Fiala János: Fiatalság, bolondság. Fiatalság, bolondság?

Fiatalság, bolondság.

Fiatalság, bolondság?

Szerintem kedd reggel veszélyes vizekre tévedt a "Magyarország Kedvenc Reggeli Műsora" elnevezésű internetes projekt.

Nem volna ennek igazán jelentősége, ha vezető portálok - Blikk.hu, 24.hu - nem vettek volna át részleteket a műsorból szó szerint, saját, hozzáfűzött kommentár nélkül.

Oké, de mi hangzott el?

Nos, az történt, hogy Rainer-Micsinyei Nóra azt vetette fel társainak - Molnár Áron, Lengyel Tamás - megvitatás céljából, hogy a friss Kossuth-, és Jászai Mari-díjasoknak fel kellene szólalniuk a jelenleg regnáló rendszerrel szemben.

Molnár Áron egyetértéséről biztosította. Szerinte kutya kötelessége az embernek legalább egy mondatot írnia/mondania, hogy mennyire politikai díjjal jutalmazták, és aki ezt a gesztust nem teszi meg, hanem a hallgatást választja, az a rendszert támogatja.

A tévedés minimális és maximális kockázata között ingázom, amikor a művészeti díjak mögött politikai szempontokat IS feltételezek. Ugyanakkor a tévedés minimális kockázatával állítom, hogy az a művész, aki elfogadja a kitüntetést, nem teheti meg, hogy miután átvette kitüntetését a következő megnyilvánulásával melegebb éghajlatra küldje az őt jutalmazót. 

Ez ugyanis álszent és kétszínű.

Rainer-Micsinyei Nóra példája Nemes Jeles Lászlóval, aki előbb átvette a Kossuth-díjat, majd lement a Parlament előtt tüntetők közé, szerintem ahogy nem volt helyénvaló, úgy nem volt/van követésre méltó.

Mert álságos és megalkuvó.

Molnár Áron pedig összetévesztette a szezont a fazonnal, amikor azt mondta - ez is a kedd reggeli műsorban hangzott el -, hogy a meg nem szólalással "a következő generációnak a kussolás attitűdjét" adják át.

Leírt szavaimmal véletlenül sem azt sugallom, hogy néma legyen a művész, vak, süket és vélemény nélküli, de azt viszont nagyonis, hogy mindennek megvan a maga helye és a rendelt ideje.

Ezt mutatja Gulyás Márton életútja.

A Krétakör korábbi vezetője számára a politikai/közéleti mondandó egyre fontosabbá vált és visszaszorította színházi munkáját.

Amikor előbb Markó Iván finanszírozása, majd később a Magyar Művészeti Akadémia primátusa ellen lépett fel, egy balett-bemutató után, illetve egy közgyűlést "megzavarva" még kettős életet élt. Még nem választott, de ebben a periódusában sem szólította fel színésztársait arra, hogy mit tegyenek vagy ne tegyenek, a Krétakör pedig tolerálta.

Annyiban feltétlenül, hogy nem kritizálta, nem vált meg tőle.

Tehát nem egyáltalán véletlen, hogy ma a Partizán élén találjuk, miközben színházba ma csak látogatóként tér be.

Szerintem jó döntést hozott.

Akkor is, amikor akciózott, és akkor is, amikor létrehozta a Partizánt.

Az idő - legalábbis - őt igazolta.

De egy fenékkel két lovat nem lehet megülni!

Hogy Molnár Áron jól cselekszik-e vagy sem, azt döntse el ő maga, vagy a munkáltatói, de azt a jogot elvitatom tőle, hogy színésztársai egzisztenciáját kockára tehesse!

Ennek következtében kifejezetten ellenemre volt, amikor az idézett rádióműsorban Gubik Petrát és Ember Márkot név szerint említették, amikor azért kárhoztatták őket, amiért "egy ilyen helyzetben" nem szólaltak meg.

Törőcsik Franciska, friss Jászai Mari-díjas nem kritikát érdemelne a díj átvétele miatt, hanem méltatni kellene gesztusát, amikor a kitüntetésével járó pénzt az Igazgyöngy Alapítványnak ajánlotta fel.

Ugyanakkor ugyanez a Molnár Áron ugyancsak kedden, a Klubrádió Reggeli személy című műsorában azt mondta a műsorvezető felvetésére, hogy "mocskos fideszezéssel" vagy Fidesz-ellenes posztok lájkolásával nem lehet rendszert buktatni, azért tenni kell.

És igaza volt.

Mindent a maga helyén és idején, vagy tévedek?

Szerző: Fiala János