A magyar gazdaság egy döglött madár

Igen, már évek óta halott és legfeljebb a túlvilágon vagy egy alternatív világban szárnyal. Ezt minden épeszű ember lája és minden magyar ember érzi a bőrén, ha elmegy akárhová vásárolni. Egy kedves Svájcban élő ismerősöm szokásos karácsonyi hazalátogatása után így fogalmazott: Látom, gazdagok vagytok, mert itt minden drága. Keserű volt a mosolyom…

Ez a jóravaló, idegenbe kényszerült magyar honfitársam nagyon jól keres a svájci hegyek között: tavaly ősszel volt Tahitin nyaralni, majd utána átruccant az USA-ba, mert nagy amerikaifoci-rajongó, most épp egy Cadillac Escalade-al szemez, hogy lecserélje a 3-4 éves autóját, szóval havonta sokmilliós bevétele van, de még neki is szemet szúrt, hogy drágább egy bevásárlás, mint Svájcban. Akkor mit mondjon egy átlag magyar nyugdíjas, akinek a nyugdíja 210 ezer forint alatt van?

Az biztos, hogy nem azt, amit tegnap írt ki Facebook-oldalára Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter. Ő ugyanis az alábbi gondolatokat osztotta meg a nemzettel:

„Magyarország egy olyan korszakban ér el gazdasági bravúrokat, amikor egész Európa szenved a háborútól és az elhibázott brüsszeli politika gazdasági következményeitől.”

Aztán ezt még szemrebbenés nélkül képes részletezni, de az olvasó lelki nyugalmának megőrzése érdekében ezektől most eltekintenék. Nem túl vonzó prespektíva az új évet infarktussal vagy sztrókkal, netán akut dührohammal kezdeni. A lényeg, hogy a külügyminiszter olyan mesés alternatív valóságot épített szárnyaló gondolataiból, hogy az embernek elakad a szava.

Igaz, a Fidesznél a termelési hurráoptimizmus lassan a rákosista időket is lekörözi, hiszen a mi jóságos vezetőnk, a dotorminiszterelnökúr már 2024 januárjában is lelkesen arról beszélt, hogy a hét szűk esztendőt most már lecseréli a bőség és sosem látott gazdasági fejlődés veszi kezdetét. Mondom 2024 januárjában. Két éve. Valahogy nem találta el.

De a mi Viktorunkat nem olyan fából faragták, hogy ne tudná ezt is megmagyarázni a nemzetnek. Nem az a fontos, hogy mikor, hanem hogy mit akarunk. Ha 2024-ben nem sikerült, akkor majd 2025-ben. Hiszen látom a számokat, én már tudom, mi lesz, jön a repülőrajt, aztán a szárnyalás, fel, fel, egyre magasabbra, 5-6, sőt, akár 7%-os növekedés is lehet, de az 5, az ezerszázalék. Mondom, látom a számokat. Valahogy így tódított nekünk szép álomvilágot 2025 januárjában a miniszterelnök. 

Ez sem jött be. És ezt követően jön a külgazdasági miniszter, hogy mesevilágot álmodjon nekünk. Hogy ránk irigy a világ, minket csodál a nyugat, akik egyre nagyobb bajban vannak, a helyzetük kilátástalan, bezzeg mi. Persze az kétségtelen tény, hogy akkora nyomorban még nem vagyunk, mint Szijjártó Péter nagy barátja, a csodatevő Maduro, aki a világ legnagyobb kőolaj-lelőhelyekkel büszkélkedő Venezuelát volt szíves az éhhalál közelébe kormányozni. De hát embert barátjáról, tartja a népi bölcsesség és ebben bízva még lehet nekünk is olyan mesés jövőképünk, ahol majd jegyre kapjuk a kenyeret, mint a venezuelaiak. Ahhoz még ugyan kell pár ciklus, hogy a Fidesz vezetői végleg kizsigereljék a magyar embereket, de ha másban nem is, ebben garantáltan bízhatunk, ha a Fidesz folytathatja a kormányzását.

Mert hát a mi igazmondó vezérünk is megmondta, hogy a csodás és mindenki által irigyelt gazdaságunk védelmére garanciát kaptunk az USA-tól, egyfajta védőernyőt, amire kezet fogott Trump elnök úrral. Illetve izé... az úgy volt kéremszépen, hogy megígérte és ezek komoly emberek. Na, szóval akkor most az a helyzet, hogy azt a védőernyőt nem kaptuk meg, de a szándék megvan rá. Hát nem az jut róla az ember eszébe, hogy azonnal válaszuk meg ezt az őszinte politikust már megint?

Nehéz lenne Orbánról megmintázni az igazmondó juhászt, de Rogán szorgalmasan igyekszik. Legyünk Rogánnal megértőek, leírhatatlanul kemény munkát végez. Hozzá képest Sziszifusz egy könnyed feladatokra ítéltetett semmirekellő. 

Mert hát a mi vezérünk egyetlen valamirevaló és a magyarok által egyértelműen érzékelhető teljesítménye az, hogy szegény embereket csinált belőlünk. Természetesen az is baj, hogy pedofilokat mentegetnek, hogy siralmas az egészségügy állapota, hogy az oktatásunk romokban, hogy a vasúti közlekedés cammog, mint egy haldokló medve… Igen, ezek is fontos problémák, de ezek mind-mind mellékszálak, hozadékai az alapproblémának, hogy a Fidesznek már 2010-től esze ágában sem volt kormányozni. Egy fikarcnyit sem érdekelte őket a gazdaság rendbetétele, a hatékony működés megteremtése, a nemzet jólétének biztosítása, egyedül az volt a cél, hogy minél tovább maradjanak hatalomban és minél több közpénzt tudjanak megszerezni maguknak. Nem a nemzetnek, maguknak.

Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter azt hazudja a nemzetnek, hogy a magyar gazdaság turulmadara az egekben szárnyal és ezt csodálja a haldokló nyugat. Azonban hiába keresgéljük az égen, ott nincs semmi, de az egyértelműen látszik, hogy egy döglött madárka hever a doktorminiszterelnök lábainál, és rég halott szívét egy Fidesz feliratú tőr szúrta át.

Szerző: Nemes György

Fotó: Facebook / Szijjáró Péter