Sulyok Tamás korábbi sajtósa: az elnök nem fog lemondani, mert továbbra sem érti a valóságot
Szántó Georgina, Sulyok Tamás korábbi kommunikációs igazgatója szerint az államfő nem mond le, mert „nem érti”, mi történik körülötte. Korábban a Partizánnak azt mondta: Sulyok elszakadt a valóságtól, nem érzékeli, hogy hallgatása fontos ügyekben rombolja a hitelességét, a kritikákat pedig pusztán kommunikációs hibáknak, például rossz Facebook-posztoknak tudja be.
Szántó Georgina, Sulyok Tamás korábbi kommunikációs igazgatója szerint az államfő nem fog önként lemondani, mert „nem érti”, mi történik körülötte. A Partizánnak adott interjújában arról beszélt: Sulyok tartósan elszakadt a társadalmi valóságtól, és nem érzékelte, hogy a közéleti ügyekben – például gyermekvédelem vagy más érzékeny kérdések – való hallgatás rombolja a hitelességét. A kritikákat szerinte azzal hárította el, hogy azokat pusztán kommunikációs hibáknak, például rosszul sikerült Facebook-posztoknak tulajdonította.
Szántó még Sulyok alkotmánybírói időszaka óta dolgozott együtt, és állítása szerint a köztársasági elnökként egyre kevésbé tartotta fontosnak azokat az erkölcsi és társadalmi kérdéseket, amelyeket korábban még lényegesnek gondolt, és nem érezte feladatának, hogy ezekben megszólaljon. Szántó szerint az elnök nemcsak a politikai helyzetét, hanem saját szerepét sem érzékelte pontosan, és nem látta át, hogy döntései – vagy épp a megszólalás hiánya – milyen következményekkel járnak a nyilvánosságban.
Hogy miért hagyta el a kommunikációs vezetői posztját, Szántó azt mondta, hirtelen és személytelen módon történt, és szerinte összefüggött azzal, hogy belső kritikusként rendszeresen próbálta megszólalásra bírni az elnököt fontos ügyekben, például a Pride kapcsán. Úgy véli, jelenléte a hatalom számára is kényelmetlenné válhatott, különösen azért, mert
Szántó nem volt hajlandó megfelelni a – szerinte a Karmelita kolostor felől érkező – kommunikációs elvárásoknak.
A volt kommunikációs igazgató emellett bírálta a köztársasági elnöki utak gyakorlatát is, például a párizsi olimpiai utazást. Szerinte a delegációk összeállításánál gyakran nem szakmai, hanem személyes komfortszempontok domináltak, ami nemcsak költséges, hanem politikailag is kockázatos lehet, különösen akkor, ha mindez a nyilvánosság számára is láthatóvá válik.
