Óvatosan a megbélyegzéssel: november 4-től nyílnak az ügynökakták

Nem kell mindent elhinni egy diktatúra állambiztonsági szerveinek, az ügynökaktákat körültekintően kell értelmezni – mondta Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója az MTI érdeklődésére. Pár nap múlva nyilvánosak lesznek az ügynökakták, amelyek alapvetően hiányosak.

November 4-én, az 1956-os forradalom eltiprásának hetvendik évfordulóján nyilvánossá válik a pártállam több tízezer egykori ügynökének neve. A nyitottaktak.hu felületet szerdán a délelőtti óráktól kereshetik fel az érdeklődők, az oldalt sajtónyilvános eseményen mutatják be az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A Tisza-kormány által kidolgozott törvény szerint a számos titkosszolgálati irattípus közül négy lesz bárki számára ingyenesen hozzáférhető: 

• a 6-os karton 
• a B (azaz beszervezési) -napló 
• a H (azaz hálózati) - adattár 
• és a B (azaz beszervezési) -dossziék

Ezek közül november 4-én az első három válik hozzáférhetővé – tájékoztatott az ÁBTL főigazgatója. A 6-os karton a hálózati személy nyilvántartási lapja, aminek első oldalán az ügynök személyazonosító adatai olvashatók, hátsó oldalán pedig az ügynöki tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb adatok.

A B-naplók a B (azaz beszervezési) - dossziék ügynökeinek nevét listázzák. Az 1970-es évektől mágnesszalagokon gyűjtött H-adattár szintén az ügynökök személyes adatait, fedőnevét rögzítette. Összesen mintegy 50-60 ezer ügynök neve, adatai kerülnek nyilvánosságra, az adathordozók között lehet átfedés.

A negyedik irattípus, amit a törvény szerint február 25-ig kell nyilvánosságra hoznia a levéltárnak, a B-dosszié. Az előző háromtól eltérően ez már nem csupán néhány szikár adatot rögzít, hanem 20-50 vagy akár több száz oldalas dokumentum, ami a tartótiszt szemszögéből részletesen tartalmazza az egész ügynöki életutat.

Összesen több mint kilencezer B-dosszié kerül nyilvánosságra február 25-éig

Már számos kérés érkezett a levéltárhoz, hogy ne tegyen közzé bizonyos adatokat, ám a törvény erre nem ad lehetőséget. Ugyanakkor az érintettek úgynevezett helyesbítést fűzhetnek a levéltári irathoz, amiben előadhatják a „saját verziójukat”, például, hogy az állambiztonsági irat tartalmával ellentétben nem hazafias indíttatásból, hanem zsarolás hatására lettek ügynökök – jegyezte meg a főigazgató.

Arra a felvetésre, mennyire hitelesek a nyilvánosságra kerülő iratok, a szakember hangsúlyozta: nem minden esetben feltétlenül valós az állambiztonsági iratok tartalma és egészen biztosan nagyon hiányosak. Nem kell mindent elhinni az állambiztonsági szerveknek és irataiknak! 

– hangsúlyozta Cseh Gergő Bendegúz, hozzátéve: a levéltáros feladata, hogy torzításmentesen megőrizze és minél hozzáférhetőbbé, rendszerezettebbé, kereshetőbbé tegye az utókor számára a múlt iratait. 

A történeti valóság rekonstruálásának azonban csak az egyik szelete a hivatalos dokumentumok vizsgálata, azon kívül más forrásokat, nézőpontokat is meg kell vizsgálni, és mindezt kritikusan összevetni, ami már történészi feladat.

A társadalom jelentős része családi vagy szűkebb-tágabb ismeretségi körében, lakókörnyezetében, munkahelyi vagy más kapcsolatrendszereiben felfedezheti majd a november 4-től nyilvánosan beazonosítható több tízezer egykori ügynök valamelyikét. Az iratnyilvánosság társadalmi következményeinek kezeléséhez pedig a levéltárosokon kívül más szakmák segítségére is szükség lesz.

A levéltár segít a közzétett iratok értelmezésében, megértésében, ám az érzelmi, erkölcsi feldolgozáshoz már mentálhigiénés szakemberek is szükségesek, továbbá sokat segíthet azoknak a tapasztalata, beszámolója, akik az iratokban rögzített eseményeket egykor átélték megfigyeltként vagy a másik oldalon ügynökként, tartótisztként – tette hozzá a főigazgató.

Kanyargós, sokszor ellentmondásos életutak

A 20. századi Magyarországon egy életút sok kanyart tartalmazhatott. Nem ritka, hogy valaki lelkes kommunista volt a világháború után, ám a Rákosi-rendszerből kiábrándulva 1956-ban forradalmárrá lett, utána az állambiztonság épp ezzel zsarolva beszervezte, egy idő után pedig ellenzékiként megfigyelte.

Az áldozati és tettesi szerepek nem mindig egyértelműek, főleg egy diktatúrában. A megfigyelőket is megfigyelték, így ők sok esetben egyszerre tettesek és áldozatok. Nem beszélve arról, hogy a beszervezés gyakran durva zsarolással történt, így mielőtt az ügynök másokat a rendszer áldozatává tett, már maga is áldozattá vált. A diktatúra így működött 

– jegyezte meg Cseh Gergő Bendegúz.

Hiányosak az állambiztonsági iratok

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az állambiztonsági iratok jelentős része hiányzik. Becslések szerint mintegy 150 ezer ügynököt foglalkoztathatott összesen a Rákosi- és a Kádár-rendszer, ám csupán valamivel több mint egyharmaduk neve ismert. Részletes, érdemi információ, például B-dosszié pedig csak mintegy 10 százalékukról van.

A legnagyobb iratveszteség 1956-ban történt, sok megyében a felkelők megostromolták az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) központját és az irattárakat is feldúlták, majd a forradalom leverése után visszatérő állambiztonságiak is nagyarányú iratmegsemmisítésbe kezdtek.

Az 1960-as évek elején a legnagyobb koncepciós perek iratait semmisítették meg, aminek az lehetett az oka, hogy az akkori politikai elit számos tagja azokban a perekben közreműködőként vagy elítéltként részt vett. Az 1970-es évek állambiztonsági irataiban azért keletkeztek óriási hiányok, mert tartótisztek a rendszerváltáskor vagy zsarolási potenciált láttak egyes náluk lévő iratokban és azért vitték magukkal, vagy éppen az ügynökeiket akarták védeni az iratok megsemmisítésével.

A rendszerváltásoknak pedig szinte természetes velejárója, hogy a távozó elit különböző szintjein igyekeznek eltüntetni a kompromittáló iratokat. Ráadásul az állambiztonság már az 1980-as évek közepétől figyelte és tudhatta, kiből lehet „fontos ember” egy rendszerváltás után és ennek megfelelően is kezelte 

– fejtette ki Cseh Gergő Bendegúz.