Stratégiai hiszterizálás – A Fidesz új forgatókönyvének céljai

Február 9-én publikálta a Kontroll A Fidesz új üzenete: Féljetek! című írásom. Sajnos, az elmúlt három hónap eseményei a legrosszabb várakozásokat igazolták. Jó éven át érzékelhetően nem tudta eldönteni a Fidesz, hogy mit kezdjen a tizenöt év óta nem tapasztalt kihívással. Úgy tűnik, mostanára megszületett a döntés. Pontosabban a politikai helyzet alakulása nemigen hagyott más alternatívát.

Sokáig azt remélték, hogy a Fidesz tud annyit javítani a népszerűségén, hogy legalább a legrosszabbat elkerülje. Azt kell látniuk azonban, hogy ennek az esélyei egyre rosszabbak. Nincs jele trendfordulónak. Márpedig, ha nem történik a Fidesz számára kedvező változás a politikai népszerűségükben és jövőre többé-kevésbé konszolidált körülmények között többé-kevésbé szabad választásokat tartanak, akkor a legrosszabb forgatókönyvvel kell számolniuk. Az még vállalható lehet, hogy elveszítik a választást, és egyszerű többséggel alakul új kormány, mert akkor elindul egy többesélyes politikai küzdelem. Azonban ehhez is kellene néhány százalékot erősödniük. A mostani – esetleg kisebb mértékben a kormánypárt számára kedvezően módosított – választási törvény körülményei között, amikoris alapvetően egyéni választókerületekben dől el a választás, a Fidesznek országosan körülbelül 40 %-os szavazatarányra lenne szüksége. Ha ez sem sikerül, akkor az új kormánynak kétharmados többsége lehet. Márpedig jelenleg ettől a kétötödös aránytól néhány százalékkal elmaradnak.

A Fidesz erősödésének egyik, jól bevált eszköze, a gátlástalan osztogatás, a gazdasági helyzet miatt ennek a hátránynak a ledolgozásához valószínűtlen, hogy elég legyen. A 2022-es választás másik tényezője a háborús pszichózis volt. Bár nem látható előre, hogy mi fog történni a szomszédban dúló háborúban, az sem valószínű, hogy erre lehessen hasonlóan sikeres kampányt építeni.

Ha ez az út is járhatatlan, akkor pótmegoldásként nem marad más, mint polgárháborús pszichózis keltése. Az elmúlt hónapok eseményei, és annak legutóbbi, a független médiával és a civil társadalommal szembeni totális támadás is ezt szolgálják. Nem polgárháború kirobbantását, de polgárháborús pszichózis kiváltását igen.

Ameddig azt remélhette a Fidesz, hogy az eddigiekhez hasonló, nem tisztességes, de többé-kevésbé szabad választás körülményei között legalábbis minimális célját elérheti, addig egyik aduként építeni próbáltak Orbánnak, mint kivételes, hatalmas tapasztalattal bíró, biztonságot, nyugalmat sugárzó politikusnak az imázsára. Ezt szimbolizálta verbálisan a „stratégia nyugalom” kifejezés.

Az új helyzetben a stratégiai nyugalom helyébe most a stratégiai hisztéria/hiszterizálás lép. Az – egyébként nem éppen stratégiai nyugalommal, de mindenesetre jéghideg racionalitással eltervezett – új forgatókönyv célja láthatóan kettős.

Nem lehet tudni, hogy milyen mértékben lehet sikeres a mostani, magasabb szintre emelt fenyegetés a médiával és civil társadalommal szemben, hogy milyen lépéseket mer ténylegesen megtenni még a hatalom, és azt mennyire tudja ellensúlyozni a magyar társadalom ellenállása, anyagi áldozatvállalása és a nemzetközi körülmények. Az azonban nehezen képzelhető el, hogy ne legyen választás, és hogy a társadalom ne legyen tisztában azzal, hogy a jelenlegi hatalom maradása vagy bukása a tét.

Kirajzolódik azonban a másik cél is. Ha ugyanis sikerül valóban polgárháborús pszichózist kialakítani, az „pótolhatja” a külső háborús fenyegetettséget. Ha minden elbizonytalanodik, ha ezúttal a belső viszonyok miatt sikerül teljes felfordulás rémképét elültetni az emberek fejében, az járhat azzal a következménnyel, hogy sokan a bármennyire is rossz, de már ismert mellett tegyék le voksukat.

Ezért lenne fontos, hogy a politikai alternatíva és általában a védekező társadalom a nyugodt, magabiztos erő képét tudja mutatni. Minden bizonnyal a legkülönbözőbb formában fog megmutatkozni a társadalom ellenállása. A Nem mellett hangosnak kellene lennie azonban az Igennek is. Annál is inkább, mert a mostani lépés nem az első a média és a civil társadalom megfélemlítésére, és félő, hogy nem is az utolsó. 

A NEM is akkor igazán hatásos, ha kapcsolódik hozzá egy határozott, világos IGEN, ha megfogalmazódik, hogy egy reménybeli más Magyarországon milyen lenne a most ostrom alatt álló, a demokrácia számára létfontosságú tényezők helyzete. Hogy egy, a hatalmat szolgáló Szuverenitásvédelmi Hivatal helyett mik lennének a társadalmat, ez esetben kifejezetten a sajtót és a társadalmi önszerveződést védő jog- és intézményrendszer alapjai.

A hatalom nagyon fél, mert egyre reálisabb egy számára szörnyű jövőkép. A társadalomnak annál inkább van esélye győzni, minél inkább átveszi a félelem és düh helyét a remény.

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: YouTube / HírTV