A gazdagság sem képes elfedni a bajokat – Országjáráson a Kontroll

Balatonfüred eddig szépen keretezi az életemet. Tizenévesen rendszeresen itt „nyaraltam”, mint a Hotel Marina strand boy-a és a tehetős német nyaralók nyugatnémet márkájára utaztam, hogy a dollárboltban tudjak venni magamnak valami különlegeset, nyugatit, mert az menő. Csíkos Creme 21 szappant a mutternak, vagy Toblerone-t a csajoknak, mert az úr az átkos poklában is úr. Tavaly meg a szívkórházban rehabilitálódtam három „lábon kihordott” infarktus után. De ettől még Füred az Füred. Imádom.

Nem véletlenül nevezik a Balaton északi „fővárosának”. Gazdag város, kiemelkedő infrastruktúrával, rengeteg szolgáltatással, programmal, tradícióval, fantasztikus kultúrával, programokkal. Nem véletlenül lett 2023-ban Európa kulturális fővárosa Veszprém mellett. Az épületek is jólétről árulkodnak, mégis valami nem igazán stimmel. 

A füredi szívkórház a hazai szívbetegségek rehabilitációjában legenda és etalon. Volt. Tavaly március végén már az első napon szembe jött velem a valóság. A csodás épület felújításához valahogy nem tartozott a szobák légkondícionálóval történő ellátása. Mondom egy szívkórházban. Képzeljük el mondjuk július végén 6-10 napnyi folyamatos +35-40C körüli kánikulában a betegeket. Nem nevezném optimálisnak. 

Ahogy azt sem, hogy a megérkezésemkor közölték, hogy sajnos a Covid óta nincs hidroterápia. A szívkórház egyik legnagyobb értéke volt ez a terápiás kezelés, de mint kiderült nincs rá pénz, hogy felújítsák és működtessék. Ott árválkodik mind a mai napig hasztalan, mert persze, hogy bementem és rákérdeztem. Mindezt tudják tetézni azzal, hogy a vizsgálatok is limitáltak. Például ha volt három infarktusod és beléd raktak négy sztentet, mint pl. nekem, akkor bölcs előrelátás lenne, ha csinálnának egy nyaki ultrahangot, kizárandó egy esetleges stroke-ot. De nem csinálnak. A közszolgáltatások egyik ikonikus jelképét is megnyomorította a NER. 

Ne legyen kétsége senkinek, mindez az egészségügyre szánt keretösszegek kegyetlen megszorításának az eredménye. Se hidroterápia, se légkondi, se vizsgálatok. Az ország etalonjában, a legendás füredi szívkórházban. Ez így nagyon nincs rendben.

Füred jellemzően konzervatív értékeket valló település volt mindig is, ami a Balaton-felvidék NER-esedésével még erősebbé vált. Ez elvileg azzal jár, hogy itt nem spórolt a Fidesz-kormány, ide jutott forrás bőven. Kiváló utak, felújított középületek, paloták, hotelek, jacht-kikötő, új lakóparkok, szépülő strandok… Hát istenem, a szívkórházra valahogy nem jutott. Talán mert a NER nem oda jár. A jobbágy meg elégedjen meg azzal, amit kap.

Gondoltam, mielőtt nagyon belelovallom magam a morgásba sokkal jobban járok, ha megtámogatom kissé a lohadó dopamin szintemet, de nem NER-es módra, hanem ínyencként. Így elmentem a Vásárcsarnok elé a kis lacikonyhába sült kolbászért. Kellő tapasztalattal bírok ezen a téren és bizton állíthatom, hogy benne van az első tízben az országban. Mármint a sültkolbász. 

Az étkező betonplaccoknál ácsingózók már végtelenül messze vannak ettől. Gondoltam becsatlakozom az állófogadásba, hátha beszélgethetünk egy jót. A két alkalmi társalkodópartneremből az egyik a „mindenkinél mindent is jobban tudok, csak ez nem látszik” kategória, a másik a „mindenre meggyőzhető vagyok, de már nagyon várom, hogy valaki helyre tegye a 16 éven át a véremet szívó fideszes nagypofájút” típus. Gondoltam segítek az utóbbinak. Maradjunk annyiban, hogy sokat röhögött. Pedig becs’ szavamra csak kérdeztem. Szegény dölyfös „polihisztornak” nehezére esett a válaszadás. Ahogy sokaknak mostanában azon az oldalon. 

A társalgás és a kolbász után a kocsimhoz tartva egy helybeli rám kérdez: „Maga ezzel szóba áll? Furcsa ízlése van.”

Miután jót kacarászok megpróbálom meggyőzni arról, hogy a választások után itt együtt kell élnünk és együtt kell rendbe tennünk az országot és ebbe még ez a fafejű is beletartozik. Szükség lesz még rá is. Ő is magyar, ő is egy dolgos kéz, csak hát a fejét kissé nehéz lesz rendbe tenni, de nem szabad feladni. Nem tűnt úgy, hogy sikerült teljesen meggyőznöm…

Miután a fafejű honfitársam sikeresen kiölte belőlem a kolbász élvezetét, így még maradt némi dopaminhiányom és arra vitán felül az Arácsi cukrászda krémese a legjobb megoldás. Talán Deutsch Tomit is meg lehetne győzni, hogy ez jobban üt, mint az a cucc, amit ő használ. A cukiban egy bájos asszonyka nézi a sütispultot és láthatóan szemmel veri a kínálatot, miközben önmegtartóztatási próbát tart. Ő sikerrel járt… 

Viszont a pult előtti látványos erőpróbáján nevetgélve közös kávézásig jutottunk, ahol kiderült, hogy a gyermekpszichológus asszonyka rendszeres Füred látogató, amit a család nyaralójában abszolválnak, ahol rendszeresen összejönnek.

„80%-ban fideszes a család, így inkább kerüljük a politikát. A zömük meggyőzhetetlen, vakon hisznek el mindent, míg egy nagyon szűk körrel lehet társalogni, de akár csak egy kicsit is elbizonytalanítani őket sem lehet. Olyanok, mint a gyerekek. Kell nekik egy apafigura, aki megmondja nekik, mit kell csinálni és azt csinálják, hiszen apa nem tévedhet, mert ő mindent tud. Talán majd egyszer elérik a tinédzser kort és rájönnek, hogy apa sem mindenható és nem minden úgy van, ahogy apa mondja.”

Hja kérem, egy szakember egészen másként látja a dolgokat. A családja politikai merevsége ellenére a tapasztalata az, hogy a totális fideszes Füred mára megváltozott. 

„Ma már nem annyira egyértelmű a Fidesz helyzete Füreden. Régen elképzelhetetlen volt, hogy ellenzéki rendezvény legyen a városban, főleg sikeres nem.” 

Mindketten meglepetten ecseteljük egymásnak, hogy a városban számtalan épületen találtunk az erkélyeken tiszás molinókat. Még a Szívkórházzal szemben lévő épület első emeletén is. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

„Nem gondolom, hogy ez alapjaiban megváltoztatja az erőviszonyokat, de hogy változás van, az biztos.”

Na, így kell ezt csinálni! A krémes és a jó hangulatú beszélgetés máris rendbe tette a dopaminszintemet. A rendezvényen tapasztalható tömeg meg pláne. Félreértés ne essék, Balatonfüred nem Vác, Nyíregyháza vagy Pécs. De itt délelőtt 11-kor ennyi ember ellenzéki rendezvényen tuti, hogy nem volt. 

Ezek után vigyorogva mentem a Magvetőbe némi péksütiért a kollégáknak. Nem hülyültem meg, Így hívják a pékséget. Csillagos ötös. A kenyerük is. 

A serclirágós autókázás Sümegig maga a földi mennyország. Balatonfelvidék the best. Arcátlanul sok pénzt ölt bele ebbe a vidékbe a NER és ez látszik. Az ezredéért is a fél karjukat adnák a békésiek, nógrádiak, borsodiak, baranyaiak és még sokan mások is. Nem sorolom most végig az összes települést, a tótvázsonyi Savanyó Jóska sírját, a nagyvázsonyi Kinizsi várat, a halimbai kosbor mezőt… aki csak teheti menjen végig ezen az úton és kalkulálja bele, hogy ötpercenként meg fog állni, mert fergeteges a látvány. Tényleg gyönyörű. Ahogy a jólét is. Nem ártana belőle másnak is juttatni…

Sümeg, ha lehet még fideszesebb, mint Balatonfüred. Nem csodálom, hogy egy kis teret néztek ki a Tiszások a buszpályaudvar mellett. Vélhetően úgy gondolkoztak, hogy azt azért szűken meg lehet majd tölteni. 

A pályaudvarral szemben lévő kocsmába belépve sűrű borszag csapja meg az orromat és elkötelezett borisszák látványa a szememet. Egy apóka épp azt szajkózza, hogy milyen drágaság van, de valahogy senkinek sem akaródzik betársulni a témaválasztásba. Gondoltam, majd én megsegítem a kisöreget, hátha kedvet csinálok az elégedetlenséghez. Elnézve a jelenlévők kinézetét nem gondoltam, hogy nehéz feladat lesz. Az lett. 

Akkora csend lett, hogy még én is zavarba jöttem, egyedül az apóka folytatta a monológját. Gondoltam ebből nem lesz itt társalgás, de még tettem egy próbát a kocsmárosnéval, de úgy pattant le róla minden szavam, mint lovagi páncélról az esőcsepp. Rommá vert seregként távoztam a kocsmából, ahol a jelenlétemben látványosan kizárólag politikamentes témákról beszélgettek a borisszák. A teraszon leülve röhögve fogadott egy helybeli:

„Odabent mindenki fideszes, ezek csak magukkal beszélgetnek. Hiábavaló próbálkozás ezekkel társalgást kezdeni.”

Aztán a beszédesebb fiatalembertől megtudom, hogy ő Budapestről érkezett Sümegre, beleszeretett, de nem gondolta volna, hogy ennyire „súlyos esetek” vannak itt. Azon meg már csak nevetgélve beszélt, hogy nemrég itt volt a Navracsics a Kisfaludy étterem és hotelnek nyújtott „támogatást” megünneplendő.

„Az persze zártkörű buli volt, mert ezek mostanában nem szeretnek nyíltan ünnepelni egymás sikerét.”

Elnézve az épület befogadóképességét nem gondolom, hogy voltak százan. Annyira jól sikerült a felújítás átadóünnepsége, hogy még mindig fel van állványozva az épület és szorgalmasan dolgoznak rajta a munkások. A NER-esek szerint minden forint jó helyre ment, de ezt a helyiek vitatják. 

Olyannyira, hogy nem csak a tér, de a buszmegálló és az utca is megtelt. Úgy fest, hogy ma már Sümeg sem annyira cső fideszes, bármennyi közpénzt is tol bele a Fidesz.

Szerző:  Nemes György