Az „olcsó” állam extraprofitja

Rejtett adók a bevásárlókosarunkban

Osztrák sógorom szereti az édességet, egyik kedvence a belga csokis Mr. Brownie. 8 szelet van a 200 grammos csomagban, 2,59 eurót, 400,58-as árfolyammal számolva 1037,50 forintot fizet érte a boltban.  Nemrég bejelentkeztek, jönnek, gondoltam, legyen mit kínálni a kedvencéből is.  Nos, ugyanaz a Mr. Brownie itthon a legolcsóbb helyen, ugyanazon áruházlánc magyar boltjában is több mint 1200 forint, azaz legalább 20 százalék a magyar felár.  Hogy miért? 

Íme, hogyan lesz az olcsónak, vállalkozásbarátnak és bürokráciacsökkentőnek ígért állam a bevásárló kosarunkban végül bonyolult és drága!

Morzsáról morzsára

A Mr. Brownie spanyol termék, a beszerzési ára ugyanaz, legyen szó akár magyar, akár osztrák nagykereskedőről. Csomagonként átszámolva nettó 460 forint a beszerzési ára. Nagykereskedő átveszi, behozza Magyarországra, így erre az összegre jön a nemzetközi szállítás (21,-Ft), a raktározás (12,-Ft), a kiszállítás (13,-Ft) csomagonkénti költsége. 

Ezzel Mr. Brownie fizikailag ugyan meg is érkezett valamelyik magyarországi áruházlánc logisztikai raktárába, vagy akár a kisboltba, de még nem tartunk annál az árnál, amennyit a nagykereskedő kér érte. 

Íme, milyen morzsák jönnek még rá csokis szeletünkre: 

• Legyen szó nagykereskedőről vagy éppen a vevőjéről, ahhoz hogy árukészlete legyen, általában banki hitelt, árufinanszírozást vesz igénybe. Míg az osztrák sógornál az éves kamatszint 4-5 százalék, itthon ez majd a háromszorosa, a cikk írásakor 12 százalék körül mozog. És a mértékét elsősorban az infláció határozza meg, amiért pedig a kormány és a jegybank a felelős. Visszatérve a csokis szeletünkhöz, ez mintegy 9,62 forintot tesz hozzá a csomag árához, vagyis 515 forintnál tartunk.
• A fenti 515 forintos alapárra tevődik rá a környezetvédelmi termékdíj és a kiterjesztett gyártói felelősségvállalás, előbbi régi, utóbbi új teher a kereskedelem szereplőinek. Ám mindkettőben közös, hogy az elmúlt 14 évben kapták meg mai formájukat. A környezetvédelmi termékdíj mai formáját 2012-ben a második Orbán-kormány Széll Kálmán 2.0 tervével nyerte el. Az új kiterjesztett gyártói felelősségvállalást pedig tavaly, 2023-ban jelentette be a kormány, párhuzamosan az új hulladékgazdálkodási rendszer bevezetésével. Mondván, fizesse a gyártó (esetünkben a nagykereskedő) a csomagolás hulladékkezelésének árát. Ez 6 forint 10 fillért tesz rá Mr. Brownie csomagunkra.
• Népegészségügyi termékadó (neta). Ugye emlékeznek, a bevezetéskor (szintén a Széll Kálmán 2.0 terv részeként) még chipsadónak is hívtuk, elvileg az volt a cél, hogy az egészségre káros, túl édes vagy túl sós stb. termékek fogyasztása csökkenjen. A második Orbán-kormány vezette be és az ötödik tett rá egy lapáttal, nemcsak a termékek körét szélesítették ki, de a mértékét is emelték, Mr. Brownie csomagunk esetében 42 forint vándorol az államkasszába.
• Kerekítve, a fentiekkel együtt 564 forintnál tartunk és erre jön a nagykereskedő árrése, ami 18-19 százalék körül van, vagyis 670 forintnál tart a csokis szeletünk ára. Sokallják? Hát jöjjön akkor az a néhány további morzsa, amit szintén a nagykeres fizet! Az első izgalmas tétel az élelmiszerlánc-felügyeleti díj, 2012-ben, a második Orbán-kormány vezette be. Nem aprózták el, az 1 ezrelékes sarcot a cég teljes árbevételére vetik ki, amiből csak a népegészségügyi termékadót vonják le. Kedves tétel, szereti az államkassza, ugyanis ezt a díjat ugyanazon Mr. Brownie csomagunk után a boltostól (áruházlánctól) is beszedik, nehogy valamely szereplő kimaradjon belőle! Hogy mire költik? A hivatalos magyarázat szerint ebből fizetik a hatóság, azaz a NÉBIH működési költségét, amely például a befizetőket ellenőrzi.
• Aztán itt a Nemzeti Agrárkamarai díj, amely a teljes árbevétel 1,9 ezreléke, nagyobb cégnél ez 2 millió forintot meghaladó költség. A második Orbán-kormány kötelezte a többi közt az étel- és ital nagykereskedőket is a kamarai csatlakozásra. Az érintettek pedig fizetnek, ahogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarai kötelező tagsági díjat is. Érdekvédelem lenne a két kamara? Ahogy mondják, azt nemigen látnak a pénzükből…
• De menjünk tovább, van itt még más is. Mégpedig a rehabilitációs hozzájárulás, amelynek  célja a nagykereskedőnk szerint is jó, hiszen a megváltozott munkaképességűeknek biztosítana foglalkoztatási lehetőséget. Ám a gond az, hogy amely munkakörben ő megváltozott munkaképességűt alkalmazni tudna, ott azt épp törvény tiltja, cserébe viszont adóztatja. Mégpedig egyre nagyobb mértékben, mert az összeg a minimálbér függvénye.
• Aztán itt az innovációs járulék. Régen is volt, de akkoriban az volt az elv, hogy amennyit a cégek befizetnek a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapba, annyit fizet az államkassza is. 2013-tól, vagyis a második Orbán-kormánytól az állami dotáció megszűnt, a járulék mértéke pedig a teljes árbevétel 0,3 százaléka lett. Ettől az évtől vezették be a pénzügyi tranzakciós illetéket is. Bár ezt a cégek a tranzakcióik után a banknak fizetik, az összeg egyenesen az államkasszában landol. És a befizetni való idén még több lett, augusztus elsejétől 3 ezrelékről 4,5 ezrelékre nőtt a tranzakciós illeték, a maximuma is duplázódott, 10 ezer forintról 20 ezer forintra nőtt. A cégek bankoknak fizetett, de valójában a költségvetésbe kerülő terhe így nagyjából a korábbi másfélszerese a tranzakcióik után, ráadásul az emelést tetézve idén október elsejével megérkezett az új, konverziós illeték is. Azaz, ha saját számláján belül devizaváltást végez egy cég (amiből egy importőrnél egyértelműen sok van), tranzakciónként 0,9 százalékra nő az államkassza jussa.
• És ha mindezzel végzett, már csak a szintén az államkasszába menő cégautóadó és gépjárműadó, illetve az önkormányzatnak fizetendő telekadó, építményadó és iparűzési adó van hátra. Ugye így már nem is tűnik olyan soknak az a 18-19 százalékos árrés?! Pedig még nem is soroltuk a béreket, járulékokat, üzemanyag és egyéb költségeket…
• No de vissza, ott tartottunk, hogy 564 forintért vette meg a nagykerestől a kereskedelmi lánc vagy bolt a Mr. Brownie csomagunkat. Ők fejelik meg ezt az árat további 40-66 százalékkal. Nekik is jócskán van mit befizetni az államkasszának, az árrés jelentős része itt is erre megy. Legközelebb majd ezt is sorra vesszük. És már ott tartunk, hogy csokiszeletünk ára 900 forint fölé ugrott.
• A korona pedig mindezek tetején az ÁFA (általános forgalmi adó), ami adó az adókon. Édességünk esetén kivételesen nem az uniós szinten is toronymagasan vezető 27, hanem csak 18 százalék, így a 20 dekányi (8 falatnyi) belga csokis parány több mint 1200 forintért kerül végül a kosarunkba. 

Ne tévedjünk, a rántott csirkemellhez vásárolt hús, vagy éppen a tej is így járja végig az adók útját míg a tányérunkon kiköt, azaz a népegészségügyi termékadó kivételével minden más állami teher ugyanígy rárakódik. Az adók „koronája” persze annyiban más, hogy míg a tejnél szintén 18, addig a húsnál csak 5 százalék az ÁFA. 

Beleszédültek a felsorolásba? Én egyértelműen igen, pedig csak a nagykereskedő által az államkasszának fizetett tételeket vettük sorra... Úgyhogy inkább elmajszolom a finom, de az osztrák sógorénál egyértelműen drágább csokis szeletet. Először a cukros drazsékat a tetejéről, majd falatról falatra az egészet, úgy ahogyan az adómorzsákból összeállnak a milliárdok az állami büdzsében. Kis szeletemből pedig végül annyi marad, amennyi a kormányfői ígéretekből megvalósult a 14 év folyamán az olcsóbb államból, vállalkozóbarát és rugalmas adórendszerből, bürokráciacsökkentésből.