Krízisben a pedagógusképzés, de a köznevelési államtitkár továbbra is a mellét döngeti

Június közepén jelent meg az MNB gondozásában a Javaslatok a pedagógusok utánpótlásának fenntartható biztosításához című tanulmány. A 2024-es általános felvételi eljárást követően pedig Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár diadalmas megnyilvánulásokkal vétette észre magát, szavai szerint soha nem látott számban vettek fel pedagógusnak készülő hallgatókat. 

Ezzel szemben mi is a valóság? A Kontroll erről kérdezte Nagy Erzsébetet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivőjét, aki mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben Maruzsa Zoltán a magas számoknak örvendezett, arról elfelejtett tájékoztatni, hogy ebbe beleszámították a gyógypedagógiai képzésbe felvetteket is, akik 2300 főt tesznek ki. Annyi bökkenő azonban akad ezzel, hogy ez nem számít klasszikus tanárképzésnek. Ide különben több embert vettek fel, mint az osztatlan tanárképzés összes szakára tokkal-vonóval.

Semelyik tanár nem képes osztódással szaporodni
 

„Ebbe a kormányzat beleszámolta azokat a képzéseket is, amelyek nem jelentenek plusz embert. Tehát ha valaki egy vagy két év alatt egy újabb szakot tud szerezni, attól még nem lesz több pedagógus a rendszerben. Különben nagyszerű, hogy így még több képzésbe lehet őt bevonni, de senki sem fog ennek hatására mitózissal osztódni”

– nyilatkozta oldalunknak Nagy Erzsébet.

A PDSZ ügyvivője arra is rámutatott, hogy a 2300-as létszámból ezren levelező képzésben vesz részt, és jelentős részük szülők, akiknek sajátos nevelési igényű gyermekeik vannak. „Ezek a gyerekek nem kapnak megfelelő minőségű ellátást, ezért is szorul rá számos szülő erre a kényszerpályára. Ettől azonban a közoktatás helyzete még nem javul. Sőt, ez egy látlelet, amely arra mutat rá, hogy nagyon nagy bajok vannak. Ettől függetlenül a köznevelési államtitkárság folyamatosan igyekszik ezt is a győzelmi jelentésébe belevonni.” 

Nagy Erzsébet szerint ez a hozzáállás Maruzsáék részéről a cinizmusnak már egy olyan foka, amivel nagyon nehéz bármit is kezdeni. 

„Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy a versenyszférában ezzel a felkészültséggel nem is kereshetne annyit, mint így államtitkárként. Most már a technikumban is lehet óvodai nevelő diplomát szerezni. A kormányzat újabb büntetése a pedagógusok irányában, hogy a bérek meghatározásánál nem akarják figyelembe venni az egyetemi szintű diplomát. Tavaly még kaptak 2 százalékot, akik ezzel rendelkeztek, de most már ez is a múlté.”

Innentől kezdve a technikumban végzett óvodai nevelő ugyanannyit kereshet, mint a főiskolai végzettségű kollégája, vagy aki egyetemen szerez egy matematika-fizika szakos diplomát, holott az utóbbi kettő megszerzéséhez jóval nagyobb energia- és időráfordítás szükségeltetik.

A kormányzati kommunikáció könnyedén átsiklott afelett is, hogy az osztatlan képzésekre kevesebb, mint 1500 hallgatót vettek fel nappali képzésben. A mai diákok körében kifejezetten népszerűtlen a tanárképzés. Erről árulkodik az is, hogy 19 éves kor alatt mindössze 800 hallgató ment ilyen irányba, ami alig több az érettségizők egy százalékánál.

Amikor 1-2 fővel indulnának el bizonyos szakok, azt a felsőoktatás finanszírozása egyszerűen nem bírja el. Így egyre több olyan táblázattal találkozunk, ahol N.I. van beírva egy-egy szakpár mellé, ami annyit takar, hogy „nem indul”. Mi lenne mégis a megoldás?

Nagy Erzsébet szerint feltétlenül szükség volna egy önálló oktatási minisztériumra, amelynek lenne a kormányban egy közvetlen és szakavatott képviselője, akinek van koncepciója, és elkötelezett egy hosszabbtávú stratégia végrehajtásában. A szakszervezeti vezető szerint fontos volna a bértábla visszaállítása is, hiszen annak hiánya hatalmas demotiváló tényező a pályakezdők számára.

„A gyakornoki fizetések most gyakorlatilag a pedagógus-1 fokozattal egyenértékűek. Nekik hetente 20 órás munkaidejük van, de amennyiben minősítteti magát, akkor 4 órával növekszik a munkaterhelése, de mindez úgy, hogy nem emelkedik a fizetése. 25 éves koráig még élvezheti az adókedvezményt, de utána egy hirtelen bércsökkenéssel kénytelen szembesülni. Ezt a csodás perspektívát láthatja maga előtt egy friss diplomás pedagógus”

– mutatott rá a PDSZ ügyvivője, aki abnormálisnak tartja azt is, hogy az egyik évben még számít a diploma minősítése, utána viszont nem.

„Átgondolatlan, koncepciótlan és cinikus a mostani oktatáspolitika. Holott a pedagógusok munkaterhelése egyre nagyobb. Hol van még egy olyan pálya, ahol a túlmunkát nem fizetik ki? Itt elő lehet írni eseti helyettesítésként akár heti 60 órát is, amit nem fizetnek ki pluszban. Itt még az sem érvényesül, ami a munka törvénykönyvében benne van, hogy előtte egy héttel ki kell adni a munkaidő beosztást, amelyet legkésőbb 4 nappal lehet a munkavégzés előtt módosítani. Utána ez már rendkívüli munkaidőnek számít, amit ki kell fizetni. Így másodállást sem lehet vállalni, mert bármikor beosztható az ember.”

Megalázó, büntető jellegű a NAT-vizsga

Nagy Erzsébet rendkívül megalázónak és ostobának tartja a tanárok számára kötelezővé tett, Nemzeti Alaptantervről szóló vizsgát is. A szakember szerint már az elnevezése is (számonkérés) dehonesztáló. Hol van még egy ilyen hivatás, ahol erre kötelezik az ott dolgozókat? Ráadásul ezt úgy találták ki, hogy aki ezt nem teljesíti, annak a teljesítményértékelési pontjaiból ezért le lehet vonni. Ennek a bevezetése is átgondolatlanul és büntetőjelleggel történt, hogy mindenki láthassa, hol is van a helye – jegyezte meg a PDSZ ügyvivője.

„Ha ilyennel terheljük meg pluszban a pedagógusokat, akkor kevesebb energiája lesz sztrájkot szervezni és tüntetésekre járni. Így marad a kuss és az alapállás! Ez viszont hosszú távon nem lesz kifizetődő a kormány számára.”

Az ügyvivő szerint nagyon is időszerű lenne összerántani a pedagógustársadalmat, hogy egységesen tudjanak fellépni a saját érdekükben, mert ez hiányzik a legjobban. Így fordulhat elő, hogy a kormány porig alázhatja ezt a kulcsfontosságú hivatást és annak gyakorlóit. Jó ideje pellengérre vannak állítva azok, akik ezt a szakmát űzik. Holott sokkal inkább támogatásra szorulnak, mint valaha. Rohamosan nő ugyanis a tanárok átlagéletkora: 2003-ban még csak 23 százalékuk volt 50 év feletti, ma már viszont majdnem minden második pedagógus betöltötte az ötödik X-et. A 29 évesnél fiatalabb pedagógusok száma pedig ugyanebben az időszakban 15-ről 7 százalékra csökkent.

„Egyre jelentősebb a 60 pluszos kollégák jelenléte is a katedrákon, és van olyan tanár is, aki már 80 felett jár. A mai felgyorsult világban már egyáltalán nincs könnyű dolguk az idősebb pedagógusoknak, ha szót akarnak érteni a diákjaikkal. Öveges professzor idősen is nagy elánnal tartotta az óráit, de az egy teljesen másik időszak volt. Képzeljük csak el, a mai fiatalokkal mitévő lenne!”

– tette hozzá Nagy Erzsébet.