Politico: így lopja el a karácsonyt a szélsőjobb

„Boldog karácsonyt!”, vagy csak „Kellemes ünnepeket!”  Ma már nem mindegy, ki hogy köszönti a mostani ünnepkört, lassan ugyanis komoly politikai jelentőségre tesz szert, hogy ki melyik kifejezést használja. Szemünk előtt bontakozik ki tehát egy újfajta kultúrharc, a szélsőjobb pedig a kereszténység képviseletére hivatkozva elkezdte kisajátítani a karácsonyi ünnepeket. 

„Számtalan nyugat-európai országban most már szinte szitokszó az, hogy karácsony. Miért gondolod azt, hogy fontos az, hogy megőrizzük a hagyományainkat, a keresztény értékeinket?” – teszi fel a kérdést Ibolya Csenge Kocsis Máténak egy rövid reels-videóban, amit a Facebookon osztottak meg a nagyközönséggel. 

A Fidesz-frakció szóvivőjének és a frakcióvezetőjének párbeszédéből a néző, hallgató arra a következtetésre juthat, hogy ez az évszázadokig szentnek tartott ünnep is már támadás alatt áll, azt meg kell védeni, legalább is ki kell mellette állni a jobboldali közösségnek. 

Hogy mi okból támadják és kik, az nem különösebben derül ki, annyi azonban bizonyos, hogy egy újfajta veszély tűnt fel a láthatáron, és ez ellen védekezni kell, nota bene, vissza is kell verni.
Szarvas Szilveszter propagandista pedig azon háborodott fel szintén karácsonyra időzített rövid videójában, hogy már Ausztráliában sem tartják tiszteletben ezt a szent ünnepet.  

„Kiakadtak az ausztrálok, miután a Sydney-ben felállított 14 és fél méter magas karácsonyfára a Kellemes ünnepeket felirat került a Boldog karácsony helyett.” – hangzik a Megafon-központ főszerkesztőjének narrációja, majd megszólal a videóban egy helyi polgár is, aki ráerősít arra, hogy igenis „a karácsony egy keresztény ünnep”. Szerinte az egy kicsit szomorú, hogy „a boldog karácsonyt fokozatosan megszüntetik, hisz ez az ünnep mégis csak történelmileg egy vallásos ünnepnek számít”. 

Szarvas Szilveszter még azért azt elmondja, hogy a „mindezt a keresztény ausztrálok sértőnek és a politikai korrektség túltolásának tartják, és nem értik miért kell beérniük az érzelemmentes, amerikai mintára elterjedt Happy Holiday-jel.”

Tesztelendő elmélet vagy új doktrína?

Elterjedt nézet volt sokáig, hogy térségünk, Közép-Európa egyfajta politikai laboratóriumként működik, ahol elsőként tűnnek fel teljességgel új eszmék, újfajta elméletek, és aztán innen indulnak világhódító útjukra. 

Gondolhattuk volna most is, hogy hazai politikai boszorkánykonyákban főzték ki ezt a „védjük meg a karácsony keresztény jellegét, mert támadás alatt áll” elméletet is, de alapvető tévedésben vagyunk, ha így vélekedünk. 

A Politico minapi elemző cikkét olvasva ugyanis könnyűszerrel beazonosíthatjuk ennek az új eszmei áramlatnak a gyökereit.  

A nyugat-európai szélsőjobboldali pártok azok, – írja a lap - amelyek egyre gyakrabban a sajátjukként igyekeznek kisajátítani az ünnepi időszakot és a karácsonyt a keresztény civilizáció jelképeként értelmezik újra. Szerintük az veszélyben van, és magukat állítják be utolsó védelmi vonalként egy állítólag ellenséges, szekuláris baloldallal szemben.

Ez a toposz korábbról már ismerős volt az Atlanti-óceán túloldaláról is: a Fox News műsoraiban évek óta ostorozzák a „karácsony ellen viselt háborút”, de Donald Trump amerikai elnök is azt állítja, hogy ő „hozta vissza” a „Boldog karácsonyt” kifejezést az Egyesült Államokban, és ezt a politikai korrektséggel szembeni harc jelképeként állítja be. 

Most pedig az európai szélsőjobboldali pártok – amelyek korábban inkább a bevándorlásra vagy a közbiztonság kérdéseire fókuszáltak – hasonló nyelvezetet használnak, és a karácsonyt tették meg a kulturális küzdelem legújabb hadszínterévé.

Olaszországban Giorgia Meloni miniszterelnök is politikai identitásának központi elemévé tette a karácsonyi hagyományok védelmét. Az ünnepet rendszeresen a nemzet veszélyeztetett örökségeként ábrázolja, és bírálja azokat az általa „ideologikusnak” nevezett törekvéseket, amelyek úgymond felhígítanák annak eredeti jelentését.

Hasonlóan lép fel Franciaországban a Nemzeti Tömörülés és Spanyolországban a Vox is, amelyek ellenzik a szekuláris vagy „woke” törekvéseket, amelyek a vallási szimbólumokat semleges, szezonális kifejezésekkel helyettesítenének.

Németországban az Alternatíva Németországért (AfD) arra figyelmeztet, hogy a karácsonyi vásárok elveszítik „német jellegüket”, miközben azt ismételgetik, hogy a muszlim hagyományok egyre inkább kiszorítják a keresztényeket.

A Politico felhívja a figyelmet a jelenség mögött meghúzódó álszent viselkedésre is. Az ezeket a kampányokat vezető politikusok sok esetben nem is különösebben vallásosak, és szavazóik közül is csak a kisebbség gyakorolja aktívan keresztény hitet. Ami igazán számít, az a kereszténység, mint kultúra: egy civilizációs jelképrendszer, amely alkalmas arra, hogy általa hangsúlyossá váljon a határ a „mi” és az „ők” között.

A lap által megszólaltatott Daniele Albertazzi, a Surrey Egyetem populizmuskutató professzora úgy látja, hogy „az 1980-as és 1990-es években a radikális jobboldal többnyire még távol tartotta magát az egyháztól. Ez 2010–2015 között változott meg az európai iszlamista terrortámadások után, amelyeket a civilizációk összecsapásaként értelmeztek. A kereszténység kulturális jelölővé vált, amely lehetővé tette a szélsőjobb számára, hogy a hagyományos család, a tradíció és az identitás védelmezőiként tüntessék fel önmagukat.”

Ez a stratégia persze profitál a baloldal vallással kapcsolatos ambivalenciájából is. A progresszív pártok és intézmények – köztük az EU – gyakran élnek semleges kifejezésekkel a nyilvános ünnepek alkalmával, hogy azokból senkit ne rekesszenek ki, pontosabban: senki ne érezze úgy, hogy abból ki van rekesztve. Így például a karácsony helyett „ünnepi időszakot” használnak, amit pedig a szélsőjobboldal egyfajta kulturális öngyűlöletként értelmez – állítja a lap.