Valódi elvek, vagy csak lustaság? Mi maradt a testpozitív mozgalomból az Ozempic berobbanása után?

„Nothing taste as good as skinny feels” – mondta egyszer Kate Moss angol szupermodell, a kijelentés pedig – úgy tűnik – a testpozitív mozgalom minden erőfeszítése ellenére is igaznak bizonyult. A progresszív liberális oldal ezen ága ugyanis hiába mantrázta éveken keresztül a hírhedté vált mottót; „beautiful in all sizes”, a valóság ezzel ellentétben mégis az: semmi nem olyan finom, mint a soványság. Mióta ugyanis berobbant a piacra a csak csodaszerként emlegetett Ozempic, a testpozitív influenszerek hosszú sora kezdte el ledobálni a kilókat. A helyzet nagyon úgy fest: senki sem szeret kövér lenni, még a lusták sem.

A testpozitív mozgalom megjelenése a feminizmus első hullámával esett egybe: az 1850-90-es években a viktoriánus öltözködési reform célkitűzése az volt, hogy minél kevesebb nő hordjon fűzőt a karcsúbb derék elérése érdekében. Az akkoriban még nagyon népszerű és társadalmilag el is várt női ruhadarab nem csak kényelmetlen, de nagyon egészségtelen is volt, a használata gyakran maradandó belsőszervi károsodással járt együtt. A feminizmus első hullámával kéz a kézben érkező öltözködési reform a fűzők elhagyása mellett még egy dolgot szeretett volna kivívni a nők számára: a nadrágviselést. 

A mozgalom alapjainak valódi bebetonozása azonban az 1960-as években történt, amikor egy New York-i rádiós műsorvezető, Steve Post „kövér-rendezvényt” tartott a Central Parkban. Az eseményen részt vevő kis csoportnyi ember vékony modellek képeit és diétás könyveket égetett egymás társaságában. Az általánosan elfogadott nézet szerint ez a momentum volt a testpozitív mozgalom születése. 

Öt hónappal a performansz után pedig Lew Louderback írt egy esszét „More people should be fat” azaz „Több embernek kellene kövérnek lennie” címmel, miután felmérgesítette magát azon a bánásmódon, amit a felesége tapasztalt a mérete miatt. Az esszé akkora hatást keltett, hogy 2 évvel később megalakult az amerikai NAAFA (National Association to Advance Fat Acceptance) nonprofit szervezet, amely azt a küzdelmet tűzte ki a zászlajára, hogy az egészség nem a kilóktól, hanem a szívműködéstől, a koleszterintől és a vércukortól függ. (Amik mind masszívan összefüggnek a kilókkal – mellesleg.) 

Az 1990-es években kifejezetten arra helyeződött a fókusz, hogy csak kövér emberek számára létrehozott események és helyek szülessenek. Például a csak túlsúlyos emberek számára készült Making Waves, vagy a kifejezetten otthoni használatra való edzésprogramok. 

A mozgalomba a 2010-es években robbant be a közösségi média is: megjelentek a testpozitív influenszerek, Tess Holiday, Ashley Graham és Lizzo, egyre több márka kezdett el plus size modelleket alkalmazni, és a Barbie is piacra dobta az első duci babáját. 

A szakemberek között ugyan nagyon kevesen voltak, akik beálltak a mozgalom mögé; alig akadt olyan orvos vagy dietetikus, aki azt mondta volna, az egészséges testzsírszázalék csak kitaláció. A progresszív liberalizmus térnyerésével azonban a testpozitivitás is hasítani kezdett, egészen mostanáig.

A könnyű út

Néhány évvel ezelőtt ugyanis megjelent a piacon az a bizonyos Ozempic. Hogy egy kicsit szakmaiskodjunk: a szemaglutid olyan antidiabetikus gyógyszer, amelyet 2-es típusú cukorbetegség kezelésére, elhízás ellen vagy a hosszú távú testsúlyszabályozás érdekében vetnek be. 

A szerre egyfajta csodatévő szerként hivatkoznak, pedig csodát nem tesz: egyszerűen lassítja a gyomor ürülését, és a központi idegrendszert is úgy befolyásolja, hogy az alany ritkábban kívánja meg az ételt. 

Ennek köszönhetően pedig elképesztő fogyásoknak lehettünk a szemtanúi. Abban ugyanis minden valamirevaló edző és fitness coach egyetért, a legnagyobb jelentőséggel bíró dolog, amit az ember a testsúlyáért tehet: az elfogyasztott étel mennyiségének és minőségének szabályozása. Heti hét edzés is eredménytelen, ha az ember nem táplálkozik megfelelően, ezért annyira hatékony az Ozempic különösebb kemény munka (értsd: edzés) nélkül. A szert pedig szégyentelenül használatba is vették még a testpozitivitás koronázatlan királynői is. 

Oprah, Ashley Graham, Lana del Rey, Lizzo, Kelly Clarkson, a Kardashian-nővérek vagy Amy Schumer – csak néhány név azok közül, akik nem is annyira régen még a testpozitivitás önjelölt nagykövetei voltak, ám első adandó alkalommal kapva kaptak a könnyű és gyors eredménnyel kecsegtető vakcinán. Sőt, az Eufória című sorozat sztárja, Barbie Ferreira is az eddigi testsúlya nagyjából felére fogyva jelent meg néhány hete a nyilvánosság előtt, ami már csak azért is érdekes, mert a sorozatban játszott karakterének az az egyetlen legfontosabb jellemvonása, hogy jelentős túlsúllyal is lehet valaki „szexi és kívánatos”. 

A sztárok névsora természetesen nem itt ér véget, a fentebb felsorolt nevek jelentősége leginkább annyi: úgy fest, mindössze a gyors és könnyű megoldásig tartott a „beautiful in all sizes” elve. A listát azonban a végtelenségig lehetne folytatni: 

• Harvey Fierstein
• Elon Musk
• James Corden
• Dr. Phil McGraw
• Tracy Morgan
• Whoopi Goldberg
• Sunny Hostin.

A celebek mellett pedig természetesen szintén végtelen a hirtelen formába lendülő plus-size influenszerek sora is. És míg egyes sztárok nagyon nyíltan és őszintén beszélnek az Ozempic-használatról, mások úgy tagadják, mintha egyenesen az életük múlna rajta. 

Ilyenek például a Kardashian-testvérek, bár ebben valljuk be, semmi meglepő sincs, miután a plasztikai műtéteket sem vallották be soha, annak ellenére, hogy egyértelműen rajtuk gazdagodott meg az egész iparág. De így volt Lizzo is, aki kitartóan ragaszkodik ahhoz, a testsúlyában beállt kardinális változást maximálisan természetes módon, önerőből érte el.  

A gyógyszer már nálunk is terjedésnek indult, annak ellenére, hogy nem olcsó mulatság. A népszerűsége azonban olyannyira csúcsra pörgött, hogy volt idő, amikor csak azok nem juthattak hozzá, akiknek egyébként alapvetően kellett volna – a cukorbetegek. A szer terjedése azonban megállíthatatlan, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban sem lehet neki gátat szabni, pedig egyre több ember szólal fel ellene. Ezek az emberek azt kifogásolják: mindössze néhány évtized jutott a „nem hagyományos testalkatú” emberek számára a tündöklésből. 

A jelenséget úgy fest, senki sem tagadja: akinek van pénze, Ozempic, akinek nincs pénze, testpozitivitás – ennyit a mozgalom valódi értékéről. 

Fotó: Facebook