Két strapabíró ember: Orbán Viktor és Magyar Péter, vagy Magyar Péter és Orbán Viktor

Ha a legkiválóbb külföldi professzionális focicsapatok edzői és labdarúgói alappal panaszkodnak, hogy igénybevételük mértéke meghaladja a fizikai teljesítőképességük határát, akkor a magyar pártpolitikusok, de leginkább Orbán Viktor és Magyar Péter - vagy Magyar Péter és Orbán Viktor - nyilvánvalóan azért nem panaszkodnak ugyanerre, mert jobban bírják a strapát, mint az élvonalbeli labdarúgók.

Mi más lehet erre a magyarázat?

A Kormány.hu oldalon szeptember hó folyamán hét /7/ miniszterelnöki beszédet és interjút számoltam össze, és még csak a hónap kétharmadánál tartunk. És a 7 sem stimmel, mert ebben nincs benne, amit Orbán a Digitális polgári körök első országos találkozóján mondott.

Ami Magyar Péter megnyilvánulásait illeti, az még ennél is több lehet, de ezeket egyelőre nem tartják számon a Kormány.hu oldalán....

Talán joggal, talán alap nélkül, de bennem felmerült a kérdés: elférhet-e egy emberben ennyi mondandó? És ha igen, akkor hogyan?

A példák sora elvileg azt kellene, hogy bizonyítsa, hogy igen, ám az ismétlések figyelembevételével átalakul a kép.

Mert tudjuk: az ismétlés a tudás anyja, és ezt vagy jól beleverték ezeknek a felnőtt nebulóknak a fejébe az iskolapadban, vagy a tanácsadók tartják számon, hányszor kell elismételni a Tisza adóemelését ahhoz, hogy elérje a nemlétező átlagpolgár ingerküszöbét. az egyik oldalon, a másikon meg a poloskázás emelkedik a kampány témájává, mint dehumanizáló tényező, amiről joggal feltételezik, hogy az emberek zöme nem szereti ezt a titulust.

Valójában az illető urak tehát egyfolytában elbeszélnek egymás mellett, nem csoda, ha a 21 Kutatóközpont azt hozta ki egy felmérésében, hogy minden harmadik Fidesz-szavazó is igényelné az Orbán-Magyar vitát.

A vitához azonban a feleknek el kellene fogadniuk egymást, ez azonban jelenleg kizárt, maradnak tehát a párhuzamok.

Egy elég nagy párhuzam a közelmúltban jelent meg a láthatáron, mert alig egy hónapra van tőlünk október 23., amire mindkét oldal tömegdemonstrációval készül a néhány napja bejelentettek szerint.

Szegény október 23. megint nem arról fog szólni: mi történt 69 éve, hanem arról, hogy a közelgő országgyűlési választásnak mekkora a tétje, akár az elkövetkező 69 évre kihatóan...

A már említett Digitális polgári körök első országos találkozóján a miniszterelnök a következő - számomra nehezen értelmezhető - szavakkal fordult közönségéhez: "megvagyunk, itt vagyunk, és készen állunk, úgy látom, agyonütni sem lehet bennünket"...

Hogy mi van? Hogy tessék?

Ki akarná őket agyonütni? Honnan jutott ez az eszébe? Nem inkább azt akarta mondani, hogy ragyogóan festenek? Hogy napsütötte arcukon jól mutat a derű? Nem, hiszen, ha ezt akarta volna mondani, akkor ezt is mondta volna. De nem ezt mondta. 

Meglehet: összetévesztette a Digitális polgári köröket a Harcosok Klubjával, ott szokás a militáns beszéd, vagy egy önbeteljesítő jóslat pandantra leltünk, abból viszont egy egészen kapitális példányra.

Majd így folytatta Orbán Viktor: "százával, ezrével vagyunk többen, legközelebb csak a Jóisten szabad ege alatt férünk el, ezért a következő találkozásunk lehetne akár egy új békemenet, mondjuk október 23-án".

Egy jól informált önkéntes vezessen már ki ebből a fogalmi zűrzavarból!

Van a Harcosok Klubja, ők a talpasok, akik megvívják a csatákat - milyen csatát? -, mögöttük vannak a Digitális polgári körök, ők képezik az intellektuális hátországot - jut eszembe: minek kell a Harcosok Klubjának intellektuális hátország, ezzel nem nézik le őket?! -, és akkor a minap a hátország rendezvényén a következő hangzik el: Békemenetet szerveznek!

Ez itt nem a kognitív disszonancia hatalmas példánya?

Mielőtt kioktatnának a helyesírás szabályairól, szeretném tisztázni, hogy a kis és nagybetűket a fideszes sajtó figyelembevételével használom... 

A Digitális polgári körök találkozóját eleinte Orbán összetéveszthette a Harcosok Klubjával, egyébként miért köszöntötte volna az emelvényről - mint hadvezér a lováról - az egybegyűlteket olyképpen, mintha a hadserege jobb, bal és középső szárnyát szólítaná meg.

Mindenkihez volt egy jó szava, jóformán mindenkinek meglapogatta hatát, vagy felemlítette korábbi sérülését, amiért a közeli jövőben elégtételt vehet.

A békés Digitális körök első országos találkozóján hangzott el az a harcos szöveg is, hogy "a következő választáson a brüsszeli és a magyar út között kell választani, és akkor személyes bátorságra is szükség lesz. Ezért vagyunk most itt... a brüsszeli út hívei már berendezkedtek a digitális térben, elfoglalták... és megfélemlítik a velük egyet nem értőket. Ezért árad az agresszió, az erőszak a durvaság, ezért hordanak fegyvert gyűléseken, ezért dübörög a rágalomhadjárat a nemzeti keresztény művészek, a nemzeti média a nemzeti pártok és vezetőik ellen".

Ez kísértetiesen hasonlít a miniszterelnök két nappal későbbi, szeptember 22-i, hétfőn elmondott napirend előtti felszólalására, ami már a Parlamentben köszöntötte a képviselőket, ahol - egyebek között - az alábbiak hagyták el a miniszterelnök száját: "... ejtsünk néhány szót az erőszakról, a verbális és az online agresszióról. Ma ott tartunk ugyanis, hogy vannak ellenzéki politikusok, akik fegyverrel járnak nyilvános politikai összejövetelekre. Arra kérem Önöket, ne veszítsük el a józan eszünket!  Nem őserdőben élünk, vadak módjára. Arra kérem a képviselőket: mértéktartás, polgári tempó, nyugalom, csigavér".

Egy szó lóg ki: a CSIGAVÉR, ami egyszerre jelenti a nehéz helyzetekben megőrzött nyugodtságot és a dolgok jelentéktelenségét, hogy nem érdemes őket túlzottan figyelembe venni.

A miniszterelnök nyilvánvalóan az elsőre gondolt, csak mondom: van más jelentése is.

Mellékesen az Országgyűlésben ezúttal nem hadvezér mivoltában köszöntötte az egybegyűlteket, itt egy szülő - vagy tanár? - szólította meg a gyerekeit:

" jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!"

Változik a helyszín és az időpont, immáron mások a résztvevők is, mert a Hősök terén vagyunk, vasárnap este van, ahova a Levegőt! címmel a Loupe társulat szervezett demonstrációt, és ahol mások mellett fellépett Bródy János, megszólalt videóról Halász Judit és élőben lépett fel az emelvényre Pottyondy Edina.

Utóbbi megnyilvánulása maradt meg bennem a legjobban, ezért is sajnáltam, hogy a nagyívű beszéd - szerintem - kétszer is megtört.

Először szándékosan. Ekkor a közélet negatív szereplőit említette, vette őket sorra. Mintegy listázott.

A másik sokkal érdekesebb pillanat volt!

Spontánul zúgott fel a "mocskosfidesz", amire Pottyondy akaratlan, mintegy karmester reagált többször is alulról felfelé emelte a kezét, amivel - mintegy - folytatásra biztatta a hallgatóságot.

Kár volt érte.

Ahogy az is kár, hogy a Parlament nyitó ülésén - emlékezetem szerint - nem álltak fel a képviselők Szabó Zsolt, hódmezővásárhelyi rendőrkapitány emlékére.

Igaz, korábban ezt Navalnij kedvéért sem tették meg.

Da capo al fine.

Szerző: Fiala János

Fotó: Facebook / Orbán Viktor és Facebook / Magyar Péter