Orbán Viktor és a hetedik koporsó
Véleménycikkünk szerzője szerint amikor Orbán Viktor 1989-ben Nagy Imre újratemetésén a jelképes hatodik koporsóról beszélt, a saját nemzedéke jövőjét siratta. Az azóta eltelt három évtized alatt azonban összeeszkábálta a hetedik koporsót is, és belefektette az elmúlt másfél évtizedünket, meg még ki tudja mennyit a jövőből.

1989. június 16-án a szolnoki Holt-Tiszán horgásztam rokonaim nyaralója mellett (arrafelé hobbi a neve az ilyen vízparti teleknek), miközben nagymamám a házat felújító népes munkáshadra főzött. Nagyon jól kaptak az ezüstkárászok, több kilónyit fogtam. A horgászás szüneteiben be-benéztem a házba, ahol a felnőttek Nagy Imre és társainak ünnepélyes újratemetését nézték a tévében.
Figyelmemet egy furcsán hadaró, hosszú hajú, borostás fiatalember ragadta meg, aki valamiért nagyon ellenszenvesnek tűnt nekem. Lehet, hogy azért, mert már az én tizenötéves eszemmel is tudtam, hogy a szovjet csapatok kivonulása eldöntött tény, nem kell ezt földszintes Dugovics Tituszként a mikrofonba ordibálnia a fésületlen fiatalembernek. Az ösztöneim nem csaltak meg: később, amikor ez a hadaró szónok már az ország legnagyobb hatalmú embere lett, beigazolódtak vele kapcsolatos rossz érzéseim.
Amikor a jelképes hatodik koporsóról beszélt, saját nemzedéke jövőjét siratta. Azóta eltelt három évtized, ami alatt összeeszkábálta a hetedik koporsót is, és belefektette az elmúlt másfél évtizedünket, meg még ki tudja mennyit a jövőből.
Egy megmérgezett lelkű, megtört gerincű, gyűlölködéstől fűtött és lövészárkokkal szabdalt országot teremtett az egykori hosszú hajú lázadó, akit az ország egyik – szerencsére apadó létszámú – fele még mindig Vezérként tisztel. Ráadásul a Kárpát-medence géniuszaként is emlegetett felcsúti fáraó a nemzeti vagyon jelentős részét családjának és klientúrájának játszotta át, szabadságharca pedig immár a demokratikus Nyugat ellen irányul, tökéletesen megfelelve az orosz birodalmi érdekeknek.
Nem ezért haltak meg oly sokan '56-ban és utána, és nem ezért küzdöttek vértelenül, de önmagukat felőrölve a rendszerváltók. Nem ezért szakadt meg Krassó György és Csengey Dénes szíve, és nem ezért dolgozott egy életen át számtalan becsületes kisember a meggazdagodás legkisebb reménye nélkül.
Oly sokat tudnék még erről írni... De akkor még csak a furcsa, rossz érzések kavarogtak bennem, és inkább visszamentem kárászokat fogni.
Fotó: Facebook / Orbán Viktor