Egy izzadtságszagú ízléstelenkedéssel indította el a "békepárti" Orbán az újabb harcát

Fájdalmas vallomással kell kezdenem: a Harcosok Klubjából sem a filmet nem láttam, sem az alapjául szolgáló könyvet nem olvastam. Előbbit néhányszor elkezdtem, de valahogy sosem bírtam befejezni. Ugyanakkor van egy másik termék, amit rengetegszer fogyasztottam, az pedig a kormánypárti propaganda. Így tehát mikor a miniszterelnök bejelentette, hogy elérkezett az ideje a Harcosok Klubjának, kicsit értetlenül álltam az elnevezéshez.

Köszönhető ez annak, hogy Magyarországon most úgy hittem, a békének van itt az ideje. Volt itt békeköltségvetés, békepárti kormány, Mahatma Gandhi politikai nyugalmával és John Lennon hozzáállásával igyekezett mindenki a pártban jelezni, hogy ők a nyugodt erő a hőbörgő, zabolázatlan háborúpárti Tiszával szemben. 

Ez a kommunikációs toposz pedig egyszerre széthullott az elmúlt időszakban.

Kellett ehhez a Magyar Péter által kiszivárogtatott hangfelvétel is. Az, hogy a honvédelmi miniszter a haderő fejlesztéséről beszél, önmagában ténylegesen nem meglepő, ugyanakkor mikor a háború vezető út nulladik fokozatáról értekezik, abban már több politikai tartalom van. Ez az egy mondat már önmagában szembe megy a békés, a legyet is a lecsapás helyett csak az ablakon kiengedő kormány képével.

Ezután az Oroszország-törvénnyel Halász János, a méltán alig ismert mameluk támadást indított a független nyilvánosság és a civil szervezetek ellen. A végtelenül nyugodt erő már attól is megijed, hogy másféle vélemények is megjelennek a fősodratú médiában. Rettegnek a civilektől, akik képesek alternatívát teremteni a mérhetetlen pusztítást maguk után hagyó kormányzásukkal szemben. Listáznak, ahogy azt a békés emberek szokták. Orbán ráadásul egy vétópartnerért cserébe képes volt a teljes erdélyi magyarságot elárulva azt a George Siminot támogatni, aki előtte elhunyt honfitársaink sírján táncolt, tette mindezt a Tihanyi Apátság újrayiásán. Erre az egészre jött rá a Harcosok Klubja: A Kezdet című esemény.

Megtekintettem a teljes műsort. Menczer Tamás kezdett a színpadon, aki egy áhítatos Vidám Vasárnap hangulatát varázsolta a BOK-csarnokba. Nem túlzok, mikor azt írom, hogy azt vártam, mikor fog odalépni a hívőkhöz kiűzni belőlük a gonosz tiszás démonokat. Az egész rendezvény ezen a vonalon mozgott tovább: izzadtságszagú humor, motivációs tréner mélységű üzenetek. A futottak még kategóriában több Megafonos szereplő is felszólalt, Sebestyén Janka és Filep Dávid is színpadot kapott.

Aztán ismét a politikusok következtek, Szentkirályi Alexandra és Szijjártó Péter előadása eseménytelen volt, Lázár János viszont kifejezetten jól érezte magát a rászabott utcai harcos szerepben, otthonosan mozogta be a színpadot. 

A politikai tartalomról azért nem ejtettem eddig túl sok szót, mert összesen két mondat elég az összefoglalására: Brüsszelpárti transzgender ukrán kém tiszások épp elárulják a hazát az egyik kezükkel, míg a másikkal a beleegyezésed nélkül hajtanak végre nemváltó műtétet a gyermekeden. 

Sokat elárult a szervezők erkölcsi színvonalról az is, hogy különálló blokkban beszélhetett Bohár Dániel, a milliárdokkal átláthatatlanul kitömött Megafon leghírhedtebb „riportere”, majd közvetlenül utána a miniszterelnök lépett színpadra. Bejelentette, hogy Magyarország támadás alatt áll, a támadásoktól pedig csakis az ő politikai közössége tudja megvédeni. Ezután áthajóztunk Gyurcsány Ferenc visszavonulásra, a készülő Tisza-DK paktum elméletére, majd természetesen szóba került a külföldi befolyásolás kérdése is.

A politikai realitás az, hogy a Fidesz bizonyára rosszul áll a saját méréseiben. Lehetséges, hogy nem akkora a különbség, mint amit Magyar Péter prognosztizál, attól még szerintem ez a rendezvény remekül bizonyítja, hogy káosz van a kommunikációs stábban. Ami ebben a másfél órában történt, az egy végtelenül szürreális keveréke volt a tábor feltüzelésének és az üzenetek tesztelésének. Csak egy pillanatra érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a rendezvény valószínűleg több tízmillió forintba került, az eredmény pedig mégis ez lett.

Végtelenül kellemetlen másfél óra vár arra, aki ezt a tartalmat megtekinti. A teljes ötlettelenség, elnyűtt kommunikációs eszközök polírozott verziója, a Megafon helyett most éppen Facebook-kommentelőkből toborzott regimentekkel, véleményvezérek, akiknek karrierjük során egyetlen önálló véleményük nem volt, fideszes politikusok, akik, ha épp nem ordibáltak, akkor halkan szajkózták a fentiekben már ábrázolt politikai toposzokat, és egy miniszterelnök, aki érezhetően idegenben focizik most egy általa ismeretlen pályán.

A Harcosok Klubja első szabálya az, hogy senkinek egy szót sem a klubról. Ezt még én, a tartalommal nem épp szűk keresztmetszetben élő fogyasztó is tudom. A klub második szabálya pedig az, hogy senkinek egy kurva szót sem a klubról. Ehhez képest a kormányfő és pártja most a széles világ elé tárta a saját értelmezésüket. Bár ne tették volna.

Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály