Újdörögdi kézigránátügy – kételyek és kérdések

Csütörtökön az újdörögdi gyakorlótéren egy kormánytisztviselő hölgy kiképzése során súlyos baleset történt. Kézigránát robbanása következtében a hölgy mindkét keze csonkolódott, arcán is súlyos sebesülés érte, megsebesült a kiképzést végző oktató katona is. Ennyi a hír, többet egyelőre nem mondtak. Amit az ügyben a sérültek iránti maximális részvéttel, a lehetőségekhez képesti felépülésük reményében mondani és kérdezni lehet, arról szólnék.

Számomra a legkellemetlenebb lehetőség az, hogy elképzelhető, hogy az ország elvesztette annak képességét, hogy biztonságosan ki tudjon képezni éles kézigránát elhajítására olyanokat, akik maximum néhány hete vesznek részt a katonai szolgálatban, vagy annak szimulációján. Ez különösen rossz hír annak fényében, hogy a szomszédunkban olyan háború dúl, amelynek mindennapi harceljárásaiban a kézigránát alkalmazása komoly szerepet kap. Persze lehet, hogy tévedek, és nem vesztettük el ezt a képességet, de azért legalábbis odakerült most emellé egy kérdőjel. Amikor azt mondom, hogy vizsgálatnak kell következnie, akkor nem elsősorban arra célzok, hogy „ezért valaki felelős, büntessék meg”, hanem arra, hogy a fenti sejtésem igaz-e, és ha esetleg igen, akkor hogy lehet azt mielőbb orvosolni.

A honvédelmi közlemény kérésének megfelelően nem spekulálok azon, hogy pontosan hogy is történhetett a baleset. Ennek ismerete nélkül háromféle hiba valamelyike eredményezhette azt: valamilyen rendszerhiba, valamilyen anyaghiba, esetleg parancsnoki hiba – esetleg ezek valamilyen kombinációja.

A rendszerhiba alatt azt értem, hogy milyen keretben történt a kiképzés, mi volt annak a célja (nota bene: volt-e értelme), és a részt vevők számára az valóban presszió nélküli önkéntességet jelentett-e? Ha igen: volt-e értelme a programon belül az éles gránáttal történő kiképzésnek és arra megtörtént-e a balesetvédelmi felkészítés, elméletben és gyakorlatban is (voltam katona, nagyjából emlékszem, hogy nálunk minden egyes ilyen esetben, függetlenül az addigi gyakorlattól, milyen eljárás volt ez)? Az anyaghiba nyilvánvaló: ha a gránát bármilyen okból hibás volt, és ezt a minőség-ellenőrzés nem észlelte. A parancsnoki hiba alatt azt értem, hogy a gyakorlat parancsnoka ki volt-e jelölve, ő meggyőződött-e arról, hogy a felkészítés megtörtént, és hogy az újonc alkalmas-e a gyakorlat végrehajtására? Rövidebben: jelen volt-e, és (bár ez a rendszert feszegető kérdés) hatáskörében állt-e, hogy bármilyen kétely esetén a gyakorlatot leállítsa, illetve érte-e bármilyen presszió arra, hogy a gyakorlat „menjen le”?

Szombaton az ügy már elég komoly hullámokat vert a hazai médiában és a közösségi oldalakon is. A fenti kérdések feszegetése, illetve a tippelések kapcsán többször előjött, hogy „nehogy már politikai hasznot akarjon húzni bárki egy ilyen tragédiából”. A rossz hírem az, hogy ezen rég túl vagyunk. 

Ezeket a kérdéseket az egész ország fontolgatja, a szolnoki különleges műveletisektől a hozzám hasonló, 40 éve sorkatonaságon (és a mára elavult Vécsey-kézigránáttal kapcsolatba kerülő) átesetteken át a sereget maximum filmekben látottakig.

Ennek a politikai kára már megtörtént. Mérsékelni maximum azzal lehetne, ha mindent, amit az ügyről el lehet mondani, elmondtak volna, kvázi azonnal. Milyen programban vett részt a szerencsétlen hölgy, mik volt ennek a programnak a részei és a célja? Milyen felkészítés történik ennek balesetveszélyes részei előtt? Pontosan hogy történt a baleset? Ezeket nem mondták meg, mindenki nekiáll tippelni, és a keletkező konteók kára valószínűleg sokkal nagyobb, mint ha tudnánk a sztorit. Ráadásul a sztorit tényleg tudni kell ahhoz, hogy a hibákat később javítani lehessen. A szabályzatokat sajnos sokszor vérrel írják – de legalább akkor már írják meg.

És mielőbb. Mert az is kellemetlen, hogy egy kardcsörtető, a szavakban ugyan békepárti, de minden allűrjében háborús hasonlatokkal élő rendszerről felvetődik, hogy a kiképzés egyik fontos indikátorát jelentő lépést nem képes levezényelni. De ha nem tesz meg mindent azért, hogy holnapra ez a képesség helyreálljon, és nem tud erről mindenkit meggyőzni, az a még nagyobb baj.

Címlapkép: YouTube/ részlet a "Közigazgatásból a honvédségbe" című kisfilmből