nemzetközi életben a többi államéval egyenlő jogokkal rendelkezik. 

Ez alapján, ha mi elvárjuk más államoktól, hogy tartsák tiszteletben a magyar állam szuverenitását, akkor ugyanezt más országok is joggal elvárhatják hazánktól, így a magyar kormánytól is. 

Például egy jogállami berendezkedésű ország független bírósága által elítélt politikusnak menedékjogot biztosítani a másik állam szuverenitásának megsértése nélkül aligha lehet. De területszerző háború indítása egy másik állam ellen, az a legdurvább megsértése a megtámadott állam szuverenitásának. 

Egy saját szuverenitására kényes kormány soha nem támogathatja a háborút indító agresszor állam vezetőjét, és képviselheti annak gazdasági érdekeit az Európai Unióban, mint ahogy a magyar állam résztulajdonában álló bank se adhat se hitelt, se másféle támogatást más országokban működő pártoknak, és egyéb módon se avatkozhat be más országok belügyeibe. 

Mert ha mi féltő gonddal óvjuk a saját szuverenitásunkat, akkor illik a másokét is tiszteletben tartani.

Fotó: Facebook / Hadházy Ákos