Két választás Magyarországon – és kettő külföldön

"Nekem most a Tisza győzelmén kell dolgoznom. Egyedül nekik van esélyük ugyanis arra, hogy véget vessenek ezeréves történelmünk legkorruptabb rendszerének" - nyilatkozta Márki-Zay Péter, aki a hétvégén bejelentette, hogy pártja, az MMNP nem indul majd a választáson. Vendégszerzőnk, Csercsa Balázs történész viszont cikkében arra emlékeztet, hogy a DK hogyan bontotta meg 2022-ben is az ellenzéki egységet, márpedig a legutóbbi lengyel és a román választás is jelzi, hogy néhány szavazaton is múlhat a végeredmény.  

A hétvége üde színfoltját számomra Márki-Zay Péter pártjának, a Mindenki Magyarországa Néppártnak (MMNP) a választástól való hivatalos visszalépése jelentette – de nem úgy, ahogy gondolják. A nehéz romániai elnökválasztás után és a budapesti CPAC árnyékában vasárnap egészen késő estig úgy tűnt, Lengyelországban is nyernek az európai lendület képviselői a múlt árnyainak visszatértével fenyegető, magukat konzervatívnak nevező, oroszpárti erőkkel szemben. Aztán nem így lett. 

Ez a két külföldi választás élesen rávilágít arra, milyen ádáz küzdelem folyik Közép-Kelet-Európa lelkéért. Olyan küzdelem ez, ahol valóban a legkisebb is számít, és minden egyes szavazatnak súlya van. Nicusor Dan aligha nyerhetett volna a magyarok elsöprő többségének támogatása nélkül, amit annak ellenére kapott meg, hogy Orbán Viktor a nyíltan magyarellenes, sírgyalázó másik jelölt mellett kampányolt. Ugyanígy – fordított előjellel – Lengyelország új elnöke csak alig több, mint egy százalékkal győzte le ellenfelét. Márpedig a tét óriási. 

A kérdés egész Közép-Európában az: visszatérnek-e az egykori Szovjetunió csatlós pufferállamai új köntösben ugyanabba a szerepbe, vagy megmaradhatnak a nyugat-európai fejlődés megkezdett útján?

Az első választás ugyanakkor, ahol ez a kérdés már sokak számára nyilvánvalóan felmerült, nem a lengyel és nem is a román, hanem a 2022-es magyarországi választások voltak. Az pedig már itt is látszott, hogy a győzelem csak nüanszokon múlik. A választásokat megelőző közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a Márki-Zay Péter-vezette ellenzéki koalíciónak akár esélye is lehet a teljhatalmú kormánypárttal szemben. Hogy végül nem így lett, az nem MZP-n és nem is a Mindenki Magyarországán múlott, amely akkor még csak mozgalomként létezett (MMM). 

Alacsony szinten, de volt szerencsém ebbe a kampányba némileg belelátni. Márki-Zay Pétert pedig mindig egy őszinte, talpig becsületes embernek ismertem, aki mellől a szerencselovagok hamar kihullottak. A kudarcért inkább az ellenzéki koalíció széthúzó erői voltak felelősek. Mint kiderült, egyeseknek a szavaikkal ellentétben igazából sosem volt szándéka az Orbán-rendszert leváltani. 

Épp ekkor derült villanófény arra, amit Magyar Péter ma már nyíltan és egyértelműen ki tud mondani: ez valójában egy Orbán-Gyurcsány-rendszer, melyben „őfelsége ellenzéke” szívesen játssza el a biodíszlet szerepét a pozícióval járó fizetségért. Milyen érdekes, a mintáért nem kell messzire menni, csupán a csápjait újra felénk nyújtogató Oroszországig.

Ehhez képest csupán csekély elégtétel és szépségtapasz talán a választás napján a színpadon magára hagyott MZP-nek is, hogy Magyar Péter fellépése és a Tisza Párt térnyerése kapcsán az óellenzék kispártjai eltünedezni látszanak, és maga Gyurcsány Ferenc már visszavonult. Ne essünk azonban tévedésbe. A román és lengyel választások példájából láttuk, hogy akár lokális töredékszavazatok vagy egyetlen százaléknyi különbség is döntő lehet győzelem vagy vereség, rendszerváltás vagy a múlt továbbélése között. Ezért bárki, aki a Tiszával szemben elindul, valójában a Fidesz köpönyege alatt indul el. 

Afelől se legyen kétségünk, hogy Gyurcsány Ferenc méltán dicstelen távozása a politikából pusztán nevekben hoz változást a rendszerben, annak dinamikáján mit sem változtat. Avagy véletlen lenne, hogy a párt „új” vezetőjének monogrammja éppenséggel megegyezik a párt nevének rövidítésével? Aligha. Bármennyire is gyökértelennek igyekszik tűnni, ezt még az új elnök és Gyurcsány Ferenc korábbi felesége sem állíthatja. Sokkal valószínűbb, hogy a Temun rendelt Underwood-házaspár ezt a „vezércselt”, amelyet a helyzet ilyetén fordultával most végrehajtottak, már a párt alapításakor kitervelte. 

Ne legyen tehát kétségünk: DK ma is ugyanaz, aki 2011-ben vagy 2022-ben volt, akár a személyről, akár a pártról beszélünk.

Bár a 2022-es választás elveszett, a kampányban érezni lehetett, hogy valami megváltozott. Az emberek lelke lett fogékonyabb arra, hogy a Fidesznek akár mennie is lehet vagy éppenséggel mennie kellene. Ellenzéki gondolkodók és aktivisták ráismertünk egymásra, és megláttuk, hogy nem vagyunk egyedül a kétségeinkkel. Országszerte informális, skálafüggetlen hálózatok jöttek létre néhány „erős” és sokezernyi „gyenge” kapcsolattal, amelyeket azonban már nem lehetett többé elszakítani, és amelyek Magyar Péter 2024-es, teljesen váratlan és valószínűtlen feltűnésekor újra egymásra ismertek és aktiválódtak. 

Ilyen értelemben MZP és az MMM mintegy előfutára volt Magyar Péternek és a Tiszának. Lágy harmattal öntözte meg a földet, hogy abban a mag termőre fordulhasson. De mint minden rendes előfutárnak, MZP-nek is csökkenie kellett, hogy az utána jövő növekedhessen. Ennek is voltunk a tanúi. Miközben az MMM fontos társadalmi küldetést töltött be, az ebből kinövő MMNP valójában mindig csak papíron létezett, a gyakorlatban jelentéktelen volt. Ezt ismerte fel jól Márki-Zay Péter és az MMNP vezetősége a szombati kongresszusán. Pedig nem volt könnyű nekik. Az MMNP-n belül voltak, akik önző céllal akarták saját magukat előretolni és voltak olyanok is, akik jószándékkal ugyan, de teljes szereptévesztésben elhitték magukról, hogy ők lesznek a morál lovagjai, a nemzet messiásai, az egyetlen jó dolog, amire a népnek valaha szüksége lehet. Történelmi tapasztalatok alapján ez mind veszélyes.

Ezért gondolom, hogy MZP és az MMNP döntése volt a múlt hétvége legüdébb színfoltja. Jó példája ez a józan ítélőképességnek, a megfelelő bölcsességnek és a kívánatos szerénységnek. Márki-Zay Péter mindig azt állította: az ő célja az, hogy leváltsuk Magyarország valaha volt legkorruptabb kormányát. Döntésével bebizonyította, hogy olyasvalaki, aki ezt valóban komolyan gondolta, és akiben nem kellett csalódni. 

MZP és az MMNP helyesen látta be, hogy a jelen választási rendszerben csak egy az egy ellen lehet megverni a Fideszt, és erre jelenleg csak a Tisza Párt képes. A Tisza Párt viszont képes. Kíváncsian várjuk, az állítólagos ellenzéki palettán ki lesz az, aki követi ezt a példát. Most dől el, ki az, aki valóban rendszerváltást akar, és a realitások kényszere alatt elég jellemes ahhoz, hogy félretegye saját ambícióit vagy saját fontosságába vetett vakhitét. A tét pedig a hazánk számára óriási. És bármi történjék is, mindenki nevét megőrzik majd a történelem lapjai. Mindenki jól teszi tehát, ha igyekszik, hogy büszke lehessen arra, ami ezeken a lapokon szerepel majd.

Szerző: Csercsa Balázs történész

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / Márki-Zay Péter