Token lett, maradhat? – Avagy körkép a nagy repohár-vitáról

Az egyre több szórakozóhelyen és fesztiválon kötelezővé tett repohár, azaz a többször használatos és visszaváltható műanyag poharak körüli vita már évek óta tart, a fogyasztók a kezdetektől elégedetlenek, végső megoldás azonban máig nem született a helyzetre. Ebben a cikkben körbejárjuk, hogy mi is ez a rendszer pontosan, mikor vezették be Magyarországon a repoharakat, és mi velük a legnagyobb baj. 

Mint nagyon sok honfitársamnál, így az én birtokomban is van néhány úgynevezett token, amiket különböző szórakozóhelyeken kaptam és amiket egyszer valamikor a jövőben, ha úgy alakul, ingyen műanyag poharakra válthatok. Ez a nap azonban csak nem látszik eljönni. 

A repohár születése

Magyarországon a kétezres évek közepén, a fesztiválokon kezdték először használatba állítani az egyszer használatos, eldobható műanyag poharakat kiváltó, kemény műanyag poharat. A rendszer első bevezetői a SZIN és a Bánkitó voltak, később pedig csatlakozott a Volt és a Balaton Sound is. A repohár születésének hajnalán a rendszer még pofonegyszerű volt: a fogyasztó az este végén visszavihette a poharat a pulthoz, ahol egy összegben visszakapta a pénzt. Ám hamar kiderült, hogy a fesztiválok helyszínén nehéz megfelelően elmosni ezeket a poharakat, így a logisztika és az anyagiak is a szervezőket terhelték. 

A repoharas rendszer a 2020-as évekre terjedt el Magyarországon, a dolog pedig addigra úgy nézett ki: a fogyasztó az ital mellett több száz forintért vásárol egy műanyag poharat, az este végén pedig, a pohár beváltásakor egy úgynevezett tokent kap cserébe. A következő alkalommal pedig már nem kell megvásárolnia a poharat, elég csak odaadnia a tokent. Ez volt legalábbis az elmélet. A gyakorlat ezzel ellentétben úgy festett: szinte mindegyik vendéglátóhely, fesztivál és kocsma más tokenes rendszert alkalmazott, vagyis egymás érméit nem fogadták el, így a fogyasztónak konkrétan ugyanarra a helyre kellett volna visszamennie beváltani az érmét. Ez pedig, lássuk be, nem túl életszerű. 

Így a rendszer hamar elég lehúzás-gyanússá kezdett válni, hiszen minden fogyasztó több száz forinttal többet fizetett az italokért, miközben nagyon kevesen tudták tényleg hasznosítani a tokeneket. 

A különböző vendéglátóegységek ráadásul eltérő tokenes gyakorlatokat vezettek be: vannak helyek, ahol semmit nem adnak a poharakért cserébe, tehát az ember tényleg csak gazdagabb lett egy műanyag pohárral, máshol visszaadják a pénzt, megint máshol viszont csak a kifizetett összeg egy részét. Egyes vendéglátóhelyek saját tokent alkalmaznak, amit csak náluk lehet újra beváltani, máshol pedig egy Cup Revolution-tokent kap a vendég, amit más helyeken is fel tud használni. A külföldi vagy vidéki vendégek pedig aztán tényleg nem tudnak mit kezdeni a tokenjeikkel. 

2022-ben tört ki a repohár-háború 

Az emberek elégedetlensége 2022-re odáig fajult, hogy a nyári rekkenő hőségben az indulatok is a tetőfokára hágtak: kitört a repohár-háború, amelynek az egyik oldalán fogyasztók, környezetvédők és politikusok sorakoztak fel a Cup Revolution-al szemben, csúnya lehúzással vádolva a céget, az iparkamara pedig a közvetítő szerepét próbálta betölteni. Sőt, a konfliktusba még a Gazdasági Versenyhivatal is beszállt egy vizsgálattal. ’22 nyara nem telt eseménytelenül, már ami a repoharas-mizériát illeti: nyár közepén Stop Repohár Token néven létrejött egy Facebook-csoport, amelynek a tagjai azt tűzték ki célul, hogy teljesen beszántják a lehúzásra épülő tokenes rendszert. 

Augusztus 19-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) az érintett felek bevonásával elindított egy kezdeményezést, amely egy egységes repohár-visszaváltási rendszer kidolgozását tűzte ki célul. A Cup Revolution szeptember közepén bejelentette, hogy az applikációjuk használatával év végétől 72 óráig ingyenesek lesznek a repoharak, ezzel próbálták csitítani a rendszer elleni tiltakozásokat. A GHV pedig egy hónappal később, október 14-én indított vizsgálatot a céggel szemben, mert szerintük fennállt a gyanúja, hogy megtévesztették a fogyasztókat. 

Szeptember 15-én végül közös tárgyalásra gyűltek össze a felek: a nagyobb repohár-gyártó cégek, így a Cup Revolution képviselői, a környezetvédők és a repohár-ellenes civilek. A tárgyalás eredményét október elején ismertették egy sajtóközleményben, e szerint úgy döntöttek, hogy a fogyasztók megkérdezése után próbálnak megoldást találni a helyzetre. És bár az akkori beszámolók szerint a megbeszélések mindenképpen konstruktív hangnemben zajlottak, megoldás végül nem született. 

A Cup Revolution szerint ugyanis ők minden felmerülő problémát orvosoltak már az applikációval és az úgynevezett Kölcsönpohár nevű kezdeményezéssel. Ennek értelmében az app segítségével gyakorlatilag ingyen jár egy pohár, amit csak akkor kell kifizetni, ha három napon belül nem szolgáltatjuk vissza.

A repohár kritikusai azonban ezzel sem voltak elégedettek, mondván, hogy semmilyen megoldás nem elfogadható azon kívül, mint hogy a vendég visszakapja a pénzét. Az ügyben azóta készült ilyen-olyan közvélemény-kutatások szerint a magyaroknak leginkább az a problémája, hogy nem egységes és nem is átlátható a repoharas rendszer.  

Mi szól a pénzvisszafizetés ellen? 

Bár a koncepció első ránézésre pofonegyszerűnek tűnik, a valóság azonban ennél kicsit komplikáltabb. A pénzvisszafizetésnek ugyanis több akadálya is van: ilyen például, hogy nagyon meglassíthatja a sorokat távozáskor, ezért plusz személyzetre lenne szükség csak a tokenek visszaváltásához, de a vendéglátóegységek kasszáiban is komoly kavarodást okozhat, főleg mivel ma már az emberek döntő többsége kártyával fizet. 

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) által szervezett Budapesti Repohár Munkacsoportban részt vevő vállalkozók is ezt fogalmazták meg: hatalmas nagy probléma, hogy repohárért adott és kapott pénzt nem lehet egyszerűen vezetni. Emellett, ha helyben pénzre lehetne váltani a poharakat, hamar megjelennének a „cápázók”, akik egy szempillantás alatt megkaparintanák a felügyelet nélkül hagyott poharakat. 

A Repohár munkacsoport rendületlenül keresi a megoldást 

2023-ban végül elindult az Etikus Repohár kezdeményezés, amelynek az volt a célja, hogy minden szórakozóhelyen bevezessék az ingyenes, vagy pedig az azonnal pénzre váltható repoharak rendszerét. Akkori közleményük így szólt: „fenntartható, átlátható rendszert javasol az Etikus Repohár értékközösség, amely egyaránt megfelel a fogyasztói elvárásoknak és a vendéglátó- és szórakoztatóipar lehetőségeinek”. A kezdeményezéshez elsőként a Sziget és a Mastercard csatlakozott. És hogy sikerült-e enyhíteni a szórakozni vágyó magyarok bosszúságain az elmúlt két évben? A válasz az, hogy nem nagyon. Tavaly készült egy felmérés a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által összehívott munkacsoport jóvoltából; ezt akkor több mint négyezer lelkes ember töltötte ki. A válaszaikból leginkább azt lehetett kiolvasni, hogy a legtöbben a pénzüket szeretnék visszakapni az este végén, de egy pohárautomatát is jó ötletnek tartanának, ami ráadásul maximálisan tehermentesíteni a pultokat. 

A megkérdezettek mindössze nyolc százaléka felelt úgy, hogy elégedett a jelenlegi repoharas rendszerrel, hatvan százalékuk szerint sokkal átláthatóbbnak kellene lennie a szabályozásnak. Ötvenhat százalékuk azon a véleményen volt, hogy a rendszer nem veszi figyelembe az egyszeri vendégeket és a turistákat, és nagyjából ennyien mondták azt is, hogy hiába járnak rendszeresen egy helyre, nem figyelnek arra, hogy magukkal viszik-e a már meglévő tokent vagy poharat. 

2023 augusztusában a Mastercard aztán előállt egy innovációval: e szerint a fogyasztás végén a vendéglátók egyetlen gombnyomással képesek visszautalni a pohár árát a vendég kártyájára. A vendégnek mindössze annyi a dolga, hogy odasétáljon a pohárral a visszaváltó ponthoz, ahol egy érintéssel visszautalják neki a pénzt a kártyájára. A kérdés már csak az, hogy az eddig felgyülemlett elégedetlenséget a rendszer ellen mikorra csillapítják majd le végleg az érintett cégek és a szórakozóhelyek a sörcsapoknál sorban állók között is.