Így állunk a klímaváltozás elleni harcunkkal 2025-ben

A Föld napja alkalmából összeszedtünk, hogy állunk a klímaválsággal való küzdelemmel Magyarországon és globálisan, mennyire reális a Párizsi klímaegyezmény dekarbonizációs célja, illetve mit tehetünk a káros folyamatok lecsökkentése érdekében.

Az egyik legalapvetőbb és legfontosabb tétel a környetvédelemben a 2015-ös Párizsi klímaegyezmény, aminek a vállalásaival viszonylag jól állunk, de ez a hétköznapjainkban aligha érződik, hiszen a fokozatos hőmérsékletemelkedés sokkal kézzelfoghatóbb „eredménye” a klímaváltozásnak.

A 24.hu cikke szerint az egyezmény szerint az unió 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es évhez képest.

Ezek után 2020 júniusában Magyarország törvénybe iktatta, hogy 2050-re elérjük a teljes szénsemlegességet. Ez annyit jelent, hogy legfeljebb csak annyi üvegházhatású gázt fogunk kibocsátani, mint amennyit elnyel a természetes környezetünk. Az egész EU-ban csak Svédországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak, Németországnak, Dániának és nekünk van törvénybe iktatott nemzeti dekarbonizációs célunk.

Egyébként ehhez képest a kormány klímapolitikája 2019-ig szinte semmilyen környezetvédelmi célt nem propagált, sőt kifejezetten klímaszkeptikus volt. Ez tetten érhető volt például a szélerőművek kvázi tiltásában vagy a húsfogyasztás propagálásában - írja a G7.

2019 környékén azonban fordulat állt be: a kormány klímavédelmi akciótervet fogadott el, és a körforgásos gazdaságra való átállást hirdette meg.

A világ számos országához hasonlóan pár év alatt a magyar kormány is magáévá tette a zöld átállást: újra épültek szélerőművek, Orbán pedig már arról beszélt, hogy reményei szerint tíz éven belül az áramszükséglet 60 százalékát atomenergiából, 30-35 százalékát napenergiából fogják fedezni.

Közben a napenergia előállítási költsége tíz év alatt tizedére csökkent, a szélenergiáé pedig több mint felére. Ennek köszönhetően tíz év alatt több mint ötszörösére nőtt az előállított szél- és napenergia mennyisége. Hasonló trendek rajzolódnak ki az elektromos autók használatánál (bár az előállításuk miatt nem sokkal kevésbé környezetszennyezőek a hagyományos autóknál). 2023-ban az újonnan eladott elektromos autók részaránya 20 százalék volt globálisan, ami az ötszöröse a 2020-as adatnak. Ez a fellendülés jócskán visszaesett a tavalyi évben, de ez még igy is kimagasló eredmény.

Az áldozathozatal a környezetünkért azonban még a mai napig nem valósult meg. A klímaváltozásért ugyanis két módon tudunk tenni: zöld technológiai átállással és a fogyasztásunk visszafogásával. 

A fogyasztásunk visszafogásával sem globálisan sem lokálisan (Magyarországra vetítve) nem állunk túl jól: ugyanis az ultra fast fashion cégek egyre nagyobb mértékben uralják a divatipart, mivel elképesztő a technológiai hátterük és gyors a reagálóképességük. Globális szinten is ötszörös a növekedésük, ami azt jelzi, hogy a textilipar továbbra is súlyos környezeti károkat okoz világszerte, így Magyarországon is.

Fontos lenne a húsfogyasztást, azon belül is elsősorban a marhahúsfogyasztást visszafogni. Erre azonban semmi jel nem utal.

A KSH adatai alapján a Magyarországon az átlagos húsfogyasztás 2020-ban 68,6 kg/fő volt, ami növekedést mutat a 2010-es 53,1 kg/fő-höz képest. A növekedő húsfogyasztás azonban nemcsak 10 éves távlatban figyelhető meg, hanem évről évre is. Ezen időszak alatt a baromfihús fogyasztása 53 százalékkal nőtt, a sertéshúsé pedig 22 százalékkal. A marha és borjúhús egy főre jutó fogyasztása szintén 22 százalékkal növekedett. 

Természetesen sokan kezdtek el áldozatokat hozni: biciklire váltani autó helyett, használt tárgyakat vásárolni, megjavíttatani háztartási eszközöket kidobás helyett, komposztálni és sok más alulról szerveződő civil kezdeményezés mellé állni, de ezek érdemi hatást egyelőre nem váltottak ki.

Hosszú távon a globális nagyvállalatok komolyabb károsanyagvisszafogása lenne a megoldása a problémákra, és a természeti katasztrófák lelassítására.

Fotók: unslpash.com