Az utolsókat rúgja a gyógyászati segédeszközök hazai piaca, pedig nagyon nagy szükség lenne rá

Talán több emberben is felmerül az a kérdés, ugyan mi baj lehet abból, ha nem kezeljük megfelelően az olyan apróságnak tűnő rendellenességeket, mint a lúdtalp, a bokasüllyedés vagy a gerincferdülés? Legrosszabb esetben kicsit fájdogál az ember lába, nagy baj azonban nem lehet – gondolhatják sokan, ám ez óriási tévedés. Magyarország világszínvonalú lehetne a különböző gyógyászati segédeszközök gyártásában, a szaktudás ugyanis megvan hozzá, 16 évnyi krónikus alulfinanszírozottság és kormányzati vegzálás azonban a csőd szélére juttatta a teljes ágazatot, holott legalább félmillió ember egészségéről van szó. 

A gyógyászati segédeszközök, illetve az ezen eszközök gyártásáért felelős szakma nincs igazán előtérben még akkor sem, amikor a magyar egészségügy helyzetéről, pontosabban annak a lerohasztásáról beszélünk – pedig rendkívül fontos szegmensről van szó. A gyógyászati segédeszközök olyan széles körű eszközök, amelyek a már meglévő egészségkárosodást vagy a különböző fogyatékosságokat enyhítik, korrigálják vagy kompenzálják. Ide tartoznak például 

•    a különböző mozgást segítő eszközök, a járókeretek, a rollátorok, a botok, a gyógycipők, a mankók és a kerekesszékek is.
•    az érzékszervi eszközök, a hallókészülékek, a szemüvegek és a fehér botok. 
•    az otthonápolási eszközök, a felfekvést megakadályozó matracok, a magasított WC-k és a fürdőszékek.
•    az inkotinencia kezelésére és a higiénia biztosítására szolgáló eszközök, pelenkák, katéterek és vízeletgyűjtő rendszerek.
•    ortézisek és protézisek, végtagpótló vagy támasztó eszközök. 
•    sebkezelő eszközök, speciális kötszerek, tapaszok és sztómazsákok. 

Ezek az eszközök általában vagy gyári sorozatgyártásúak, vagy pedig egyedi méretvétel alapján készülnek, amelyeket orvosi vény ellenében lehet beszerezni, gyakran NEAK támogatással. Annak ellenére, hogy ez a szakma valóban nincs „szem előtt”, a jelentősége óriási. Az nyilván evidens, hogy valakinek miért van szüksége műlábra vagy kerekesszékre, ám az olyan különböző kisebb eszközök, mint az ortopéd cipő vagy a gerincferdülést korrigáló fűző is nagy jelentőséggel bírnak. 

Egy bokasüllyedés vagy gerincferdülés önmagában még nem hatalmas probléma, ám ha nem kezelik megfelelően, akkor már olyan komoly panaszokat is okozhat, mint a porc elkopása a térdben vagy akár a csípőben, ennek az eredménye pedig a köz számára is jobban ismert „csípőprotézis” lesz. Egy jó ortopéd cipővel azonban akár hat-hét évvel is ki lehet tolni a csípőprotézis szükségességét, a jelentősége tehát valóban óriási. 

Az állam egy forintot sem költ a megelőzésre  

A mai gyerekek olyan mozgásszegény világban nőnek fel, ami már a fejlődésükre is hatással van, ezért nagyon sok az például az X-lábú gyermek, ezeket a problémákat pedig korrigálni kellene, ami nem történik meg. Harminc-negyven évvel ezelőtt még rendszeresen lehetett látni olyan 7-10 éves gyermekeket, akik fűzőt viseltek az iskolában is, ma viszont már gyakorlatilag egyen sem látni, tehát ez a fajta korrekciós módszer teljesen eltűnt. De nem azért, mert kevesebb gyerek igényelné ezt a fajta ellátást, sőt, egyszerűen csak nem kapják meg, ami nagyon komoly problémákat okozhat a későbbiekben. A mai gyerekek nagyjából 80 százalékának már vagy boka- vagy harántsüllyedése van, ami egy elképesztő szám, ráadásul ennek a hatása nem most érződik, nem most okoz nagy problémát, hanem majd akkor, amikor a jövő munkavállalói csökkent fizikai képességgel fognak belépni a munkaerőpiacra – magyarázta egy szakmabeli forrásunk. 

Két éve már egyáltalán nem lehet gyermekekre való gyógycipőt kapni, holott 14 éves korig még korrigálhatók lennének a különböző deformitások és tartáshibák, 14 éves kor körül azonban már megszilárdulnak az ízületek, így onnantól már csak mérsékelni lehet a kárt. A döntés a szakma részéről született, mégpedig azért, mert a gyermek gyógycipő a többi termék között is kiemelkedően veszteséges volt. De amikor még volt gyermek gyógycipő, akkor is csak évente egyet írtak fel. Most, ha már tényleg nagyon szükséges, akkor felírnak egy felnőtt gyógycipőt, de a megelőzés a gyermekek esetében teljesen megszűnt – fogalmazott a forrásunk.  A speciális talpbetétek gyártása is teljesen kikerült a szakma irányítása alól, így tulajdonképpen bárki bárhol árusíthatja őket. Ezért viszont nagyon sokszor előfordul, hogy a szaktudás nélkül elkészített termékek nagyobb kárt okoznak, mintha szakember végezte volna az ellátást. 

16 éve haldoklik a szakma 

Még talán egy utolsó szöget lehet ütni ennek a szakmának a koporsójába, amivel egyébként már 16 éve küszködünk – fogalmazott a forrásunk. A kilencvenes évek elején azok az emberek, akik állómunkát végeztek, nővérek, orvosok, fodrászok, gyári munkások, mind kaptak ilyen típusú speciális cipőt, hogy a lehető legkevésbé menjen tönkre a lábuk, ma már viszont egyáltalán nem biztosít ilyet az állam. Magyarországon az egyedi segédeszközök gyártása szinte mindig alul volt finanszírozva, a kilencvenes évek elején még nagyjából megfelelő összeget költött erre az állam, később azonban egyre jobban és jobban elhanyagolta, így érte el az iparágat már tulajdonképpen csődközeli állapotban a covid is. Az akkori helyzetet egy 1,5 milliárd forintnyi kormányzati gyorssegéllyel próbálták orvosolni, ám ez csak 2022 elejéig tartott ki. 

Mára pedig már odáig jutottunk, hogy Magyarországon az Európai Uniós átlagárnak a 15 százalékáért kell legyártani ugyanazt a terméket – fogalmazott a forrásunk, aki szerint emiatt mára a legtöbb egyedi segédeszközt gyártó vállalat a csőd szélén táncol. 

Az elmúlt 16 évben egyszer volt a 2010-es évek közepén egy harminc, majd a covid után egy ötven százalékos emelés, már ami a gyógyászati segédeszközök árait érinti, most pedig újabb ötven százalékot lengetett be a Nemzetgazdasági Minisztérium a választások közeledtével, április vagy május környékére. A forrásunk szerint azonban ez semmit nem old meg, mert a „semmi megszorozva ötvennel csak egy kicsit több, mint a semmi”. Mára a szakma eljutott odáig, hogy a bérköltségek tulajdonképpen a négyszeresére emelkedtek, az anyagköltségekről nem is beszélve, ezek ugyanis az elmúlt két év alatt megduplázódtak, ráadásul mostanra gyakorlatilag minden hazai gyártó megszűnt, tehát mindent külföldről kell rendelni, így az euróárfolyam változása is megviseli őket. 

Az állam a fűnyíróelvet alkalmazza a csalókkal szemben

És hát ott van az úgynevezett „ortopédcipő-maffia botrány” is, ami alaposan rányomta a bélyegét a szakmára. Mint az emlékezetes, több gyógyászati segédeszközöket gyártó cégvezető, ortopéd szakorvos és a társaik a gyógycipők után járó társadalombiztosítási támogatást jogosulatlanul visszaigényelve közel több száz millió forint kárt okoztak a költségvetésnek. (Az ügy egyébként nem csak az ortopéd cipőket érintette, de így vonult be a köztudatba.) 

A szóban forgó személyek 2021. január 7. és 2022. szeptember 1. között több idős- és szociális otthonban lakó ápoltnak, valamint magánszemélyeknek megszerezték a személyes és egészségügyi adatait, majd az orvosszakmai szabályok megszegésével, a szükséges orvosi vizsgálatok elvégzése és az érintett személyek tudta nélkül valótlan tartalmú vényeket állítottak ki, gyógyászati segédeszközöket felírva az érintetteknek.

Az így kiállított orvosi vények alapján a segédeszközöket gyártó cég legyártotta a társadalombiztosítási támogatással rendelkező ortopéd gyógycipők egy részét, de megesett, hogy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelő segédeszközt készítettek, máskor pedig a terméket a vényen szereplő személy meg sem kapta.

A cég vezetőinek iránymutatása alapján a társaság alkalmazottja a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől megigényelte a gyógyászati termékek után járó támogatási összegeket, melyet meg is kaptak a NEAK-tól. Az orvosok a valótlan tartalmú vények felírásáért a cégtől jutalékot, esetenként nagyobb összegű készpénzt, nagy értékű mobiltelefonokat és szórakoztató elektronikai eszközöket is kaptak. 

Ez a botrány olyan mértékben rányomta a skarlát betűt a szakmára, hogy azóta egyrészt az orvosok sem merik felírni a gyógyászati segédeszközöket, másrészt pedig vegzálva is vannak fentről, ha mégis megteszik – részletezte a forrásunk, hozzátéve, hogy ezek közül a csaló orvosok közül többeket lesitteltek, akiket pedig azóta kiengedtek a börtönből, azoknak elvették a felírási jogát, tehát nem tudnak vényt felírni. Így hiába megy el hozzájuk az a beteg, akinek fűzőre vagy cipőre van szüksége, mert azt nem kap.

Emellett azonban az is nagyon megnehezíti a szakma dolgát, hogy azok a rendes, tisztességes orvosok, akiknek a felírási joga is él, sem merik felírni ezeket a gyógyászati segédeszközöket, mert félnek az esetleges fentről érkező retorzióktól. Úgy tűnik, konkrétan le vannak tiltva a segédeszközök felírásáról, legyen az cipő, műláb vagy bármi – mesélte a forrásunk. 

Emiatt azonban számtalan beteg nem jut megfelelő eszközhöz, holott az egészségi állapota megkövetelné. És félreértés ne essék, egy bütyök vagy egy kalapácsujj már soha nem gyógyul meg. 

Csak hogy számokkal is érzékeltessük a helyzetet: évente nagyjából 150 ezer embert kezelnek a kórházakban sztrókkal, évente 22-24 ezer új eset történik. A sztrókon átesettek nagyjából 60-70 százalékánál marad valamiféle bénulás, amely az esetek 30-40 százalékában súlyos is. Tehát évente nagyjából 10 ezer embernél alakul ki súlyos bénulás sztrók következtében. A lakosság körülbelül 2-4 százaléka él valamilyen fokú gerincferdüléssel, ami több százezer embert jelent, akiknek az állapota megfelelő kezelés nélkül – amibe a jó minőségű segédeszközök is beletartoznak – idővel csak romlani fog. 

És hát nem lehet kihagyni a cukorbetegséget sem, amely Magyarországon kifejezetten sok embert érint. A legfrissebb adatok szerint nagyjából 1,1 millió felnőtt és közel 5000 gyerek szenved cukorbetegségben, a valós szám azonban még ennél is magasabb lehet, mert sokan vannak, akik nem is tudnak róla. Összesen tehát közel 1,5 millió embert érinthet ez az állapot. 

A cukorbetegségnek pedig több mozgásszervi szövődménye is van, ilyenek például a neuropátia, a különböző keringési problémák vagy a diabéteszes láb. Ezért a (jó minőségű) speciális gyógycipők és talpbetétek a legalapvetőbb kellékek, amikre egy cukorbeteg embernek szüksége van. De ugyanígy szükség lehet ortézisekre vagy egyéb járást segítő eszközökre is. Az olyan különböző keringési rendellenességek pedig, mint például az érszűkület, szintén több millió embert érintenek Magyarországon, akiknek szükségük lenne a megfelelő segédeszközre.

800 ezer és 1,5 millió közé pedig azoknak a száma tehető, akiknek valamilyen olyan fogyatékossággal élnek, amelyhez szükség van gyógyászati segédeszközökre: ide tartoznak a mozgáskorlátozottak, a hallássérültek vagy akár a különböző balesetet szenvedett emberek is.

Nincs utánpótlás sem, lassan elfogynak a szakemberek 

Az ágazat további komoly problémája, hogy nincs megfelelő utánpótlásképzés sem, a legfiatalabb egyedi segédeszközt gyártó szakember is elmúlt már ötven éves, nappali képzés pedig már húsz éve nincs az országban. Az utánpótlásról a cégeknek maguknak kellene gondoskodni, de egy tanulót fenntartani nagyon drága, aki ráadásul bármikor meg is gondolhatja magát. Debrecenben például komoly problémát okoz, hogy protetikai műszerészek tömegével mondanak fel a gyógyászati segédeszköz cégeknél, hogy átmenjenek az akkumulátorgyárakba, ahol háromszoros-négyszeres fizetéseket kapnak. A szinte semmiből gazdálkodó gyógyászati segédeszközöket gyártó cégek nyilvánvalóan nem tudják felvenni a versenyt ezekkel az árakkal. Így tehát, ha hamarosan nem változik meg drasztikusan a helyzet, egy pár éven belül teljesen kihalhat a szakma Magyarországon – fogalmazott a forrásunk. 

Ezek a cégek tömegével, szinte egyszerre kezdték meg a működésüket a rendszerváltáskor, ezért az újabb és újabb engedélyeztetésük is nagyjából egy időpontra esik. Ez azért baj, mert az egyre idősebb szakemberek közül többen is azon az állásponton vannak, hogy a következő esedékes időpont alkalmával már nagyon sokan nem fogják megújítani az engedélyüket, hanem egyszerűen lehúzzák a rolót, hiszen amúgy is közel van már számukra a nyugdíj. Így viszont a nem túl távoli jövőben bekövetkezhet az is, hogy gyakorlatilag teljesen megszűnik a gyógyászati segédeszközök hazai előállítása.

Az államnak sokkal többe kerülne, ha megszűnne a hazai piac

Ha a jelenlegi tendencia nem változik meg nagyon gyorsan, néhány év múlva azoknak az embereknek, akiknek gyógyászati segédeszközre van szüksége – mert természetesen továbbra is lesznek ilyenek – nem lesz más választásuk, mint hogy Ausztriában, Szlovákiában, Németországban vagy Csehországban csináltassák ezt meg. Ezek a segédeszközök több millió forintba is kerülhetnek majd külföldön, részben azért is, mert miért ne számolnának fel érte még az uniós átlagnál is magasabb felárat a gyártók, hiszen kint is hiányszakmának számítanak – magyarázta a forrásunk. 

A magyar ember pedig hazajön, és benyújtja a számlát, mert az államnak ellátási kötelezettsége van az ilyen betegek felé, akkor is, ha azt a beteg önhibáján kívül nem tudta itthon elintézni. Márpedig ha teljesen megszűnik a hazai szakma, akkor ez fog történni. Külföldön mindenhol tisztában vannak vele, hogy bőven megéri az egyedi segédeszközöket gyártó szakmákba fektetni a pénzt, mert így meg lehet előzni olyan problémákat, amelyek nagyságrendekkel többe kerülnek az államnak. Erre pedig azért is nagy szükség lenne, mert prevencióval vagy megfelelő betegellátással könnyebben meg lehetne őrizni az emberek munkaképességét, ami nem utolsó szempont egy ország gazdaságának a működése szempontjából. 

A családoknak is nagy segítséget jelenthetne, ha nem kellene a különböző mozgásszervi problémákkal küzdő családtagokat ellátni, mert a megelőzésnek vagy a megfelelő kezelésnek köszönhetően képesek lennének ellátni magukat. Emellett persze nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a beteg életminősége is szignifikánsan javulhatna a megfelelő eszközöknek köszönhetően, amihez most sok esetben nem jutnak hozzá. Illetve sokkal kevesebb protézis műtétre vagy egyéb beavatkozásra lenne szükség abban az esetben, ha az egyedi segédeszközök területén is megfelelő magas színvonalú ellátást lehetne biztosítani a betegeknek. 

Az egyedi segédeszközgyártó cégek azonban elég felemás ígéreteket és megoldási javaslatokat kaptak a Gazdasági Minisztérium részéről. A forrásunk szerint a kormány nem igazán szeretne partner lenni és nem akar valódi segítséget nyújtani ahhoz, hogy bevezetésre kerüljön egy európai mintára épülő olyan szakmai kontroll, amivel hatékonyan meg lehetne előzni és ki lehetne szűrni a csalásokat. Pedig erre mind a kassza, mind pedig a tisztességes gyártók, végső soron pedig a betegek védelme érdekében szükség lenne. 

Sőt, tulajdonképpen úgy tűnik, mintha kifejezetten az lenne a kormány célja, hogy ezek az egyedi segédeszközgyártó cégek tönkremenjenek, a betegek pedig majd a következő kormányt hibáztassák érte – fogalmazott. 

Ha bevezetik azt, amit a kormány tervez, a (megelőzhető) csalások miatt idén akár 40-50 milliárd forint is kiáramolhat a kasszából, mert nem vették figyelembe a szakma kéréseit, és ez a hiány is a következő kormány nyakába szakadna majd.