Orbán az Ukrajnáról szóló véleménynyilvánító szavazással előzné be Magyar Péter népszavazási kezdeményezéseit

Jön az újabb kampány, és ami vele jár, milliárdos kommunikációs megrendelések a haveroknak, uszító plakátok ezrei, fizetett propagandisták Facebook-bejegyzései a kék-sárgáról ördögi vörösre festett ukrán katonák képeivel, alattuk nívótlan szócsatákkal. 

A mumus továbbra is Ukrajna, most éppen a háborúban álló ország uniós csatlakozása ellen kell fellépnünk, mi több határozottan felháborodnunk össznépi szinten. Hogy pontosan mit is jelent a véleménynyilvánító szavazás, nem írta körül a kormányfő, de bármi is legyen, nem fog sokat váratni magára, a kétharmados többségnek köszönhetően. Szorgos kis népünk vezére bizonyára nem az Élysée-palota felé menet az új BMW-je hátsó ülésén ötölte ki újabb nemzetmentő tervét, hiszen pénteken már a szokásos reggeli rádiós igehirdetésén részletesen beszámolt az elképzeléséről. Sajátos demokráciafelfogására pedig mi sem jellemzőbb, mint a kiírási időpontra vonatkozó mondata: „Én nem gatyáznék, igyekszem amilyen gyorsan csak lehet, elintézni.” 

Brüsszelben sem sokat gatyázott, de az Ukrajnával kapcsolatos uniós álláspont egyedüli vétója nem érte váratlanul a közösségi tagállamokat, orvosolták is a problémát, a 26 ország képviselője Magyarország támogatása nélkül fogalmazta meg az EU védelmének megerősítését tartalmazó záródokumentumot. Orbán Viktor azzal magyarázta a különutas véleményét, hogy Kijev támogatása túl nagy terhet róna Magyarországra és Európára is.

Mielőtt azonban bárkiben felmerülne, hogy a kormányfő hirtelen elkezdett volna aggódni a kontinens országainak jólétéért, tisztázzuk, hogy kizárólag belpolitikai érdekek vezérelték.

Túllépve azon a kérdésen, hogy egy magyarlakta területtel rendelkező, háborúban álló nép jövőjére vonatkozó közös védelmi álláspont ellen vétózni mennyire etikus, eredménytelenül zárta a csúcstalálkozót a magyar kormányfő. Robert Fico zsarolása legalább sikeres volt, ő a közös dokumentum támogatásáért cserébe elérte a Szlovákiát érintő gáztranzit újraindítását, és ezzel győztesként térhet haza, hogy megpróbáljon rendet tenni a pozsonyi parlamentben, ahol már elvesztette a többségét.

Orbán Viktor azonban meg sem próbált kézzelfogható hasznot húzni, holott a vétóért cserébe akár a befagyasztott uniós pénzekről, vagy akár a leállított Erasmus-program újraindításáról is tárgyalhatott volna. Az érdekei azonban mást kívántak, hiszen az ő olvasatában nem a hazai egészségügyi, vagy infrastrukturális fejlesztések, és nem az egyébként is túlhájpolt egyetemisták mobilitása és jövője a fontos, hanem a saját hatalmi játszmája. A választási kampánya, amelynek egyedüli célja a megfélemlítés, és annak egyik nélkülözhetetlen kulcsszereplője Ukrajna.

A magyar miniszterelnök alig több, mint egy évvel az országgyűlési választások előtt kényszerpályára került, miután a belpolitikai események többször is összecsaptak a feje fölött. 

Hiába cserélgeti a gazdaság csúcsvezetőit, az a fránya infláció csak nem akar térdre rogyni, drága a benzin, és a még a Fidesz-hívő nyugdíjasok kedve is elment a Békemenettől, amikor rápillantottak a CBA-ban a tej árára. A költségvetési hiány 22 éve nem volt ennyire rossz, esély sincs az elzárt pénzcsapok kinyitására, napidíjat kell fizetni Brüsszelnek, és az év elején egy milliárd euróba került a jogállamiság megcsúfolása. 

Ráadásul a bírók is az utcára mentek, az orvosok nőnapon szervezkednek, már csak az kell, hogy a kormánytisztviselőket is odaegye a fene a Parlament elé. Ha mindez nem lenne elég, akkor még ott van a Tisza Párt is, és Magyar Péter, aki belengette, hogy népszavazást indít a magyar embereket érintő témákról, sőt még azt is hozzátette, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel beveszi a saját kérdései közé a miniszterelnökét is, ha már annyira izgatja. Mi több, annak is utánajárna, hogy a magyarok akarják-e még erőltetni egyáltalán az uniós tagságot.

Orbán Viktornak most egy sokkal nagyobb veszélyre volt szüksége az eddigieknél, az évértékelő beszédében felvázolt ellenségei ugyanis már nem elég horrorisztikusak. Soros György nagyon öreg, a fiával történő riogatás senkit sem érdekelt, a civil szervezetek sosem voltak erősek, beszántásuk, ellehetetlenítésük nem újdonság, és a Pride betiltását is el lehet intézni egy legyintéssel.

Az ukrán csatlakozással azonban hosszú távon lehet riogatni, és arra is lehet számítani, hogy a több éves orosz propagandával történő érzékenyítésnek beérett a gyümölcse, elegen szimpatizálnak már Putyinnal. Ráadásul Donald Trump nemrég éppen összeveszett Zelenszkijjel, itt a soha vissza nem térő alkalom belerúgni az ukrán elnökbe. Másodlagos, hogy semmi realitása sincs a szomszédos ország csatlakozásának, 2022 júniusában az Európai Parlament ugyan elfogadott egy határozatot, amelyben megadta a tagjelölt státuszt, de azóta sem történt semmi. 

Mindez nem fog számítani, mert tele lesz az ország a háborúpárti ukrán fegyveresek plakátjaival, és címszavakban lesz magyarázat mindenre. A hívőket meg kell győzni arról, hogy a Fidesz menti meg a gazdákat a génmódosított termékektől, mintha a háború előtt nem importáltunk volna semmit Ukrajnából. El kell azt is hitetni, hogy vendégmunkások százezrei veszik majd el a hazai munkahelyeket, miközben évtizedek óta dolgoznak kárpátaljaiak és ukránok Magyarországon, többnyire a szürkegazdaságban. A legnehezebb feladat talán az lesz, hogyan lehet elmagyarázni a tagállami védelmi költségének emelésére vonatkozó sarcot, amit az amerikai elnök kezdeményezett. 

A véleménynyilvánító szavazás intézményéről pedig annyit: nem a válasz lényeg, hanem a jó kérdés. Persze az is lehet, hogy a miniszterelnök nem kertel, és eleve úgy teszi fel: Akarja-e Ön, hogy a szuverenitás jegyében Donald Trump határozza meg Magyarország külpolitikáját?