Szlovák kerülőút a gázpiacon: új szabályok árnyékában nőhetnek a terhek

Két, egymástól független szabályozási lépés alapjaiban formálja át a közép-európai földgázpiac működését. Miközben az Európai Unió adminisztratív eszközökkel nehezíti az orosz gáz mozgását, Magyarország új kormányrendeletekkel korlátozza az ukrán irányú tranzitot és jelentős többletbetárolást ír elő. Bár az ellátás biztonsága rövidtávon nem tűnik veszélyben, a háttérben komoly piaci alkalmazkodás és költségátrendeződés indulhat el.

A frissen megjelent kormányrendeletek és határozatok egyszerre több irányból szorítják a gázkereskedelmet. Egyrészt megtiltják, hogy a hazai rendszerüzemeltető kapacitást kínáljon az Ukrajna felé történő szállításra a harmadik negyedévben, ezzel gyakorlatilag leállítva a közvetlen tranzitot.

Másrészt a felszabaduló mennyiséget kötelezően hazai tárolókba kell irányítani: összesen 800 millió köbméter extra betárolást írnak elő. Ennek felét az egyetemes szolgáltató, további részét az infrastruktúra-üzemeltető és a piaci szereplők viselik. A szabályok betartását szigorú ellenőrzés kíséri, komoly pénzügyi szankciók kilátásba helyezésével.

Az intézkedések indoklásában gyakran hivatkoznak az uniós előírásokra, ám a számok mást mutatnak. Az EU valóban magas, 90 százalékos tárolói töltöttséget vár el, ugyanakkor kivételt biztosít azoknak az országoknak, ahol a tárolókapacitás a fogyasztáshoz képest kiemelkedő.

Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy a kötelező szint jóval alacsonyabb, és a piac normál működése mellett is teljesülne. A most előírt többlet tehát nem szükséges az uniós célok eléréséhez.

Nem előzmény nélküli a helyzet: néhány éve hasonló módon halmoztak fel jelentős készletet magas áron, amelyhez végül nem kellett hozzányúlni, viszont hosszú távon komoly költségeket generált az állam számára.

Bár a közvetlen magyar–ukrán tranzit megszűnik, a regionális hálózat rugalmassága miatt a szállítás nem áll le teljesen. A gáz más útvonalakon, elsősorban Szlovákián keresztül továbbra is eljuthat Ukrajnába. A magyar–szlovák összeköttetésen keresztül a molekulák északi irányba kerülnek, majd onnan lépnek be az ukrán rendszerbe, ami ugyan működő megoldás, de többletköltségekkel jár.

Az EU új szabályozása engedélykötelessé teszi az orosz gáz re-exportját, de ez nem vonatkozik más forrásokra. Így a piaci szereplők jogszerűen alkalmazhatnak úgynevezett „swap” megoldásokat: papíron nem orosz eredetű gázt exportálnak, miközben fizikailag a rendszerben keveredik a forrás. Ez különösen azoknak a cégeknek kedvez, amelyek többféle beszerzési lehetőséggel rendelkeznek.

A hivatalos kommunikáció szerint a hazai fogyasztók helyzete stabil: nőnek a tartalékok, a hosszú távú szerződések változatlanok, és a szállítási kapacitás is elegendő. A gazdasági racionalitás ugyanakkor kérdéses, hiszen a kötelező többletbetárolás nem indokolt az uniós célok teljesítéséhez.

Mi lesz a végső ár?

A legnagyobb bizonytalanság nem az ellátásban, hanem a költségekben rejlik. Az extra 800 millió köbméter gáz beszerzése és tárolása jelentős pénzügyi terhet jelent, amelynek pontos elosztása egyelőre nem világos. Bár első körben az állami és piaci szereplők finanszírozzák, a tapasztalatok alapján ezek a költségek idővel beépülnek az árakba.

A jelenlegi piaci viszonyok mellett a beszerzés értéke több százmillió euróra tehető, és ehhez még hozzáadódnak a logisztikai, tárolási és finanszírozási kiadások is. Így a végső összeg jóval magasabb lehet, mint amit elsőre látni.

A kérdés tehát nem az, hogy ki fizet, hanem az, hogy mikor és milyen formában jelenik meg a számla a rendszerben — közvetlenül a fogyasztóknál, vagy áttételesen, a gazdaság más területein keresztül.