Holoda Attila: A távhőrendszer előbb-utóbb össze fog omlani

Tizenkét éve vette kezdetét a „rezsicsökkentés”-nek nevezett kormányzati energiapolitika, a rendszer azonban mára nemcsak a visszájára fordult, de az ország összességében jelentős felárat is fizet érte. Bár a végső számlát is a lakosság fizeti meg, azt nem érzékeli, ahogy azt sem, hogy a rendszer végső soron a háztartásoknak is veszteséget okoz, hiszen nem ösztönöz energiahatékony beruházásokra és az áremelkedésekben is jelentős szerepe van. A kontroll.hu KÉRI KÉRDI című műsorában Holoda Attila energetikai szakember, korábbi helyettes államtitkár volt ezúttal Kéri László beszélgetőpartnere.

„Rezsicsökkentés” – a felárat is a lakosság fizeti

2024 első félévében 434 milliárd forint kompenzációt kapott az államkasszából a Magyar Villamos Művek, amiért olcsóbban adta a lakosságnak a rezsivédett energiát – magyarázza Holoda Attila. Az MVM drágábban veszi, olcsóbban adja el, a kompenzáció összege éves szinten 1000 milliárd forint, ami immár eléri az egészségügyi kiadások felét.

„Ezt nem árulják el az embereknek. Nem mondják el, hogy Mari néni kedves, azért nem tudjuk most ezt az orvosi rendelőt fejleszteni, mert kell pénz az önök rezsicsökkentett árára. Ebbe nem gondolnak bele az emberek.”

– mondja Holoda. Azt persze mindenki érzi, hogy a fizetéshez képest még így is sok a rezsi. A szakember szerint két választása volt a kormánynak: vagy emeli a jövedelmeket és akkor a rezsi emelkedése nem okoz olyan nagy megterhelést, vagy lenn tartja a rezsi árát és a hiányzó részt a közösből kiegészíti, annak a pénznek az útját pedig úgysem tudja senki követni. A kormány a második verziót választotta, ezzel viszont visszafogta az energiahatékonysági beruházásokat és növelte az ország kitettségét. A tényleges energiafelhasználás 80 százaléka ugyanis külföldről jön, Holoda Attila szerint a fogyasztás egyötöde az, amit magunk állítunk elő. 

Kormányzati szégyen a napenergia-káosz 

Mondani könnyű, gyakorlatba ültetni viszont nem olyan egyszerű a fölgázról való leválást – véli a szakember. Magyarázata szerint a lakosság 60 százalékának ez a fűtési módja, arra pedig sem ők, sem az ország nincs felkészülve, hogy elektromos energiára állnak át. De ha lenne is rá pénz a háztartásokban, és hirtelen mindenütt hőszivattyút és hűtő-fűtő klímákat szerelnének be, akkor a magyar elektromos hálózat csuklana össze, hiszen a megugró elektromos energia igényt nem tudná kiszolgálni. 

Szerinte a napelem-rendszereknél zűrzavarosabb terület Magyarországon az energetikában valószínűleg kevés van az elmúlt éveket nézve. „Kormányzati szégyennek tartom, mert gyakorlatilag negyedmillió családot rendszeresen megvezettek.” – mondja Holoda. Azzal magyarázza kijelentését, hogy emlékeztet rá: amikor 2010-ben elindultak a napelemfejlesztések, akkor volt egy ígéret a szaldós elszámolásra, jellemzően mindenki önerőből fejlesztett, mert olcsóbb volt a napelemekkel energiához jutni.

Az energiaválság idején erre tevődött rá a kormányzati ösztönzés  és támogatási program, hogy minél többen térjenek át földgázról villamosenergiára a fűtésnél, a lakosság pedig azonnal reagált, hogy kihasználja az utolsó esélyként hangoztatott akkori lehetőséget: az addig beadott százezer kérvényhez durván másfél hónap alatt 150 ezer igénylés érkezett napelem-rendszerekre. Erre azonban sem a villamos-energiahálózat, sem a kormány nem volt felkészülve, így érkeztek az újabb ad hoc bejelentések: volt, ahol átmenetileg nem lehetett napelemeket telepíteni, majd következett a kormányzati nyilatkozatok sorozata az éves szaldós elszámolás kivezetéséről, bruttó elszámolás bevezetéséről, ami a fogyasztók számára egyértelműen áremelést jelent majd, miközben a napelem-rendszerek megtérülési idejét növeli.

Kivéve persze, ha van tárolási kapacitás. Ám a kormány nem számolt azzal, hogy a napelemekhez kiegyensúlyozó kapacitás is kell, hiszen ha süt a nap, akkor magas a termelés, ha lemegy a nap, akkor zéró a termelés. Míg Németországban, Csehországban vagy éppen Ausztriában többet fektetnek energiatározó kapacitásokba és kevesebbet fordítanak új napelemekre, Magyarországon túlszaladt a napelemtelepítés, és nem tartott vele lépést a tárolókapacitás kiépítése, ahogy a hálózatfejlesztés sem. 

„Itt óriási kormányzati zűrzavart láttam.(…) Energiaválság van három éve, tehát tudni kell azt, hogy a gázfüggést hosszabb távon ki kéne váltani, de minél rövidebb távon, annál jobb. Ilyen körülmények közt azt hinné az ember, hogy van egy átgondolt, összefüggő kormányzati stratégia arra.”

– mondja Holoda, aki szerint a tettek teljes kormányzati fejetlenséget mutattak. 

„Rendszeresen megdöbbentek a hivatalos szervek. Úristen, elgondoltuk, hogy majd ennyien akarnak, de hát nincs is hozzá elég alkatrész, nincs hozzá tárolókapacitás, sok minden nincsen, amit előre lehetett volna látni.” Lehetett volna, csakhogy a szakmai párbeszédek elmaradtak, annak ellenére, hogy elég lett volna néhány hozzáértőt megkérdezni, hogy a következő 3-5 évben milyen beruházások kellenek. De a hozzá nem értést mutatja Holoda szerint a rezsicsökkentés két évvel ezelőtti átalakítása is, amikor a kedvezményes gáz- és villanymennyiséget jelentették be.

„Amikor kitalálták, és Németh Szilárd nagyon bölcs arccal kiállt és bejelentette, hogy 1729 köbméter jár mindenkinek kedvezményesen, akkor elfelejtkeztek arról, nem kérdezték meg a szakmát, hogy bizony az ország különböző területein más-más fűtőértékű lehet a földgáz.”

– magyarázza Holoda, emlékeztetve, hogy két hét kellett ahhoz, hogy a kormány ráeszméljen, hogy a fűtőértéket kell alapul venni. Ráadásul a rendszer nem lett igazságosabb: „Mi van, ha valaki már teljesen átállt például villamosfűtésre? Vagy mi van azokon a területeken, ahol nincs gáz bevezetve, mondjuk a borsodi területeken. A villanyból is maximum egy 25-ös ég abban a kis kulipintyóban, nekik hogy segítünk? Hol van az igazságossága például a rezsicsökkentésnek, amikor azt mondom, hogy vannak, akik ki tudják használni teljes egészében a rezsicsökkentett mennyiséget, sőt, mivel több lakásuk is van, esetleg airbnb vagy bármilyen célból, akkor többszörösen kihasználják, meg vannak olyanok, akik nemhogy nem használják, töredékét kapják. Azt szoktam rá példaként mondani, hogy egy budai villa tulajdonosa több rezsicsökkentési támogatást kap, mint egy fél borsodi falu.”

A távhőrendszer: csontváz a szekrényben

Ezer sebből vérzik a magyar távhőrendszer, amiről nem vagy nem szívesen beszél senki, miközben „ez az egyik titkos csontváza ennek a rendszernek, ami előbb-utóbb össze fog omlani, hacsak nem lépnek előre.” – hangsúlyozza a szakértő. A gondot leegyszerűsítve az okozza, hogy a nagy lakótelepeken kiépített távhőrendszerek nem csillagpontosan csatlakoznak, hanem jellemzően van egy főág, és sorban arra csatlakoznak rá a fogyasztók. Ez azonban azt jelenti, hogy aki a sor végén van, az már majdnem fázik, miközben az elején lévők kinyitják az ablakot. Erre jöttek a panelprogramok, a házak szigetelése, aminek következményeként ahol amúgy is 29-30 fok volt, még melegebb lett. Megoldásként elkezdődött egy leválás a rendszerről, akik tudtak, kimenekültek egyedi fűtési rendszerekbe. Ezáltal viszont a távhőben kevesebben maradtak, a rendszer fix költsége pedig kevesebb létszámra rakódott. Ezért is vitte le a kormány a távhő áfáját 5 százalékra. Ez azonban kevés, véli Holoda, főleg, hogy a távhő árához a 2022. augusztusában bejelentett rezsinövelésnél sem nyúltak hozzá a választások miatt. Azaz a lényeg: a távhő ára egyre magasabb, miközben a lakossági befizetés 2014 óta nem változik. A csőd elkerülése érdekében a távhőszolgáltatókat az MVM-en keresztül az állam kompenzálja, fél év alatt ennek összege már meghaladja a 160-170 milliárd forintot. 

Olyan a magyar energiapolitika, akár az amatőr foci

Geotermia, napenergia, szélenergia – a szakember szerint kisebb közösségek, például cégek önkormányzatokkal, lakosokkal együttműködve alakíthatnának ki összefogva olyan energiaközösségeket, amelyek a megújuló energiákat optimálisan, az igényeikre szabva tudnák hasznosítani, ám a jogszabályi háttér megalkotása évek óta döcögősen halad. Bár három ilyen engedélyt már kiadtak, a valóságban tényleges energiaközösség még nem működik.

„Kicsit olyanok vagyunk, mint az amatőr foci, hogy mindenki odarohan, ahol éppen van a labda. Ha most kitalálták a napelemet, akkor mindenki napelemet akar. Széllel nem foglalkozunk, mert nem tetszik a kormánynak vagy éppen a kormányfőnek. Most majd bejön a szél, arra is majd nyilván az oligarchák azonnal érszemet kapnak, és le fogják nyúlni ezt a piacot, aztán majd bejön a tárolókapacitásuk, az aggregátorok, azt is majd lenyúlnak. Az a baj, hogy mindig rohangálunk egyik helyről a másikra, és itt jön be az, hogy nincs egy stratégiai gondolkodás.”

– mondja Holoda. 

A szakember szerint az energiabiztonsághoz, a hatékonyság növeléséhez, a függőség csökkentéséhez radikálisan át kellene gondolni a magyar energiarendszert. „Az az ország tud ebből jól kilábalni, amelyik azt mondja, hogy én minden lábra rá akarok állni.” – mondja a szakember, aki úgy gondolja, hogy egy évtized múlva teljesen más lesz a fejlett világnak az energiaforrás háttere, használata, és más lesz az energiapolitika is, Magyarország pedig ilyen értelemben válaszút előtt van. „Tehát most egy-két éven belül el kell dönteni, hogy vagy ehhez a jövőhöz alkalmazkodunk, ahol minden más lesz. Az energiahatékonyság is, az energiaforrások is, és a következőképp az ebből adódó geopolitikai függések is.” Ehhez azonban valós stratégia kellene, ami nincs Magyarországnak a szakember szerint. Példaként említi a rezsicsökkentés kompenzációjára fordított 434 milliárd forintot, amit ha a lakosság kapott volna meg szigetelésre, összességében több lett volna a megtakarítás.

„Egész egyszerűen azt látom, hogy kampányszerűen meghirdetnek bizonyos dolgokat, és aztán a következő kampány már elfelejteti velünk az előző kampányt. Továbbra is azt tartom, hogy nincs stratégia. Mert a stratégia nem azt jelenti, hogy majd mindig megfelelően alkalmazkodok a megváltozott környezetre, hanem hogy el akarok jutni innen ide.”

– mondja a szakember. Azaz például nemcsak arra kellene forrásokat fordítani, hogy nőjön a megújuló energiából származó energia részaránya, hanem közben arra is gondolni kellene, hogy kevesebb energiát használjunk fel. 

Politikai érdek az energiafüggőség fenntartása?

Ennek a politikai hatalmi gondolkodásnak sokkal jobb egy olyan energiapolitika, ami központilag irányítható, mint az autonómia, ahol a családok, önkormányzatok magukat látják el energiával és nincsenek a központi hatalom kegyére utalva – hangzott el a beszélgetése utolsó megjegyzése Kéri Lászlótól. „Pontosan látjuk, hogy az, ahogy a központi hatalom felépítette az energiaellátás rendszerét, függővé tette a lakosságot és az ipart is, és nem érdeke például az, hogy csökkenjen a gázfogyasztás.” – értett egyet a szakember, utalva arra is, hogy  Szijjártó Péter külgazdasági miniszter mindannyiszor örömmel jelentette be az oroszokkal kötött gázmegállapodásokat, ahelyett, hogy azon dolgozott volna legalább ennyit, hogy hogyan tud az ország kevesebbet fogyasztani, mert attól valóban csökkenne a függés, és növekedhetne az ország szuverenitása.