Dunaújváros is üzent: „Nem Fidesz!” - Országjáráson a Kontroll

Szépen süt a nap, kirándulóidő van, az embernek máris kedve kerekedik nekilódulni Szigethalomra egy jó hangulatú hétvégi kiruccanásra. A település előtt az út mellett egy óriásplakát üdvözöl: Vége van! 2026 04. 12. Máris szélesebb mosollyal vezet az ember.

A településen Tisza rendezvény, játszótérrel. A porontyok – nagyon helyesen - magasról tesznek a politikára, őket a libikóka érdekli és ez a szemlélet egyre jobban vonzó a számomra. Irigykedek. Főleg, hogy a tömegben összefutok egy autókereskedő vállalkozóval, aki szinte kérdés nélkül sorolja a problémákat. 

"Nézd meg az utakon lévő autók rendszámát és képbe kerülsz, a forgalmam már régóta megcsappant, az emberek 10-15 éves autókkal közlekednek, alig van megtakarításuk, hogy frissítsék a kocsikat, pedig itt elkél az autó, még akkor is, ha az utak rendesen kátyúsak. Új vállalkozást kezdeni meg nagyon nem egyszerű, mert csatornázott környezetet várnak el, de a területek jelentős része nem csatornázott. Persze, hogy menekül innen, akinek egy kicsit több van a fejében és tettvágy a szívében. Szerinted ki az, aki olyan környezetre tervez családot, ahol a gyermekorvosi ügyelet legközelebb Érden és Cegléden van? Arról nem beszélve, hogy mennyire beszédes az, hogy konténerépületekből áll az iskola."

Ha még öt percig hallgatom elmegy a kedvem az élettől, inkább visszamegyek a libikókázó-hintázó gyerekekhez, de ott is utolérnek Kácsor Andrea, helyi tiszás jelölt szavai a fejlesztések leállításának a környékre gyakorolt drámai hatásairól: se HÉV fejlesztés, se iskolaépítés, se a Kis-Duna rekultivációja, se…

De legalább a gyerekek boldogok, ők önfeledten játszanak. Apró örömök, minden értelemben.

Ehh, akkor is jó idő van, az út hívogat, hát átruccanok Sárbogárdra. Valahogy sosem volt vonzó a település neve, pedig rengetegszer hallottam Kelenföldön a vonatra várva az állomáshelyek között felemlegetni. Sár és bogár, mi lehet itt érdekes? Pedig az odafelé vezető út gyönyörű környéken vezet. Dombos táj, lágyan hullámzó út, szépen bevetett, zöld mezők… meseszép kirándulás. És Sárbogárd is jó hangulatú település, bár egy cseppet retró hangulatú. A fő tér cukrászdája minden értelemben megrekedt 1970-ben. A külcsín és a belbecs is hozza az átkos Kádár-hangulatot. A beton érzetű puncstorta hősies legyűrése után keresnék valami szívderítőbb élményt, de nem igazán találok.

Mondjuk érthető a lehangoltság, hiszen Sárbogárdnak és környékének van gondja elég. Az utak kátyúsak, a 63-as balesetveszélyes, amit a városon áthaladó kamionforgalom sem javít, hogy a zaj és az épületek állapotának rombolásáról ne is beszéljünk, de legalább a vasútállomás is elhanyagolt, balesetveszélyes állapotú, a településen ilyen forgalom mellett látványosan kevés a gyalogos átkelőhely és jelzőlámpa, az M8 és az M200-as utak fejlesztése már évek óta halogatott projekt és ha a Fideszre bízzák, akkor sosem készül el, Dunaújváros felé csak napi két buszjárat van, viszont a gyermekeknek legalább nincs játszótere és ha betegség fenyegeti az apróságokat, akkor se ügyeletes gyógyszertár, se orvos, gyermekorvosért meg mehet az ember Dunaújvárosba azzal a két buszjárattal, mert a térséget kiszolgáló, 80 ezer emberre jutó 3 mentőre kár várni, de legalább az ivóvíz minőségét jól példázza a néhol sárgás-barnás színezet, amit a vízvezetékek évek óta halogatott cseréje magyaráz.

Ezek után nem meglepő, hogy a művelődési ház büféjében a pultot támasztó büfés és egy szál vendég nem épp a közlékenységével tünteti ki a társaságomat. Igyekszem oldani a hűvös hangulatot, szerencsére sikerrel és máris ott tartunk, hogy errefelé is vannak kivételek és kiváltságos emberek. A Hubertusszal és a vadászattal jó barátságot ápoló vendég szívét az nyomja éppen, hogy miként kaphat egy ember nyugdíjba menetele alkalmából 18 havi végkielégítést. Mert akadnak ilyen „szerencsések” is, akiknek ennyire a hóna alá nyúlt „valaki”. Persze, ahol 650 milliárd forint ellopásáért egy év alatt nem találtak felelőst, ott ez piszlicsáré ügy és teljesen természetes.

A lehangoló Sárbogárdról inkább átruccanok a kies Dunaújvárosba, hátha mégis jó kedvvel zárhatom ezt a túrát. Szerencsém volt. A Kultik melletti Corner étterem-kávézóba belépve egy nagy tévé és egy négy fős mosolygós társaság várt. Liverpool meccs ment, szerencsére vezettek, és a kellemesen kapatos kompánia kapitánya (támogassuk az alliteráció híveit) épp közli, hogy Szoboszlai gólpasszt adott. Most őszintén, mi kell még a jó kedvhez?

Mondjuk egy gulyásleves. Legalábbis a kellemesen kapatos kompánia kapitánya ezt javasolja és érdemes hinni a helybéli tapasztalatnak és tudásnak, mert valóban kitűnő. Ahogy a kellemesen kapatos kompánia hangulata is, ami átragad rám is, habár én nem pálinkázhatok, de ők ezt örömmel átvállalják tőlem. A kellemesen kapatos kompánia kapitánya nem mellesleg egy elektronikai cég ügyvezetője és ilyen minőségében határozottan NER-ellenes. Különösen rühelli a kínai és koreai cégeket, akiket ránk erőltetett a NER, mert hogy ezek a Fidesz-kormánytól magukat biztonságban érző kínaiak nem szeretnek fizetni a magyar alvállalkozóknak. rendszeres a probléma velük és így még inkább dühítő, hogy ezek a cégek kapnak állami forrásokat, támogatásokat. Arról nem beszélve, hogy ezek áthozták a kínai építési módszereket, amitől konkrétan megőrül az ember. Szinte semmi nem felel meg a szabványoknak, mindennel bűvészkedni kell, számtalan projektjüknél összeszerelt elektronikákat hoznak Kínából, ami a rázkódásnak köszönhetően szétesik és itt kell kínkeservesen összetákolni.

A kellemesen kapatos kompánia kapitánya húsz percen belül olyannyira a barátommá avanzsált, hogy már a 3 éves gyermekéről készült videót mutogatja, ahol a bűbájos kiskölyök az atyai Fideszt érintő felvetésre közbeszól: „Nem Fidesz!”. Kicsit korán kezdi, de nem tudok vitázni a politikai értékválasztásával.

A büszke atya legnagyobb örömére megjelenik a teljes család, feleség, gyerek, anyós, akiket lelkesen bemutat nekem. Így nemsokára megtudom a tündérien bájos anyóstól, hogy bár a Nagy Ervin csinos fiú, de az apja… na, az volt az igazi férfi. Ezt a versenyt úgy fest Nagy Ervin elbukta, de a kellemesen kapatos kompánia kapitánya abban reménykedik, hogy legalább a választáson vigasztalódhat.

Szerző: Nemes György