Georgescu és Simion után – Orbán ismét a sajátjait árulta el a Benes-dekrétumok ügyében

Az orbáni külpolitika fordulatait már ezer és egy elemzés tárgyalta. Emlékezhetünk például arra, amikor a kormányfő a tihanyi apátságban elmondott elhíresült beszédében a mélységesen magyarellenes Călin Georgescu romániai győzelmét ünnepelte. Most azonban olyasmi történt, amit már tényleg rendkívül nehéz értelmezni: úgy tűnik, Orbán Viktor szemet huny a még mindig alkalmazott Benes-dekrétumok felett.

Bár a Benes-dekrétumok széles körben ismertek, érdemes röviden felidézni őket, hogy átérezhetőbb legyen a mostani döntés súlya. Ez a 143 rendeletből álló sorozat alapozta meg a második világháború utáni csehszlovák államiságot. Ezekben mondták ki a magyar és német nép kollektív bűnösségét a világégésben elkövetett cselekményekért. A dekrétumok nyomán tömegeket fosztottak meg állampolgárságuktól és vagyonuktól, sokakat pedig kitelepítettek vagy kényszermunkára hurcoltak-

Amikor tehát Robert Fico kormánya pénteken, a pozsonyi parlamenti többség révén úgy módosította a büntető törvénykönyvet, hogy akár hat hónap szabadságvesztésre is ítélhető legyen az, aki nyilvánosan „megkérdőjelezi” a második világháború utáni rendezést, más reakciót várhattunk volna. Azt gondolhattuk, hogy a mindig éber Szijjártó Péter már másnap bekéreti a szlovák nagykövetet, a kormányfő pedig nyíltan elítéli a lépést. Ennek viszont épp az ellenkezője történt: teljes hallgatás és rádiócsend.

Fontos megjegyezni: ez nem pusztán elméleti vagy retorikai kérdés. A dekrétumokra hivatkozva a mai napig koboznak el földeket magyar emberektől. Az orbáni logika mentén persze érthető a miniszterelnök hallgatása: Orbán Ficóban egyfajta vétópartnert lát. Valakit, aki „bot a küllők között”, ha Magyarország kényszerpályára kerülne Brüsszelben, vagy akivel egységfrontot képezhetnek a többi tagállammal szemben.

Orbán hallgatása különösen érdekes annak fényében, ahogy a brüsszeli EU-csúcsra érkezett: a lehető legkarakánabb módon ellenezte, hogy a befagyasztott orosz vagyont hitel formájában Ukrajnának adják. Az elmúlt napokban több interjút is adott erről, a kormánypárti média megtelt a témával, sőt, a kampány egyik meghatározó üzenetévé is vált. Teszi ezt úgy, hogy közben magyar emberek földjét veszik el, akiket mostantól börtönnel fenyegetnek, ha ezt szóvá teszik. Az pedig már csak szomorú lábjegyzet, hogy amikor a Ferencváros-szurkolókkal teli vonatot nem engedték be Ausztriába, Szijjártó Péter azonnal bekérette az osztrák nagykövetet. A technika tehát a kisujjában van, tudja, melyik gombot kell megnyomni a telefonon – egyszerűen csak nem akarja.

Az ügy egyetlen, ám súlyos kérdést vet fel. Az amúgy is belpolitikai nehézségekkel küzdő Orbán – akinek pártját a 21 Kutatóközpont friss mérései szerint egyre jelentősebb hátrányba mérik – tényleg bevállalja a felvidéki magyarok szimpátiájának elvesztését? A jelenleg is zajló demonstrációk azt jelzik: az alapvetően Ficóra és Orbánra voksoló külhoni honfitársaink komolyan elgondolkodhatnak a váltáson. Georgescu és Simion méltatása után úgy tűnik, Orbán újra a sajátjait árulja el, ebből pedig talán már nincs visszaút.