Óraállítás – De miért kell egyáltalán?

Most hétvégén időszámítási értelemben is „vége a nyárnak”. A nyári időszámításról áttérünk a télire, egy órával többet alhattunk, de van, akinek ez úgy megzavarja az időérzékét, mintha vesztett volna egy órát. De mi ez az egész és miért csináljuk?

Azzal érdemes kezdeni, hogy a világ 1884-ben tért át a helyi időről az időzónák használatára. Az időzítés nem véletlen. Addig tökéletesen elegendő volt minden városban-faluban a helyi délhez, vagyis a legrövidebb árnyék időpontjához igazítani az órákat, még az abszolút pontosság sem volt létfontosságú: a harangok jókor szólaltak meg, de hogy a szomszéd városban ez pontosan ekkor történik-e, az nem volt követelmény. A vasút és főleg a távíró azonban kikényszerítette a pontos időetalont.

Az 1884-es washingtoni konferencián döntöttek arról, hogy Greenwich legyen a nemzetközi kezdőmeridián, és arról is, hogy nagyjából 15 fok földrajzi hosszúságonként, de a gyakorlatban az országhatárokhoz illeszkedve időzónákat vezessünk be. Így a közép-európai idő egy órával a greenwich-i után jár, és ezt használjuk Párizstól Budapestig mindenütt. Ennek persze az a következménye, hogy a helyi dél és a zónaidő szerinti dél csak a zóna középvonalában (esetünkben kb. Prágában, Linzben és ezek délkörén) esik egybe. Budapesten kicsit több, mint negyed órával tér el a Kossuth Rádió ötödik sípszava a legrövidebb árnyék idejétől. Történeti érdekesség, hogy a konferencián egy másik lehetőség is felmerült: az, hogy a világ összes órája pontosan ugyanazt az időt mutassa, méghozzá a greenwich-i helyi időt. 

Mai fejjel ez nagyon fura lenne (akkorival is az lett volna), hogy például Japánban délben menjen le a Nap. Ha azt vezettük volna be akkor, persze mostanra a mai rendszer lenne fura, sőt, talán kicsit kaotikus is.

Ezt persze még tovább sikerült bonyolítani a nyári időszámítással. Nyáron sokkal tovább van fenn a Nap. A mi szélességünkön és időzónánkban négy óra körül kel és este nyolc körül nyugszik, mármint ha nem lenne nyári időszámítás. De a mi átlagos életformánkban nem szoktunk négykor felkelni, és kevesen fekszünk este nyolckor, tehát életciklusunkhoz és világítási számlánkhoz jobban igazodik, ha mondjuk ötkor kel a Nap hajnalban, este viszont fenn van kilencig. Ha tolunk egy időzónát, akkor viszont pontosan ez történik, ezzel „megmentjük” a reggeli haszontalan napvilágot estére – angolul ez is a nyári időszámítás neve: „Daylight Saving Time”, rövidítve DST. 

A rövidítést az időzónák angol nevében is használják, így lesz a CET-ből (Central European Time, vagyis Közép-európai idő) CEST március végétől október végéig.

Nem egész évben csináljuk persze ezt. December végén a Nap reggel nyolc előtt kel, de délután négy körül le is megy. Ha akkor is ezt az egy órás tolást alkalmaznánk, kilenc körül jönne csak fel délelőtt és mindenki mehetne munkába sötétben (ami szokatlan), amit nyernénk, hogy négy helyett ötig lenne természetesen világos délután – ezeket viszont már megszoktuk. Marad tehát az évi kétszeri tili-toli.

Érdekes ugyanakkor, hogy mióta csináljuk ezt, és az is, hogy marad-e ez a rendszer. Maga a lehetőség nyilván 1884 után merült fel, és talán sokaknak meglepő, hogy egyáltalán nem olyan soká. Már 1916-ban, az első világháború időszakában Németország és a Monarchia vezette be a rendszert először, és ezt sok ország még a háború alatt átvette. 

Magyarországon is többször ki- és bevezették, de 1980 óta alkalmazása folyamatos. Először március végétől szeptember végéig, majd 1996-ban tértünk át Európa többi részével együtt az október végéig tartó nyári időszámításra.

Maradjon vagy sem? Ez – ahogy mindig is – most is vitatott. Az Európai Bizottság 2018-ban javasolta a 2019-es kivezetést, illetve azt, hogy a tagállamok döntsék el, melyik időzónába akarnak tartozni (a közép-európai nyári idő a kelet-európai zónaidőnek felel meg, tehát ha oda kérnénk magunkat, akkor egész évben később kelne és nyugodna a Nap). Ez a határidő rövidnek bizonyult, majd a covid és a háborús krízis miatt a döntés le is került a napirendről. Két dolog azonban biztos: akárhogy tologatjuk az órát, a Nap ugyanannyit lesz fent, mint tologatás nélkül. És most szombatról vasárnapra virradóan, amikor a kismutató a hármasra ér, vissza kell tekerni a kettesre, illetve akinek kézzel kell állítania e cikk reggeli olvasásakor az órát, az visszafelé tegye.