Soltész Miklós államtitkár is vizsgálódott korábban a Szőlő utcai nevelőintézetben

Legalább is ezt állítják a nevelőintézet anonimitásukat megőrző munkatársai, akik arról is beszámolnak, milyen is volt a hétköznapokban az elsősorban a félelemre és lojalitásra épülő rendszer az intézményben. 

Juhász Péter Pál, a Szőlő utcai nevelőintézet 2025-ben letartóztatott igazgatója az intézményben egy olyan erősen központosított rendszert épített ki, amiben mindent ő maga tartott kézben – erre a megállapításra jutott a HVG egy olyan kiterjedt kutatás során, amiben összesen hét, volt nevelőintézeti munkatárssal sikerült hosszabb beszélgetést folytatniuk a lap munkatársainak az intézet mindennapi életéről. 

Az anonimitásukat megőrző interjúalanyok beszámolói egy olyan világot tártak fel, melyben az intézményi kötelmeket elsősorban a személyes viszonyok hivatalosan nem szabályozott rendje váltotta fel, amibe éppúgy belefért az, hogy az igazgató az egyik alkalmazottjával íratta meg saját beadandó feladatát, mint ahogy az is, hogy a családi házába is a javítóintézetben dolgozók közül akart házi kertészt választani.

A személyes függési rendszer, a szigorú hierarchia megnyilvánulásaként beszéltek a megszólalást vállaló munkatársak büntetésről, lekenyerezésről, az ügyek eltussolásáról, és részleteiben feltárták miként is érvényesült a katonai szigor az intézmény falai között, hogyan működött a vamzer rendszer, és, hogy hogyan váltak fokról, fokra elkövetőkké a javítóintézetbe bekerülő áldozatok úgynevezett befogadó és verőcsoportokba szerveződve.   

„Már amikor a Szőlő utcában dolgoztam, nem véletlenül poénkodtam azzal, hogy Péterre mennyire igaz az a jelmondat, hogy »Isten, Haza, Család«: mert »Isten« akaratából kinevezték igazgatónak, hazavitte, amit ért, a családot meg behozta ide dolgozni.” – foglalja össze az intézményben uralkodó állapotokat egy szemléletes hasonlattal az egyik korábban ottdolgozó munkatárs. 

A háttérről röviden: A Szőlő utca 60. alatt található Budapesti Javítóintézet akkor került reflektorfénybe, amikor májusban letartóztatták az igazgatót, Juhász Péter Pált és Aisah néven ismert élettársát; a pár a gyanú szerint több nagykorú fiatal nőt prostitúcióra kényszerített, emellett emberkereskedelem, kényszermunka és több rendbeli közfeladati helyzettel visszaélés is felmerült. 

Az egyre dagadó botrányt tovább táplálta, hogy egymás után kerültek elő Juhász olyan ügyei, amelyek gyermekvédelemben töltött pályafutásának korábbi időszakában történtek, és 18 év alattiakat is érinthettek, miközben az ügy élét a hivatalos kommunikáció folyamatosan azzal próbálja elvenni, hogy egyszerűen „álhírbotránynak” minősíti az esetet, egyszerűen meg nem történté maszkírozva azt. 

Pedig az ügyben már évek óta folynak hivatalos eljárások, a HVG által most közölt beszámolók ezeket is sajátos fénytörésbe helyezik. A Szőlő utca egyik volt gyermeknevelője például felidézte, hogyan zajlottak a hivatalos ellenőrzések az intézményben:

„Ez egy teljesen zárt világ, az ajtó nyílik, bezár, az infók nem mennek ki. De ha mégis, akkor szerintem előre tudott az ellenőrzésekről is, mindenesetre látszott, milyen jóban van az illetékes főosztály embereivel is. Ha jöttek ellenőrizni, akkor ott etette őket az ebédlőben.” – mondta. 

A cikk egyik figyelemreméltó megállapítása az, hogy egyszer maga az államtitkár jött a minisztériumból azzal, hogy mostantól rend lesz.

Ezt egy olyan szakember idézte fel, aki közel egy évtizeden át dolgozott együtt Juhásszal, és akivel 2010-ben, a javítóintézetben találkozott először. Elmondása szerint az abban az évben összevonással létrejött Nemzeti Erőforrás Minisztérium ekkor küldte oda Juhászt, többedmagával, kvázi ellenőrizni.

„Mert már az előző vezetés idején is voltak súlyos problémák, és Juhászékat küldték feltárni a helyzetet. Emlékszem, abban az évben maga Soltész Miklós államtitkár jött el személyesen, hogy elmondja, a korábbi igazgató alatti világnak vége, mostantól minden másként lesz” – mesélte a lap forrása.