A MOK szerint a hálapénz után az „orvosbárói” rendszer lebontása lehet a következő nagy reform

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) egy frissen megjelent vitairatban állítja: a hálapénz kivezetése önmagában nem számolta fel a magyar egészségügy informális hatalmi viszonyait, mert az úgynevezett „orvosbárói” struktúrák ma is működnek, csak átalakult formában. A kamara szerint a probléma nem néhány kirívó szereplő ügye, hanem rendszerszintű jelenség: a pozíció-, tudás- és eszközmonopóliumokra épülő informális hatalom torzítja a döntéshozatalt, lassítja a generációváltást, és a betegellátás biztonságát is veszélyezteti.

A kedden nyilvánosságra hozott anyag lényegében egy vitaindító szakpolitikai dokumentum arról, hogyan lehetne visszaszorítani azokat a hatalmi struktúrákat, amelyek a MOK szerint a hivatalos intézményi hierarchián túl is meghatározzák a magyar egészségügy működését. A kamara álláspontja szerint a jól működő egészségügyi rendszerek nem az egyes szereplők jóindulatán, hanem az átlátható szabályokon, az intézményi garanciákon és a független ellenőrzésen alapulnak, ezekből viszont Magyarországon tartós hiány van.

A dokumentum az „orvosbáró” kifejezést olyan szereplőkre használja, akik jelentős szakmai, gazdasági és kapcsolati erőforrásokat halmoztak fel, és ezek révén a hivatalos ellenőrzésen túlnyúló befolyást tudnak gyakorolni az ellátórendszerre. A MOK hangsúlyozza, hogy ez nem azonos az orvosi szakmai elittel: nem a szakmai kiválóság a probléma, hanem az a működés, amikor a karrier, a műtéti lehetőség, a kutatás, a technológiai hozzáférés vagy akár a betegutak személyes függési viszonyokon keresztül szerveződnek.

A kamara szerint a jelenség történetileg a hálapénzes rendszerből nőtt ki. A szocializmus idején kezdett kialakulni, a rendszerváltás után pedig gazdasági és politikai kapcsolathálókkal erősödött meg. Bár 2020-ban – részben a MOK kezdeményezésére – a béremeléssel együtt megszűnt a rendszerszintű hálapénz, ez a dokumentum szerint nem vetett véget a bárói hatalomnak. Az érintettek egy része ugyanis gyorsan alkalmazkodott, és a befolyását a magánegészségügyi szektorban, illetve az állami és magánellátás határterületein építette tovább.

A vitairat szerint ma a hatalom már nem elsősorban a borítékokban, hanem a pozíciókban, a kisajátított tudásban, az eszközökhöz való hozzáférésben és a kapcsolati hálókban él tovább. A MOK azt írja: a fiatalabb orvosok karrierje, kutatási lehetősége, műtéti gyakorlata vagy előmenetele sok helyen még mindig egy-egy vezető személyes döntésétől függ, és az előléptetés vagy a szakmai lehetőségek elosztása nem feltétlenül meritokratikus alapon történik. A kamara szerint ez a lojalitás kultúráját erősíti, miközben gyengíti a szakmai autonómiát és az innovációt.

Külön problémaként jelenik meg az anyagban a magán- és állami egészségügy összefonódása. A MOK szerint a hálapénz kivezetése után több helyen úgy maradt fenn a kivételezett működés, hogy a befolyásos szereplők a magánrendeléseket és az állami betegutakat összekötő informális csatornákat alakítottak ki. A kamara azt is állítja, hogy egyes állami intézmények alapítványokon vagy saját cégeken keresztül hoztak létre olyan konstrukciókat, amelyek hivatalosan leválasztottak ugyan, de valójában az állami rendszerre épülő magáncsatornaként működnek.

A megoldást a MOK a szerkezeti átalakításban látja. A javaslatcsomag vezetői mandátumkorlátokat és rotációt, átláthatóbb kinevezési rendszert, kötelező összeférhetetlenségi nyilatkozatokat, nyilvános teljesítménymutatókat, vezetői vagyonnyilatkozatokat, valamint független etikai és ellenőrzési mechanizmusokat sürget. Emellett a tudásmegosztás intézményesítését is fontosnak tartják, vagyis hogy a speciális szakmai tudás ne maradhasson egyes vezetők személyes monopóliuma.

A kamara a saját, 2025 decemberében készített, 4000 fős mintán alapuló felmérésére is hivatkozik. E szerint az állami ellátásban is dolgozó orvosok 93 százaléka szerint jelen vannak az egészségügyben az orvosbárói definíciónak megfelelő szereplők, közel 90 százalékuk pedig elvárná a döntéshozóktól ezek visszaszorítását. A válaszadók csaknem fele azt is jelezte, hogy karrierjét már negatívan befolyásolta az ilyen hatalmi működés.

A vitairat egyelőre nem jogszabálytervezet, hanem szakmai állásfoglalás és vitaanyag, amely a hálapénz utáni egészségügyi rendszer átalakításának lehetséges irányait vázolja fel. Kérdés ugyanakkor, hogy a kamara javaslatai eljutnak-e a politikai döntéshozatal szintjére, és történt-e már egyeztetés a leendő egészségügyi vezetéssel, köztük Hegedűs Zsolttal arról, hogy a MOK által felvetett strukturális problémákból mi jelenhet meg a következő időszak reformjaiban.

Ezzel kapcsolatban megkerestük a Magyar Orvosi Kamarát. Válaszukban azt írták: a vitairat csak tegnap jelent meg, és a javaslatokról a felálló egészségügyi minisztérium vezetésével szeretnének majd egyeztetni.

Fotó: MOK / Facebook