Hatvanpuszta rövid története, avagy a „mezőgazdasági üzem” legendája

Műemlékvédelem, politikai befolyás és rengeteg pénz: Hatvanpuszta mára túlnőtt önmagán, az Orbán-rendszer egyik szimbolikus helyszínévé vált. Az egykori majorság története egyszerre szól a törvények betűjének betartásáról, azok szellemének kiüresítéséről, valamint arról a látványos luxizásról, amelyet a hivatalos retorika elutasít, a gyakorlat mégis újra és újra visszaigazol.

Más kérdés, hogy ez a működés nem ismeretlen a térségben: kísértetiesen emlékeztet arra a posztszovjet működési módra, ahol kívülről minden jogszerűnek látszik, miközben a hatalom köré szerveződő elit dácsákba, elzárt birtokokra és reprezentatív terekbe vonul vissza. Az eredmény Hatvanpusztán is egy gondosan körbebástyázott világ, ahol az üzenet világos: ez nem a hétköznapi emberek tere.

A történet újra és újra visszatér a hazai közbeszédbe. Hadházy Ákos – aki politikai zászlajára tűzte a majorság körüli visszaélések feltárását – legfrissebb posztjában is Hatvanpusztáról írt, egy újabb, a birtokon készült képet megosztva. A független képviselő szerint az ilyen apró részletek – a hivalkodó kivitelezés, a belső terek luxusban pompázó felszereltsége – legalább annyit árulnak el a beruházás valódi jellegéről, mint a korábbi drónfelvételek vagy tervrajzok. Ezekre a részletekre a cikk későbbi részeiben is visszatérünk, mert jól mutatják, mennyire nehéz összeegyeztetni a hivatalos „mezőgazdasági” narratívát a látottakkal.

De mi volt Hatvanpuszta, mielőtt a ma is ismert szimbólummá vált? Az 1840-es években József nádor egy addig műveletlen pusztából hozta létre azt az akkoriban maximálisan korszerűnek számító majorságot, amely a progresszív bérmunka, az innovatív gazdálkodás és a modern szemlélet révén rövid idő alatt Európa-szerte ismert mintagazdasággá nőtte ki magát. A kortársak rajongtak érte: Vajda János költő például „az új Magyarország napját” látta benne, és utólag nézve ez a mondat különös módon ma is érvényesnek tűnik – csak éppen mást jelent.

A nagy fordulat 2010 körül jött el, amikor a birtok Orbán Viktor apjának, Orbán Győzőnek a kezébe került. Itt kezdődött az az ügyes játék a papírokkal, amellyel a családi cég hirtelen mindenhez is érteni kezdett: a cégkivonatba az állattartástól a buliszervezésig mindent beírtak. Ez azért volt fontos, mert kifelé úgy nézett ki, mintha itt egy komoly üzleti vállalkozás zajlana, nem pedig egy magánrezidencia építése.

Ezután következett a földek bérbeadása Mészáros Lőrincnek, aki évi több mint 15 millió forintot fizetett értük. Eközben a környékbeli állami földek is szépen lassan ugyanehhez a körhöz vándoroltak. Papíron minden tiszta volt, minden aláírás a helyén szerepelt, politikailag azonban a történet már jóval nehezebben tekinthető semlegesnek.

A nagyléptékű átalakulás igazán csak a 2018-as országgyűlési választások után indult be. 2019-től egyszerre több tucat munkás jelent meg a területen, miközben a külvilág felé továbbra is csak szűkszavú információk szivárogtak ki. A helyzetet végül a nyilvánosságra került drónfelvételek segítettek értelmezni: ezekből derült ki, hogy a műemléki védettség alatt álló épületeket nem pusztán felújították, hanem több esetben teljesen elbontották, majd újakat húztak fel a helyükre. Két egykori juhakol például nyomtalanul eltűnt, az alapjaikra épült új épületek mégis megtarthatták a műemléki státuszt.

2021-re már egyértelművé vált, hogy a birtok felszereltsége egy átlagos mezőgazdasági üzem esetében legalábbis szokatlannak számít. Kirajzolódott egy több mint 6700 négyzetméteres komplexum képe. A becslések ekkorra milliárdos nagyságrendről szóltak, Hadházy Ákos szerint a teljes beruházás értéke a 20 milliárd forintot is elérhette. A hivatalos kommunikáció mindeközben következetesen mezőgazdasági üzemről beszélt, a nyilvánosságra került tervrajzok és belső fotók azonban egészen más képet mutattak: vendégházak, wellnessrészleg, reprezentatív konyhák, klubhelyiségek és egy több száz fő befogadására alkalmas rendezvénytér szerepelt a dokumentumokban. Ha mindez mezőgazdaságnak számít, annak fogalma láthatóan rendkívül tág értelmezést kapott.

Sokak számára a fordulópontot a kiszivárgott belső fotók jelentették. A kétszintes, galériás könyvtár csigalépcsővel, egyedi belsőépítészeti megoldásokkal és reprezentatív terekkel aligha egyeztethető össze egy gazdasági létesítmény funkcióival. 

A HVG értesülései szerint Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége több alkalommal is beleszólt az átalakításokba, egyes részeket már elkészülésük után újraterveztetve. Az energetikai tanúsítványok végül formálisan is alátámasztották: a komplexum lakófunkcióra alkalmas épületként szerepelt a nyilvántartásokban, ami ellentmondott a korábbi, nyilvánosságban tett állításoknak.

2025 nyarán Hatvanpuszta ismét a nyilvánosság fókuszába került, ezúttal azonban nem az építkezések miatt. Hadházy Ákos a birtok közelében egzotikus állatokat – zebrákat, antilopokat, bölényeket – fotózott, ami újabb kérdéseket vetett fel a terület valódi funkciójáról. Az ügy akkor vált igazán emlékezetessé, amikor a képviselő beszámolója és a nyilvánosságra került videó tanúsága szerint a dokumentálás közben autós üldözésbe keveredett: egy terepjáró követte, majd megpróbálta leszorítani az útról. A vége borulás lett. Bár az esetnek később nem lett jogi következménye, jól érzékeltette azt a légkört, amely Hatvanpusztát körüllengi.

A rendőrség később vizsgálta az állatok ügyét is, ám nem talált jogsértést. A határozat szerint a felvételeken nem voltak azonosíthatók engedélyköteles vagy védett élőlények, ami sokak számára nehezen volt összeegyeztethető azzal, amit a nyilvánosság látott: zebrákat, antilopokat és bölényeket egy Fejér megyei birtok szomszédságában. Hasonló módon nem indult érdemi eljárás a műemléki bontások ügyében sem, noha szakértők súlyos szabálytalanságokról beszéltek. A jogi konstrukció mindenesetre működött: lehetővé tette, hogy a helyi építési szabályzat módosítása nélkül valósuljon meg egy nyilvánvalóan nem mezőgazdasági célú beruházás. Az eredmény egy sajátos magyar abszurd lett, ahol egzotikus állatok, reprezentatív terek és luxusfunkciók férnek bele a hivatalos iratok szerint egy szabályosan működő gazdaság fogalmába.

A finanszírozás kérdése szintén homályos maradt. Orbán Győző szerint a beruházást a Dolomit Kft. bevételeiből fedezték, ám a cég osztalékadatai alapján ez legfeljebb a költségek egy részére lehetett volna elegendő. Eközben több, közpénzes beruházásokon megerősödött vállalat is megjelent a kivitelezés környékén, köztük a Mészáros család érdekeltségei és a Talentis-csoport. A finanszírozás körüli kérdőjelek így fokozatosan túlmutattak egyetlen beruházáson, és Hatvanpusztát politikai szimbólummá emelték.

A Hatvanpuszta-ügy nemzetközi figyelmet is kapott: külföldi lapok Orbán Viktor luxusbirtokáról írtak, és a történetet Viktor Janukovics egykori oroszbarát ukrán elnök mezsihirjai rezidenciájához hasonlították. A párhuzam nem jogi, hanem politikai értelemben vált hangsúlyossá: mindkét esetben egy állami befolyással körülvett elit zárt világáról volt szó, amelynek valódi funkciói csak részletekben, kiszivárgásokból váltak láthatóvá.

Hatvanpuszta ügye végül nem a bíróságon dőlt el, és a közfelháborodáson túl érdemi következménye máig nem lett. A feljelentések nem vezettek nyomozáshoz, a műemléki rongálás gyanúja elhalt, a „gazdasági” narratíva pedig formálisan érintetlen maradt. A történet végén így egyelőre csak a szimbólum áll: egy gazdaságnak álcázott, több száz fő befogadására alkalmas luxuskomplexum, amely nemcsak építészeti értelemben zárt, hanem a nyilvánosság elől is.