Parragh László öröksége – ezt köszönte meg a leváltott kamarai elnöknek Orbán Viktor

A múlt héten még nem tudhatta előre Orbán Viktor, hogy utoljára egyeztet Parragh Lászlóval a Karmelita kolostorban. Nem csoda, hogy kifejtette, készen áll a „sok éve tartó sikeres és eredményes együttműködés folytatására”. Ez utóbbi napok alatt véget ért, vasárnapi rádiós interjújában a kormányfő már búcsúztatni kényszerült a 24 év után leváltott iparkamarai elnököt, megköszönve azt, hogy a Parragh-féle Magyar Kereskedelmi és Iparkamara számos javaslatot dolgozott ki a kormányai számára. Egyúttal az utódnak is üzent, mint mondta, az „új elnökkel is szeretnénk ezt a kapcsolatot fönntartani”. 

A parraghi örökséget vesszük sorra. Íme.

Alacsonyabb tankötelezettségi korhatár, munkaerőpiacnak termelő közoktatás
 

“Egyetértek a tankötelezettség 15 éves korra való leszállításával, ha úgy tetszik, mi vagyunk az egyik javaslattevők” – nyilatkozta büszkén 2011-ben a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának Parragh László. Úgy vélte, a fiatalok egy része nem akar közismereti tárgyakkal foglalkozni, például történelem helyett inkább azt szeretné megtanulni, hogyan kell a téglákat egymásra pakolni, mert kőműves akar lenni.

15 helyett ugyan 16 lett a korábbi 18 helyett a tankötelezettségi korhatár, az intézkedés eredményeként azonban az iskolarendszerű oktatásban részt vevők arányának növekvő trendje 2012-ben megtört, arányuk 2016-ra visszaesett a tíz évvel korábbi szintre. Bár a 17 évesek foglalkoztatási szintje a nullát alig valamivel meghaladó szintről 1,5-2 százalékra, közmunkával együtt 2-2,5 százalékos szintre emelkedett, duplázódott, a korábbi 3 százalékról 5-6 százalékra nőtt a nem tanuló és nem is dolgozó tizenhét évesek aránya. Ráadásul mélyült a szakadék a nem roma és a magukat romának valló fiatalok között. 2016-ban a nem romák 8 százaléka, a romáknak viszont a 42 százaléka nem járt iskolába tizenhét évesen.

Tény, Parragh László az esélyegyenlőségi, mobilitási kérdésekre kevéssé volt fogékony, 2017-ben a 168.hu ezt firtató kérdésére mindössze annyit mondott: „Hogy egy társadalomban léteznek különbségek, arról nem mi tehetünk. Mióta világ a világ, így volt.”

Elképzelése szerint gimnáziumok helyett szakiskolákba kellene terelni a diákokat, mivel a munkaerőpiacnak a kétkezi munkásokra van szüksége. 2017-ben „óriási hibának” nevezte, hogy a polgármesterek nem mernek gimnáziumokat bezárni (annak ellenére mondta ezt, hogy ekkor már az iskolák a korábbi önkormányzati fenntartásból állami kézbe kerültek át). „Igen, fenntartom, hogy csökkenteni kell a gimnáziumi férőhelyek számát”, nyilatkozta az mfor.hu-nak a kamarai elnök, más interjúiban is azt hangoztatva, hogy fölösleges az Árpád-házi királyok családfáját a diákkal magoltatni, hiszen a névsort pillanatok alatt kidobja a Wikipédia. Az előbb említett interjúban példát is állított: „A magyarországi multik vezetői is mind szakmai képzésről indultak, onnan jutottak el a csúcsra. Ez a jövő.” Hogy mely multikra gondolt, az kérdés, hiszen a MOL vagy éppen az OTP vezérei is egyetemet végeztek, és a Mészáros-birodalom tulajdonosa, Mészáros Lőrinc az a leginkább, aki a parraghi modellnek megfelel gázszerelő múltjával.

Az akkumulátorgyárak mellett

„..egy ilyen beruházás élhetőbbé teszi a környezetet is” – a kijelentés Parragh Lászlótól hangzott el tavaly februárban. A Világgazdaságnak a fenti kijelentést azzal magyarázta a kamarai elnök, hogy az akkumulátorgyárakkal szerinte korszerű technika érkezik az országba, ami kedvezően hat a beszállítókra, a cégek technológiájára, ráadásul az adott térségbe áramló forrás nem kizárólag a gyár építését szolgálja, hanem utak épülnek, fejlődik a vasúti infrastruktúra, de szerinte profitál belőle még a kulturális ágazat is. Parragh járulékos haszonnak nevezte a munkamorál erősödését és a termelékenység növekedését is. Akkori víziója szerint 2027-re akkumulátor-nagyhatalom lesz Magyarország, mint mondta: „A nemzetközi piacokon már azt jövendölik, hogy Magyarország lesz a Nyugat és a Kelet találkozási pontja, a béke szigete a nyugati technológia és a keleti tőke tengerén.”

Béke szigete helyett alig néhány hónap kellett, hogy kiderüljön, egyelőre a magyarországi akkugyárakkal komoly gondok vannak.

Gyengélkedésük pedig az ipari termelési adatokon is meglátszott. A globális folyamatokból ráadásul úgy tűnik, az akkumulátoripart egyfajta ciklikusság jellemezheti, a túlkapacitást egyelőre nem követi a kereslet gyors felfutása, viszont éles verseny alakult ki. Az pedig kérdés, hogy a magyarországi szereplők bírják-e majd a versenyt. Magyarország számára ez kiemelt kérdés, hiszen az ország kitettsége hatalmas, a GDP harmadik negyedéves, 0,7 százalékos csökkenésében jelentős szerepe van az akkumulátor-export gyengélkedésének.

Túlóratörvény

2018. december. A 400 órás túlmunka bevezetéséről szóló, rabszolgatörvényként is emlegetett jogszabályt évek óta nem látott tüntetéshullám kísérte. A kamarai elnök az Azonnalinak úgy nyilatkozott, egyetértett a jogszabállyal, bár nem tartotta kellően előkészítettnek és néhány pontján kellően átgondoltnak. A Magyar Hírlapnak azt is kifejtette, életszerű a törvény, hiszen mindenki életében adódhatnak olyan helyzetek, amikor szükség lehet többletjövedelemre. Azaz amennyiben a munkaadó és munkavállaló meg tud állapodni, legyen lehetőség a többletmunkára. Később, a hvg.hu-nak nyilatkozva arra is alkalmat talált, hogy a szakszervezetekbe rúgjon egyet. „Bölcsebb lett volna a folyamatot egyeztetni, nem került volna sok munkába. Az más kérdés, hogy szakszervezeti oldalon nem nagyon van kivel tárgyalni” – mondta. Az volt az álláspontja, nagyon kevés munkást, legfeljebb a dolgozók 5-10 százalékát érintheti a szabályozás, azaz a hatás messze elmarad a tiltakozások nagyságától. A kérdésre, hogy a törvénymódosítást ki kezdeményezhette, Parragh azt mondta,

„senki, ez egy üzenet volt a német nagytőkének, hogy megéri Magyarországon befektetni”.

A fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak…

Semmi nem lesz a kormány által várt 4 százalékos gazdasági növekedésből, ha nem dolgoznak ki egy komplex programot a munkaerőhiány csökkentésére – hangoztatta 2018-ban Parragh László egy budapesti sajtótájékoztatón. Az iparkamarai elnök ezért a közmunkásokat, romákat, lemorzsolódó diákokat, a gyermekükkel otthon lévő anyákat és a külföldre távozott fiatalokat is mozgósította volna az országban. A munkaerő-importról pedig úgy vélekedett: „Ha elfogadjuk azt a tételt, és ez nem rasszizmus, félreértés ne essék, csak egy világos fogalmazás, hogy ha fehér bőrű, keresztény gyökerű kultúrából szeretnénk munkaerőt hozni, akkor azt kell mondjuk, szembenézve a valósággal, hogy ez nagyjából kiürült. A fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak, ez nem egy reális tartalék, ahonnan embert lehetne hozni a gazdaságba.”

Mit mutatnak a számok? Míg 2019-ben 35 ezer harmadik országbeli (azaz nem Európai Uniós és nem az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országaiból érkező) munkavállaló volt Magyarországon, addig ez idén az első félév végére megközelítette a 80 ezret.  Míg korábban Ukrajnából és Szerbiából jöttek dolgozni, ma már inkább Ázsia a jellemző. Indiai, Fülöp-szigeteki, mongol vagy éppen vietnámi munkások jelentek meg több magyar településen nagyobb számban, sokan úgy érzik, a magyar dolgozók rovására. Bár szeptemberben a kormány szigorítást lengetett be, az iparági szereplők egyelőre nem számítanak jelentős változásokra.

„Lex Parragh” - Kata volt, nincs

Iparkamarai elnök, aki a kormány érdekei mellett áll ki és szembe megy az általa képviseltek érdekeivel, sőt, számos vállalkozói érdekképviselet és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara véleményével is? Parragh László a katások ügyében éppen ezt tette, az elméletben általa képviseltek adóterhének növelését javasolta, igazságtalan közteherviselést emlegetett és rejtett munkaviszonyt. Ennek következményeként - a koronavírus-járvány idején – a katás kisadózókra 40%-os különadót vetettek ki, amennyiben egy ügyfélnek évi 3 000 000 forint felett számláztak. Bár a büntetőadót elvileg a megrendelőnek kellett fizetnie, várható volt, hogy a terhet áthárítják a katás kisvállalkozóra. Az állam viszont tovább katáztathatott, a költségvetési szervnek minősülő megrendelőket a büntetőadó nem érintette, ők a törvényben kivételként szerepeltek. Az akkor Nagy Elek vezette BKIK számos szakmai szervezettel együttműködve hiába próbálta elérni a kata újraszabályozását, javaslataik nem találtak meghallgatásra a kormány részéről. A Lex Parragh végül nem érte el a célját, a büntetőadóra a vállalkozások döntő többsége megtalálta a jogszabályi kiskaput. 
Ezt a kormány és Parargh sem hagyta annyiban. A rákövetkező év nyarán 24 óra alatt átvitte a fidesz-többség a kata megszüntetését a parlamenten, úgy, hogy az szeptembertől hatályba is lépett, azaz alig másfél hónapjuk maradt az érintetteknek újragondolni a tevékenységüket. 

Tiszta a lelkiismerete – fejtegette 2022-ben az állami televíziónak az intézkedést támogató Parragh László. Szerinte a normál adózásnál jobb közteherviselési forma piactorzító volt, az adónemet „igazságosabbá” kellett tenni, bár azt elismerte, hogy jobb lett volna januártól lép be az új szabály. Az országos iparkamarai elnök annak ellenére a megszüntetés mellett érvelt, hogy a budapesti területi kamara egyhangúlag állt ki a kata megtartása mellett. Ők úgy látták, bár az adó mértékén változtatni kell, a kisadózó vállalkozások tételes adóját főként az egyszerű adminisztráció miatt választották több mint 460 ezren, ezért érdemes megtartani és újraszabályozni. 
A hoppon maradó katásoknak Parragh azt javasolta az intézkedés után, próbáljanak meg visszatérni a munkaerőpiacra. Hogy miért nem képviselte az érdekeiket jobban? Az RTL Híradónak erre a kérdésre úgy fogalmazott, neki az egész gazdaságot kell képviselnie iparkamarai elnökként, még ha elismeri is, hogy egy csomó személyes érdeket sértenek is álláspontjukkal. „Hát azért jó sokan utcára mentek” – hangzott a riporteri felvetés. „Mennyi az a jó sok? Néhány száz?” – hangzott a parraghi válasz, aki a tüntetésekről úgy vélte:

„A katában véleményvezérek vesznek részt. Véleményvezér egy fodrász, aki ahogy vágja a hajamat, elmondja a véleményét. Egy állatorvos. És tegyük fel egy riporter. Én pontosan látom azt, hogy a médiában hány embernek az érdekeit sértjük, ha úgy tetszik, hozzáteszem, hogy az ő érdekükben, ez az állítom. Azért Blaha Lujza is nyugdíj nélkül ment el annak idején a pályáról és sorolhatnék sok-sok közismert szereplőt, ez Önöknek egy nehéz kihívás…”

Kényszertagság oda-vissza 

„A kötelező tagsággal visszaélve, nulla szolgáltatásért csak a tagdíjat szedik be” – ismerős jellemzés, ha a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaráról van szó? 25 éve épp ez volt az első Orbán-kormány miniszterének az érve az új kamarai törvény mellett, amely 2000 novemberétől megszüntette a kötelező kamarai tagságot. Akkoriban, alig néhány nappal kamarai elnökké választása előtt maga Parragh László is azt hangoztatta: "Azok között voltam, akik szorgalmazták a kötelező kamarai tagság megszüntetését, mert az ezzel járó biztos bevétel álmossá, kényelmessé tette a kamarák irányítóit." Az önkéntes tagság bevezetésével töredékére, a korábbi 800 ezerről mintegy 46 ezerre csökkent a kamarai tagság. Ezzel párhuzamosan folyamatosan csökkent a tagdíjakból származó bevétele is az MKIK-nak, amelyet ráadásul az is terhelt, hogy a tagdíjak a területi kamarákhoz folytak be, annak egy részét, 8 százalékát utalták tovább az MKIK-nak. Nem csoda, hogy a második Orbán-kormány idején a Parragh-féle vezetés újra a kötelező kamarai tagság és kötelező kamarai tagdíj mellett szállt harcba. Előbbit nem sikerült elérnie, a biztos bevételt viszont igen, mégpedig a kötelező kamarai regisztrációval, azzal a bizonyos 5 ezer forintos hozzájárulással. Újabb 10 év kellett ahhoz, hogy Parragh megelégelje, hogy ezen összegből – amely évente ma már félmilliárd forint körüli összeget jelent és korábban a területi kamarákhoz kellett befizetni – csak 10 százalék jut az országos központnak. 2021-ben a területi kamarákkal és az országos kamara elnökségének véleményével szembemenve sikeresen lobbizott és a kormány támogatásával elérte, hogy 2022-től az 5 ezer forintok már az országos kamarához folynak be és az oszthat vissza a területi kamaráknak. Az utalás pedig arra a Gránit Banknál vezetett számlára megy, amelynek legnagyobb tulajdonosa Tiborcz István, Orbán Viktor veje.