A vízszivattyút még csak tervezik, a pénzszivattyút már működtetik Szabolcsban

Milliárdos klímaprojekten ügyködik a Felső-Tisza vidékén egy olyan civil szervezet, amely eredetileg „szellemi nemzetvédelemre” szakosodott. A történet a megszokott fideszes „urambátyám” világra hajaz, a kapcsolati hálót évtizedek óta szövögetik, a döntéshozatal háttere homályos. Fókuszban az előkészítés, kapavágás egyelőre nem várható.     

Tág mozgásteret hagyott a szervezetfejlesztésnek a szabolcsi Individuum Közművelődési Egyesület, amikor az egyénieskedésre „nemzeti színű masnit kötve” felvette a Kárpát-medencei Magyarokért Egyesület elnevezést. Amikor a látogató azt olvassa a civil szervezet honlapján, hogy az egyesület „megalakulása óta többek között tudományos és ismeretterjesztő szabadegyetem szervezésével, filozófiai, demokráciafejlesztő és népszerűsítő előadássorozatok szervezésével foglalkozik”, klasszik népművelőket lát maga előtt. Még úgy is, hogy közben a „többek között” klasszik kiskapu. És mint látni fogjuk, szépen növekvő kiskapu.

Az akol melege 

Bár „Rólunk” menüpont nincs az amúgy kezdetleges weboldalon, a közösségi médiában, illetve a civil szervezetek hivatalos (bírósági) nyilvántartásában rá lehet lelni az egyesület „rejtőzködő” vezetőjére. Siket Tibor Sándor a Fidesz „beágyazott” figurája az észak-keleti végeken, aki már a ’90-es években a párt körül mozgott. 1998-ban, tehát az első Orbán-kormány idején a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei közgyűlés tagja, ahol a politikában akkor még szintén pályakezdőnek számító Papcsák Ferenccel ült egy frakcióban. 

A nyíregyházi születésű Papcsák szakmunkásból küzdötte fel magát a Bibó-kollégisták közé, a későbbiekben volt országgyűlési képviselő, elszámoltatási kormánybiztos és zuglói polgármester, majd 2015-ben az Orbán-rendszer a Nemzeti Bankba delegálta felügyelőbizottsági elnöknek. 

Hogy Siket és Papcsák szövetsége a megyegyűlésben köttetett-e vagy már korábban, a korabeli sajtóból nem derül ki, de az igen, hogy 2006-ban Siket irányította Papcsák kampányát a parlamenti választások előtt. Baktalórántházát azonban elbukták, Papcsák a kudarc után át is zsilipelt Szabolcsból Zuglóba. Siket mátészalkai önkormányzati mandátummal vigasztalódhatott, mellékesként pedig a fideszes megyei közgyűlési elnök irodájának munkáját koordinálta tanácsadói megbízással. Fülöp Istvánt jól ismerte, ő is tagja volt a ’98-as frakciónak. 2010-ben, amikor Papcsákot előbb parlamenti képviselővé, majd polgármesterré választották Zuglóban, Siket Tibor Sándor megérkezett Budapestre, majd beült a Zuglói Médiaszolgáltató Kft. ügyvezetői székébe. 

A propagandában előre ment, nem hátra – a Zuglói Lapok el is nyerte az ezüstérmet a legszervilisebb fővárosi önkormányzati újságok versenyében –, földije a négyéves ciklus végén mégis úgy érezhette, hogy a polgármesteri újrázásnál rezegne a léc. 

Papcsák a biztos „melót”, azaz a ’14-es országgyűlési választásokon bezsákolt képviselői megbízatást választotta. De mivel a jegybank fb-elnöki tisztsége összeférhetetlen a parlamenti mandátummal, 2015-ben kiszállt a direkt pártpolitikából. MNB-s megbízatása magyar viszonylatban mesés, ma már a havi bruttó 4 millió forintot meghaladó javadalmazást hoz neki közel egy évtizede.  

Profilbővítés kapcsolati tőkével 

Siket Tibor Sándor visszatért a szabolcsi gyökerekhez, és elkezdte termőre fordítani a Kárpát-medencei Magyarokért Egyesületet (KMME), amely ekkoriban tette át székhelyét Mátészalkáról a vásárosnaményi járásban fekvő Jándra. Az éves beszámolók alapján Siket inkább telefonálhatott, semmint talpalt, tagdíjból a szervezetnek jellemzően nincs bevétele, ha mégis van, mértéke akkor is elhanyagolható, egy nagybevásárlásra sem lenne elég. A kapcsolati tőke viszont fialt, 2017-ben az egyesület partnerként lett részese egy 50 millió forintos uniós projektnek, amelynek címe – most idézet következik – „ifjúsági attitűdkutatás és jó gyakorlat gyűjtés” volt a Trianon óta Romániához tartozó Partium területén.  

A pályázati konzorciumot a Reformátusok Szatmárért Egyesület vezette, amelynek elnöke a volt megyegyűlési „góré”, Fülöp István. 2018-ban a KMME már saját jogon nyert el közel 55 millió forintot közösségfejlesztésre szintén EU-s forrásból. Ugyanettől az évtől kezdték el okítani a „népet” felelős pénzügyi gazdálkodásra „Okosan Szabolcsban” címmel. A program a Nemzeti Bank támogatásával indult, 2019-re a Pénzügyminisztérium vette át a stafétát, 2020-tól aztán újra a jegybank lett a szponzor, amelynek akkoriban is Papcsák Ferenc volt a felügyelőbizottsági elnöke. 

A KMME honlapjáról egyáltalán nem derül ki, hogy a „felvilágosító” sorozat egyes évadjaira mennyi közpénzt kaptak, és abból mennyit „pattintottak” el. Az egyesület éves beszámolóiban is csak a 2020 és 2022 közötti időszak támogatási összegének van egyértelmű nyoma - ez több mint 13 millió forint volt. 2021-től a „narancsvidék malacperselye”, a Magyar Falu Program a KMME-re is szórni kezdte a mannát. Vettek belőle autót, túrakajakot, fűnyíró traktort, és ami a sztori folytatása szempontjából fontosabb, Baktalórántházán megvettek egy telket telephelynek. Készültek a nagy dobásra. 

Milliárdos utalás karácsony előtt 

A SECAP egy angol nyelvű kezdeményezés szavainak első betűiből képzett mozaikszó. Sustainable Energy and Climate Action Plan, amit magyarra Fenntartható Energia- és Klíma Akciótervnek fordítanak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének is van ilyenje, méghozzá kistérségekre bontva. Elkészítésére a megyei önkormányzat közel 150 millió forintot nyert uniós forrásból, így volt miből megcsinálni. (a SECAP természetesen hasznos, ha az abban foglaltakat következetesen végrehajtják) A Felső-Tisza Völgye is megkapta a maga akciótervét, itt található Jánd, a KMME székhelye. A dokumentum végigveszi azokat a szakmai, illetve civil szervezeteket, amelyek a klímavédelmi célok megvalósításában együttműködő partnerként jöhetnek szóba. 

A Kárpát-medencei Magyarokért Egyesület nincs köztük. 2022 decemberében, amikor a gyerekeink pulóverben ültek az iskolapadban, a nem csókos, magyarán ellenzéki vezetésű önkormányzatok pedig azt számolgatták, hogy lesz-e pénzük temperáló fűtésre az intézményeikben, egyesek Jándon is dörzsölgethették a kezüket. De nem a hideg miatt. Karácsonyra 1 milliárd 190 millió forintot utalt a kormány „angyala” a KMME-nek. 

A támogatási jogcím: „Klímaadaptációs előkészítő projekt a Felső-tiszai vízkészletek hasznosítása érdekében”. Az előkészítés a gyakorlatban tervezést jelent, vagyis ettől a programtól „kapavágásokat” felesleges várni az elsivatagosodás által fenyegetett Beregben. Még egyszer: az Orbán-rendszer, konkrétan az Energiaügyi Minisztérium egy olyan civil szervezetet tolt meg tisztán magyar adófizetői pénzből, amelyet saját pátriájában nem tekintenek „klímavédelmi játékosnak”. A döntést a hivatalos lapban, a Magyar Közlönyben nem tették közzé, háttere nem ismert. Nem tudni, hogy mi szólt a KMME mellett, nem tudni, hogy az egyesület készített-e írásos szakmai anyagot, és azt prezentálta-e a szaktárcának, miként azt sem, hogy lobbizott-e valaki a szervezet érdekében. 

A projekt finanszírozását nem szakaszolták, az egyesület előlegként megkapta a teljes támogatási összeget. Amíg a program nem zárul le – a határidő 2025 nyara – addig nem állíthatjuk, hogy kamu, még azt sem, hogy kamuszagú. Viszont azt kijelenthetjük, hogy a megvalósítással nem siettek, a közbeszerzési adatbázisban 2024 márciusában találkozunk először a Kárpát-medencei Magyarokért Egyesület nevével, a civil szervezet akkor írta ki az első tervezési tendert. 

Ebből következően 2023 közbeszerzés nélkül ment el az „előkészítés előkészítésével”. Ami amúgy nem volt olcsó, közel 118 millió forintot tapsoltak el rá.

Néhány tétel, de számok nélkül, mert pontos költségkimutatással nem bajlódtak: okostelefonok, projektmenedzsment, munkabérek, megbízási díjak, számviteli szolgáltatás és könyvviteli díjak, ügyvédi költségek. 

A múlt ismeretében talán nem meglepő, hogy a Papcsák Ügyvédi Iroda is a projekt partnerei között van. Arra csak tippünk van, hogy a „régi harcostárs” pro bono működik-e közre a KMME közbeszerzéseinek lebonyolításában. Nagy pörgés továbbra sincs, jelenleg három lezárt tendernél és valamivel több mint 400 millió, közbeszerzésen odaítélt forintnál tartanak. A lezárt tenderek egyike a címben említett napelemes szivattyútelep tervezőjének kiválasztása volt. Ha a 400 millióhoz hozzáadjuk a tavaly elköltött közel 118 millió forintot, még akkor is csak 20 millióval járunk félmilliárd forint felett. 

Azaz a kormányzati támogatásból megmaradt 700 millió forint, amit ráadásul a kamatbevétel 850 millióra hizlalt menet közben. Ezért elgondolkodtató, hogy miért éppen annak a határon átnyúló projektelemnek a tervezésére, pontosabban továbbtervezésére nincs pénz, amely területileg Ukrajnában valósulna ugyan meg, de Magyarország javát is szolgálná. Mert a csatornák árvíz idején Szabolcsba is szállítanának vizet a Tiszából, nemcsak a magyarlakta Kárpátaljára. 

A hivatalos indokolás szerint ezt a fejlesztést fedezet hiányában akasztották meg, állítólag a legalacsonyabb árajánlat is kétszerese volt az egyesület rendelkezésére álló pénznek. A konkrét összegek azonban homályba vesznek, a nyilvános közbeszerzési dokumentációból nem derül ki, hogy a pályázók mennyiért vállalták volna a munkát. Csak remélni lehet, hogy a tender eredménytelenségének valódi oka nem a nagypolitikában keresendő. 

A Tiszán érkező többletvíz hasznosításának – elvezetésének és megtartásának – határon belüli demonstrálására már jutott pénz. 

A mintaterületet pedig hol máshol alakítanák ki, mint az egyesület baktalórántházai telephelyén. Bár nem vagyunk hidrológusok, a térképen annyit azért látunk, hogy Jánd a Tisza partján fekszik, Baktalórántháza meg nem. A kistérség sem egyezik, Jánd a Felső-Tisza Völgyéhez tartozik, Baktalórántháza pedig a Közép-Nyírséghez. Ettől persze az egyesület telephelye még alkalmas lehet a vízvisszatartás jó gyakorlatainak szemléltetésére. Ha mégsem, akkor lesz egy árvíz nélküli „árvízi mintaterületünk”. Lombkorona nélküli lombkoronasétányunk már úgyis van a Nyírségben.  

Címlapkép: Facebook / illusztráció