Putyin félrefordításánál fontosabb a magyar nemzetbiztonsági kockázat?

Felvetődik a kérdés, mennyire számít nemzetbiztonsági szempontból súlyosnak az, hogy a moszkvai találkozón Orbán Viktor tolmácsa több ponton félrefordította Vlagyimir Putyint. A Kontroll megkereste Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértőt, aki arról beszélt, hogy milyen kockázatot jelenthet a hiba.

Tarjányi már az elején jelezte, hogy nem tartja indokoltnak a történtek túldimenzionálását: 

„Számomra ez azt mutatta, hogy valójában a tolmács hölgy minden híreszteléssel ellentétben véleményem szerint beszél oroszul és jól beszél.”

A jelenséget a szinkrontolmácsok munkamódszerével magyarázza: „A szinkrontolmácsoknak van egy sajátos munkamódszerük. A tárgyalások előtt kapnak egyfajta itinert, eligazítást arról, hogy a megbeszélés mely részei számítanak igazán fontosnak, és melyek azok, amelyek adott esetben kevésbé lényegesek.” 

Úgy látja, a tolmács tisztában volt azzal, hogy a nyilvános részeknek nincs valódi tétje: 

„Ő pontosan tisztában volt azzal, hogy az, ami ott zajlik, és az a beszélgetés az nem olyan súlyú, tehát ezért nem volt pontos az ő kommunikációja.” 
Tarjányi úgy folytatta: „Ez számomra inkább afféle háttérzaj volt. A szokásos protokoll szöveg, hogy népeink barátsága megbonthatatlan. Egy szinkrontolmács pontosan tudja, hogyan kell ezt kezelni.”

Hangsúlyozta, hogy a tolmács szakmai felkészültségét nem vitatja, illetve felidézte, hogy a még érzékenyebb témák esetében is – mint a Balkánon zajló, a NIS vállalatcsoporttal összefüggő esetleges egyeztetések – a tolmács pontosan tudta, mi a tárgyalás lényege, és ennek megfelelően dolgozott. A szándékosság gyanúját teljesen elutasítja, illetve irreálisnak tartja, hogy Szijjártó Péter előre instrukciókat adott volna arról, mikor kellene eltérni a miniszter üzenetétől. A hazai nyilvánosságban kialakult vitát túlzásnak tartja, és nem lát semmiféle ilyen jellegű háttérirányítást.

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő

A hibát Tarjányi Péter inkább a megváltozott szakmai protokollban látja. 

Szerinte a tolmács egy olyan gyakorlatot követett, amely az előre megkapott „itinerre” épül, és a kevésbé fontosnak minősített részeknél megengedi az üzenet leegyszerűsítését. 

Felidézte, hogy a kilencvenes években dolgozott olyan, rutinos szinkrontolmácsokkal is, akik akár 8–10 órán át is végig pontosan fordítottak, és eszükbe sem jutott volna lerövidíteni vagy átértelmezni a mondandót.

Úgy látja, ma már sok tolmács él az úgynevezett „tartalmi tömörítéssel”, vagyis a mondanivaló lényegének rövidített átadásával. Tapasztalata szerint ebben az esetben is ez történt, a tolmács a fontosnak vélt tartalmat próbálta összefoglalni, ami végül pontatlanságot eredményezett.
Azonban szerinte a zárt ajtók mögötti érdemi tárgyalásokon a tolmács precízen és pontosan dolgozhatott, és a probléma kizárólag a protokolláris, nyilvános részben jelent meg. A félrefordításnak nem tulajdonít valódi diplomáciai súlyt, érdemi különbséget nem lát aközött, hogy az orosz elnök együttműködésről és nézetkülönbségekről beszél, vagy a fordítás egy árnyalatnyival pozitívabb.

Végezetül úgy fogalmazott: 

„Nem azon kell itt lovagolni, hogy most akkor ő beszél oroszul vagy nem, hanem arról kéne beszélgetnünk, hogy valójában mi történt a moszkvai egyeztetésen négy órán keresztül a zárt ajtók mögött.”

Mint arról a Kontroll is beszámolt, a tárgyaláson szó esett arról is, hogy a MOL kivásárolná az orosz Gazprom érdekeltségeit Szerbiában, hogy Orbánék így játszhassák ki az amerikai szankciókat és déli szomszédunkon keresztül is kereskedhessenek az orosz kőolajjal. Ezt azóta a Kreml és lényegében Szijjártó Péter is megerősítette.

Fotó: Miniszterelnökség