Igor Girkin: Oroszország stratégiai vereséget szenvedett a nyári offenzívájával

Október közepén hosszú idő után tett közzé egy esszét az orosz hadsereg helyzetéről a bebörtönzött Igor Girkin, vagy másnéven Sztrelkov. Girkin az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) tisztje volt és kiemelt szerepet játszott mind a Krím annektálásában, mind pedig a Kelet-Ukrajnában kirobbantott felkelésben 2014-ben, mely végül a szakadár Donyecki Népköztársaság (DNR) létrejöttét eredményezte. 

Igor Girkin aktívan részt vett az oroszok által szponzorált lázadásban, majd később a DNR hadügyminisztere lett, ahonnan azután bocsátották el, hogy az orosz felkelők lelőtték a Malaysia Airlines 17-es járatát, 298 utas halálát okozva.

Miután az orosz-ukrán háború új szakaszba lépett az Ukrajna elleni közvetlen orosz invázióval 2022. február 24-én (egy héttel az után, hogy a holland ügyészség életfogytiglanra ítélte őt az utasszállító lelövésében játszott szerepe miatt), Girkin az orosz hadsereg egyik legnagyobb kritikusa lett. Folyamatosan ostorozta az orosz hadvezetést a hadsereg pocsék teljesítménye és a felső vezetés inkompetenciája miatt. Sztrelkov ugyan egy elítélt terrorista, a kritikája pedig nem a háború befejezésének, hanem épp ellenkezőleg a minél sikeresebb orosz térnyerés vágyának szólt, a nyugati elemzők mégis nagy figyelmet fordítottak a nyilatkozatainak, mivel kiváló információi voltak és mélységében látott bele az orosz hadsereg állapotába. Az ellenvéleményt nem tűrő Putyin rendszer végül 2023. júliusában letartóztatta és azóta az IK-5 kódjelű börtönben ül.

Nézzük hogyan látja most a helyzetet. Az esszéjének angol fordítását a WarTranslated csatorna közölte az X-en. Az írás kiindulási alapja, hogy hamarosan beköszöntenek a harcok sebességét lelassító őszi esőzések és ezzel együtt a vidéket elborítja a sár, az oroszok nyári-őszi offenzívájának pedig ezzel lényegében vége szakad.

Összességében úgy látja, hogy az orosz kampány "döntetlennel" zárul. Az orosz hadsereg nem volt képes pufferzónát létrehozni Harkiv mellett és nem tudták bevenni a minimum célként kitűzött Volcsanszkot sem. Az oroszok 20-25 kilométer mélységben tudtak előre haladni Donyeck megyében, az ukránok viszont kurszki betöréssel ezt az előrehaladást a területi nyereség szempontjából kiegyenlítették.

Girkin szerint ez a "döntetlen" viszont csak látszólagos, Oroszország a nyári-őszi harcok során stratégiai vereséget szenvedett, mivel nem tudta teljesíteni a kitűzött céljait. Nem sikerült biztosítaniuk Harkivot és területeket vesztettek orosz földön, de ami a legfontosabb: az elmúlt közel fél év elvesztegetett idő volt számukra, az idő pedig mindennél fontosabb tényező. 

Meglátása szerint az ukránok elég időt nyertek ahhoz, hogy új egységeket szereljenek fel és tartalékokat hozzanak létre, ami világosan mutatja, hogy az úgynevezett "Speciális Katonai Művelet" keretei alkalmatlanok az ukrán ellenállás megtörésére, a győzelemhez pedig totális háború és széleskörű orosz mozgósítás szükséges.
 

Ezzel szemben Ukrajna el tudta érni a céljait a nyári-őszi harcok során: 

• minimális területi veszteséggel tartóztatták fel az orosz hadsereget, 
• jelentős ellenoffenzívát tudtak indítani, 
• megőrizték a tartalékjaikat a további harcokhoz,
• fenntartották a győzelem lehetőségének gondolatát a társadalomban és a hadseregben, azzal a tudattal együtt, hogy ez a remény súlyos áldozatokkal jár. 

Oroszország viszont egyáltalán nem volt képes az akaratát érvényesíteni: 

• besült a harkivi front,
• a DNR területén alig tudtak haladást elérni, a front áttörése pedig elérhető közelségbe sem került,
• az orosz tartalékok az kurszki ukrán betörés megállítására lettek felhasználva, amit még ennek ellenére sem sikerült felszámolni,
• a háború kilátásait teljes homály fedi.
  
  Girkin ezután megállapítja, hogy az orosz stratégák semmit nem képesek tanulni a korábbi hibáikból és továbbra sem képesek levonni a nyilvánvaló következtetéseket és továbbra is azt szajkózzák, hogy nincs szükség további mozgósításra. Az ukránok kurszki hadművelete csak az első arculcsapás az oroszok számára, melyet újabbak követnek majd. A háború további menetére vonatkozóan azt feltételezi, hogy hamarosan Belarusz és talán Moldova is a konfliktus része lesz, de nem zárja ki Románia és Lengyelország közvetlen bevonódását sem.
  
  Így vélekedik hát az orosz-ukrán háborúról valaki, aki aktív részese volt a konfliktus kirobbantásának és végig követte annak az eseményeit már 2014-től kezdve, látva azt, hogy milyen teljesítményre képes az orosz hadsereg. A helyzet természetesen ennél sokkal bonyolultabb, 

Girkin nem foglalkozik a háború politikai, diplomáciai vonatkozásaival és az oroszok különösen sikeres információs hadviselésével sem. 

Amit a vasról és a húsról gondol, az viszont lesújtó. Amikor pedig Moszkva információs hadviseléséről beszélünk, akkor szem előtt kell tartanunk, hogy annak célja éppen az orosz hadsereg hiányosságainak elfedése. Amit a Kreml a fejekben elér a közösségi médián és a korrupt politikusok megvásárlásán keresztül, az ugyanolyan pusztító, mint az ukrán városokra ledobott silóbombák.

A címlapkép forrása: X/kyivpost