A lengyelek már megcsinálták: leállították a híradót, kirúgták a propagandistákat

Miután a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) 2023-ban Lengyelországban elvesztette a választást, a nyertes Donald Tusknak ahhoz, hogy megszüntesse a közmédiából ömlő állami propagandát, olyan radiális lépésekre kellett elszánnia magát, amikre most a Tisza párt készül. Ennek részeként minden hírműsort felfüggesztettek és csak néhány hetes szünet után indítottak újra, teljesen új stábbal, a PiS összes propagandistáját pedig elbocsátották. A Gazeta Wyborcza újságírójával, Wojciech Maziarskival munkatársunk, Szarvas György készített interjút.

A 2015-től két cikluson keresztül hatalmon lévő PiS kormányra kerülése után azonnal hozzálátott a sajtóviszonyok átalakításának, megszállta a lengyel köztévét, és felvásárlásokkal, tulajdonszerzésekkel megpróbált domináns pozíciót kialakítani a magántulajdonú médiában. Mennyire volt sikeres az a törekvése, hogy a sajtó leuralásával csak a kormányzati vélemények jussanak el a közönséghez?

A PiS-nek nem sikerült olyan mértékben leuralni a médiát, mint Fidesznek. Igaz, a kormányzó párt teljes ellenőrzést szerzett a köztévé, a közrádió és a lengyel hírügynökség, a PAP fölött, óriási összegekkel támogatta a kormánypárti jobboldali sajtót, tévét és rádiót, de a független médiát soha sem sikerült meghódítani, sem pedig megsemmisíteni. A hatalom ugyan megvonta a független médiától az állami vállalatok reklámjait, de a magánvállalkozások hirdetéseinek és az olvasók pénzének köszönhetően életben maradtak a magán tulajdonban levő újságok, rádiók és tévék.

A hatalom megpróbálta átvenni az egyik nagy, amerikai vállalat tulajdonában lévő televíziós csatornát a TVN-t is – ez nagyon hasonlított az RTL Klub magyarországi esetére. Magyarországon Angela Merkel kancellár avatkozott be, Lengyelországban pedig az amerikai hatóságok. Nyomásukra az államelnök kénytelen volt megvétózni a kormány által előkészített törvényt.

A PiS sosem rendelkezett a lengyel parlamentben akkora többséggel, mint Magyarországon a Fidesz. A mindössze pár fős mandátumtöbbség, a feles kormányzás mennyire volt elegendő? Például a magyar KESMA-hoz hasonló médiakonglomerátumot létre tudott-e hozni Önöknél a jobboldali kormányzat, és a magántulajdonú független sajtó mennyire tudta megőrizni orgánumait?

A lengyel politikai rendszer felépítése eltér a magyartól. Minden törvényt egyszerű többséggel fogadnak el, nincs szükség kétharmados többségre. Ehelyett a törvény megszavazása után az államelnök aláírására van szükség, aki a költségvetési törvényen kívül minden törvényt megvétózhat. Mivel az elnök Lengyelországban a PiS embere volt (és továbbra is az), gyakorlatilag ez a párt ugyanolyan szabadon kormányozhatott, mint a magyar Fidesz. Ma pedig a jobboldali államelnök komoly akadályt jelent Donald Tusk kormánya számára.

Milyen támadásokkal kellett szembenéznie a szabad lengyel sajtónak a PiS 8 éve alatt és mekkora sikerrel álltak ellen ezeknek a támadásoknak?

Az autoriter hatalom nyomása és a közmédia propaganda eszközzé átalakítása sok veszteséggel járt, de paradox módon segítette is a független médiát. A magánrádió- és televíziócsatornák nézőinek, valamint a független újságok és weboldalak olvasóinak száma nőtt. A TVN24 csatorna az ország vezető hírműsorává vált, azok az újságírók pedig, akiket elbocsátottak, vagy akik önként távoztak a közmédiából, a magáncsatornákhoz csatlakoztak. Az interneten számos új rádióállomás és weboldal jött létre.

Amikor Donald Tusk többpárti koalíciója 2023-ban megnyerte a választást, milyen intézkedéseket tett a média átalakítására? Egyáltalán a 17 fős többsége a Sejmben mire volt elég, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, hogy az állami médiát kiszabadítsa a PiS-es pártpropaganda alól?

Az új kormány nem tudta a szokásos törvényi úton megváltoztatni a televízió, a rádió és a Lengyel Sajtóügynökség vezetését, mert a PiS érdekeit – a választási veresége ellenére – továbbra is védi az elnök. Nem engedhette azonban a Tusk-kormány, hogy ezek a médiumok továbbra is a PiS agresszív propagandájának eszközei legyenek.

Ezért alig egy hónappal a választások után a parlament nem törvényt  (mert azt az elnök nem írta volna alá), hanem egy határozatot szavazott meg a „jogi rend, valamint a közmédia és a Lengyel Sajtóügynökség pártatlanságának és megbízhatóságának helyreállításáról”.

A PiS természetesen tiltakozott, mondván, hogy a média vezetőségét nem lehet parlamenti határozat útján megváltoztatni, ehhez törvényre és az elnök aláírására van szükség. Az új kormány azonban nem a médiatörvény, hanem a társasági jog alapján hívta vissza a közmédia vezetőségét (formálisan ezek állami tulajdonú társaságok).

A PiS politikusai és propagandistái közösen szerveztek ülősztrájkot, és elfoglalták a televízió épületét, de a csatorna egy másik stúdióba helyezte át a sugárzást. Minden hírműsort felfüggesztettek és csak néhány hetes szünet után indítottak újra, már új stábbal. A PiS összes propagandistáját elbocsátották, az ülősztrájk pedig egy idő után magától kifulladt és véget ért.

A jelenlegi lengyel köztársasági elnök, Karol Nawrocki, politikailag a Jog és Igazságosság (PiS) táborához tartozik. Ő mennyiben akadálya annak a kormányzati törekvésnek, hogy az állami média független és objektív legyen? 

Ahogy már említettem, az államelnök (korábban Andrzej Duda, 2025-től pedig Karol Nawrocki) a PiS érdekeit garantálja. Jelenléte és szerepe a lengyel jogrendszerben ahhoz a helyzethez hasonlítható, mintha a TISZA egyszerű, nem kétharmados többséggel nyerte volna meg a választásokat. Ilyen esetben az új csapat csak adminisztratív hatalmat gyakorolhatna az országban. 

Ezért a közmédia és az ügyészség átvétele Tusk kormányzásának kezdetén szinte forradalmi lépés volt, a törvényesség határán. A PiS természetesen tiltakozott, de azóta már beletörődött.

Ugyanakkor a demokrácia helyreállításának számos támogatója ma birálja Tuskot, hogy azóta enyhítette politikai vonalát, és már nem mer ennyire radikális lépéseket tenni. Ennek következtében a lengyel Kúriát, a Legfelsőbb Bíroságot és az Alkotmánybíróságot továbbra is a PiS ellenőrzi.

Magyarországon a Tisza választási győzelme után az állami média a hatalomra jutott új szereplőkkel szemben el kívánta játszani az objektív média szerepét, holott eddig a kormányzati propaganda egyértelmű kiszolgálója volt. Lengyelországban ez hogyan nézett ki, vagyis miután Tusk hatalomra került, az ottani állami média munkatársai milyen újságírói attitűddel kérdezték az új lengyel kormány tagjait? 

A PiS propagandistái az állami médiában annyira lejáratták magukat, hogy senki sem fontolgatta, hogy megtartsa őket a posztjukon. Nem volt lehetőségük arra, hogy objektív újságíróként lépjenek fel, mert egyszerűen eltűntek a képernyőkről egyik napról a másikra. Nem lehet tudni, milyen újságírói attitűddel kérdezték volna az új lengyel kormány tagjait, mert nem volt alkalmuk feltenni egyetlen kérdést sem.

Wojciech Maziarski lengyel újságíró és publicista, a Gazeta Wyborcza napilap munkatársa, a Newsweek Polska hetilap volt főszerkesztője. Maziarski Magyar szakot végzett a Varsói Egyetemen. Tanulmányait 1980-ban kezdte Budapesten az ELTÉ-n, de a magyar demokratikus ellenzékkel való kapcsolatai miatt egy év múlva „államellenes tevékenység” vádjával kiutasították az országból. Az egyik „bűne” az volt, hogy tolmácsként segítette 1981 nyarán a Szolidaritás aktivisták gyerekeinek balatoni nyaralását Kékkúton; a demokratikus ellenzék szervezte akciót a magyar hatóságok folyamatos zaklatása ellenére sikeresen megtartották. Maziarski Könyvkiadóként is tevékenykedik, többek között kiadta Magyar Bálint „A magyar maffiaállam anatómiája” című művének lengyel fordítását.