A magyar választási rendszer változásai (2010-2025) – II. rész

Írásom első felében a választási rendszerünk 2010 és 2014 közötti változásaival foglalkoztam. Megnéztük, hogy milyen módosításokat eszközölt a kormánytöbbség, hogy alkotmányozó kétharmadát megőrizze. Most igyekszem összefoglalni az elmúlt jó tíz év legfontosabb változásait. Majd kísérletet teszek vázolni milyen módosításokra készülhetnek a kormánypártok annak érdekében, hogy egyre gyengülő hatalmukat megtarthassák a 2026-os országgyűlési választások után is. 

A listaállítás feltételeinek megváltoztatása 

2020-ban újabb módosítás történt a listaállítási szabályok vonatkozásában. Míg korábban elegendő volt az országos listához 27 egyéni jelöltet felállítani, megfelelően elosztva 9 megyében és a fővárosban, most már ennél jóval többre van szükség. Minimum 71 egyéni választókerületben kell összegyűjteni az érvényes ajánlásokat, és mindezt 14 megyében és Budapesten. 

Ennek a módosításnak a legfőbb célja az lehetett, hogy ezzel is összefogásra kényszerítsék az ellenzéki pártokat, elkerülve egy estleges koordinált indulást. Ami lehetővé tette volna több külön ellenzéki lista felállítását – így nem közösködve pl. a DK-val –, és emellett egyeztetve, hogy melyik párt hol állít önálló egyéni jelölteket a minél nagyobb arányú ellenzéki mandátumszerzés érdekében. Így korlátozva a Gyurcsány Ferencre épülő fideszes narratíva hatását. Ezt a kormánypártok mindenképpen el akarták kerülni. Az eredményeket látva, igen sikeresen. Ezzel párhuzamosan megnehezítették pl. a Kétfarkú Kutyapárt indulását is, amely eleve nem akart részt venni semmilyen együttműködésben. 

Kampánytámogatási rendszer módosítása 

Ahogy írásom első részében erre már kitértem 2013-ban új kampánytámogatási rendszer került bevezetésre. Míg korában – a párttámogatási rendszer mellett – inkább csak „jelképes” kampánytámogatást kaptak az induló pártok, 2014-től már komolyabb összegeket lehetett kapni ilyen célra. (Amelyek persze még így sem közelítették meg a kormánytöbbség erőforrásait!) A 2013. évi LXXXVII. törvény elfogadása előtt 176 egyéni jelölt esetén is maximum 18.838.000 Ft-ot, kerekítve 19 millió volt a kampánytámogatás. 

Viszont az új törvény a kampány tekintetében gyökeresen új helyzetet teremtett. (A parlamenti pártok, illetve a választáson egy százalék feletti pártok számára biztosított állami támogatás ezzel együtt sem változott.) Egyfelől ösztönözte a jelölőszervezeteket, hogy kerüljék az összefogást, a közös indulást. Másfelől komoly visszaélésekre adva lehetőséget. A törvény kimondja, hogy minden egyéni jelölt kap egymillió forint támogatást. (Amelyről egyébként lemondhatnak a pártjuk javára.) Emellett sávos rendszerben – a melynek az alapja egy 995 milliós összeg, amely tulajdonképpen az inflációnak megfelelő mértékben nő – kaphatnak támogatást az országos listát állító pártok.

A törvény hatására tucatjával jelentek meg a választást megelőzően olyan – valódi társadalmi támogatottsággal egyáltalán nem rendelkező – „kamupártok”, amelyek kifejezetten az állami támogatásra hajtottak. A Fidesz szempontjából egy céllal: növelve az egyéni jelöltek és listák számát, annak érdekében, hogy a parlamenti ellenzék, illetve ellenzéki összefogás esélyeit, mandátumszámát csökkentsék. 

2020-ban jött egy újabb változás, nagyjából egy időben a listaállítás feltételeinek módosításával. Felemelték a kampánytámogatáshoz szükséges legalsó sávot, némileg növelve a támogatások összegét.  Ennek részleteit a táblázatban is láthatjuk. A kampánytámogatási rendszer 2020-as módosítása után talán kijelenthetjük, hogy már nem volt cél, hogy minél több párt induljon – a soron következő 2022-es – országgyűlési választásokon. Meglátjuk, hogy most mit lépnek ez ügyben. Ilyen tekintetben egyaránt lehetséges a támogatások csökkentése, illetve a sávok újbóli eltolása. Annak megfelelően, hogy mi a cél: megakadályozni, hogy a Tisza a kampányhoz anyagi forrásokhoz jusson, vagy inkább az egyéni jelöltek számának növelése? 

Választókerület módosítása, határainak átrajzolása 

2024 végén Budapesten kettővel csökkentették a választókerületek számát, Pest vármegyében pedig kettővel növelték. Ennek keretében teljesen átszabták a főváros választási térképét, új választókerületek hozva létre.  Törvény mondja ki, hogy az egyéni választókerületek választópolgárainak száma maximum 15%-kal térhet el egymástól. Annak érdekében, hogy az egyenlő szavazati jog ne sérüljön. De láthattuk, hogy ezt a kormánytöbbség igen rugalmasan kezeli. Pl. amikor ellenzéki többségű megyei városokhoz „csatoltak” úgy erősen kormánypárti többségű falvakat, hogy egy-egy adott városban és a korábbi vidéki választókerületben is fideszes többség alakuljon ki. A 2024-es változtatások keretében Fejér és Csongrád-Csanád vármegyében is új választókerületi határokat rajzoltak, de a számuk változatlan maradt. 

Ott van tehát a lehetőségek között, egy klasszikus, egy igen bevált módszer, amellyel – eddig korlátozott mértékben, de – már a Fidesz is élt. A gerrymandering, ami a választókerületek manipulációját takarja, egy párt vagy politikai szervezet érdekében. Meglátjuk most használják-e? 

Választási küszöb esetleges csökkentése 

Ahogy korábban már tisztáztuk, jogilag a listás mandátumokra vonatkozóan jelenleg egy 5%-os küszöb van beépítve a rendszerbe. Ez lépcsősen működik, kettő vagy több jelölőszervezet esetén 10 illetve 15%. 

Nyilván egy olyan lépésnek, amely a bejutási küszöb csökkentésére vonatkozik, a jelenlegi politikai környezetben az lehetne az elsődleges célja, hogy szavazatokat vegyen el a legerősebb ellenzéki párttól. Így csökkentve mandátumainak számát, megakadályozva az alaptörvény, illetve a sarkalatos törvények módosításához szükséges kétharmadot. A jogi küszöb 2 vagy 3%-ra csökkentése azzal járhatna, hogy olyan már valódi társadalmi támogatottsággal nem – de erőforrásokkal, pénzzel még – rendelkező kisebb pártok is bejuthatnának az országgyűlésbe, amelyeknek már nem biztos, hogy ott a helyük. Miközben lehet, hogy ez a néhány mandátum hiányozna, mondjuk a legnagyobb ellenzéki pártnak ahhoz, hogy alkotmányozó többsége legyen. Ami szükséges ahhoz, hogy a mostani pártállami rendszert hatékonyan lebonthassa. 

Itt jegyezném meg, hogy normál esetben a küszöb csökkentését nem tartanám egy rossz lépésnek. Magam is többször értekeztem erről. De itt most nem erről beszélünk. 

Töredékszavazatok szabályainak változása 

Többször felmerült az utóbbi időben, hogy a Fidesz hozzányúlna a töredékszavazatokkal kapcsolatos szabályokhoz. Annak érdekében, hogy esetleges veszteségeit csökkentse. Ahogy már korábban írtam erről, a 2010-es választásig bezárólag töredékszavatokat a jelölőszervezetek azon jelöltjeik után kaphattak, amelyek nem szereztek mandátumot. 2014-től azonban ez megváltozott, és a győztes jelöltek után is kaptak a pártok az országos listáikra. Amely tovább torzította az arányosság elvét, teljesen ellentmondva a kompenzációs lista logikájának. Ezt nevezi ma már a szakirodalom – kicsit ironikusan – „győzteskompenzációnak”. A korábbi 2014-es példánál maradva, ez akkor önmagában hat plusz mandátumot eredményezett a kormánypártoknak. 

Ennek eltörlése merült most fel a hatalom berkein belül. Annak függvényében, hogy az új ellenzéki kihívó milyen erősnek látszik. Demokratikus szempontból, hosszú távon ez egy üdvözlendő lépés volna. De azt már megtanulhattuk az elmúlt 15 évben, hogy az ilyen szempontok marginálisak a kormányoldal számára. 

Határon túli választókerületek létrehozása 

Európában több példát is találunk erre. Elég a francia választási rendszert megvizsgálnunk, hogy ilyen választástechnikai eszközt találjunk. De a németeknél is – korlátozottabb, de – hasonló rendszer működik. A franciáknál lehetővé teszik, hogy a külföldön élő állampolgárok tényleg szavazhassanak, de erre külön létrehoztak megfelelő választókerületeket is. Most itthon is – újra – felmerült ennek lehetősége. Igaz, az elmúlt hetek eseményei némileg valószínűtlenné tesznek egy ilyen megoldást. Hiszen Orbánnak könnyen lehet, hogy „sikerült” Simion támogatásával magára haragítania – a korábban nagy többségben a Fideszre voksoló – erdélyi magyarokat. 

Ettől függetlenül, ennek lehetősége újra a napirenden van. Különböző forrásokból azt hallhattuk, hogy 7-9 vagy akár 10 határon túli választókerület létrehozása is felmerült. Ennek a Fidesz számára elméletben két előnye is volna. Olyan választókerületek jelennének meg a rendszerben, amelyekben továbbra is a kormánypártok jelöltjei számíthatnának favoritnak, másfelől esetlegesen ezáltal tovább csökkenhetne az olyan anyaországi választókerületek száma, amelyekben az ellenzék van előnyben. Egy ilyen módosítás – ellentétben a listás szavazatokkal, amelyek igazából csak 1-2 fideszes mandátumot eredményeznek – komoly jelentősége volna. Mindez, ahogy már utaltam rá, attól is függ, hogy Simion vagy éppen Vucic, szerb elnök Orbán általi támogatásának híre mennyire jutott el az ottani magyarokhoz. 

Zárásképpen vessünk egy pillantást a Fidesz-KDNP országgyűlési választásokon elért eredményeire. 

Azt gondolom, hogy nem túlzás azt állítani, hogy a választási rendszerünk többszöri módosításaival a kormánytöbbség elérte célját. Az egyéb eszközök, mint pl. az egyre fokozódó propaganda, a különböző ellenségképek gyártása, a félelemkeltés és a függési viszonyok kialakítása, a különböző szintű és mértékű osztogatások mellett választástechnikai eszközökkel is mindent megtettek hatalmuk megőrzése érdekében. Újra és újra megszerezve az alaptörvény és az úgynevezett sarkalatos törvények módosításához szükséges kétharmadot. Kérdés, hogy most jól mérik-e fel megmaradt erejüket, az erőviszonyokat, és meddig mernek elmenni? Utóbbi tekintetében nincsenek kétségeim. 

A szerző Bajkó-Sokoray István okleveles politológus, független önkormányzati képviselő 

Fotó: YouTube / HírTV