Kiesett a CDU a mecklenburgi parlamentből, egyre nagyobb bajban Merz

Két hét alatt másodszor nyert tartományi választást az AfD, Berlinben a Balpárt került az élre, a CDU pedig Mecklenburg–Elő-Pomerániában még a parlamentből is kiesett. Friedrich Merz reformokkal válaszolna a vereségre, csakhogy a szociáldemokrata koalíciós partner szerint a választók ezekből egyelőre inkább megszorításokat látnak.

A CDU 4,9 százalékot kapott vasárnap Mecklenburg–Elő-Pomerániában, ezzel története során először maradt képviselet nélkül egy tartományi parlamentben. Az AfD 38,2 százalékkal nyert, a Manuela Schwesig miniszterelnök vezette SPD 35,5 százalékot szerzett; a hivatalos előzetes eredmények szerint a Balpárt és a Zöldek is bejutottak, Sahra Wagenknecht pártja viszont a CDU-hoz hasonlóan elbukott az ötszázalékos küszöbön.

Merz már az első becslések után, a CDU berlini székházában katasztrófának nevezte az eredményt. Elismerte, hogy a tartományi pártszervezet nem kapott hátszelet a szövetségi kormánytól, de közölte, hogy pártelnökként és kancellárként is folytatja a munkát.

A fővárosból sem érkezett vigasz, hiszen Berlinben az Elif Eralp vezette Die Linke 25,7 százalékkal végzett az élen, a CDU 18,8 százalékra esett vissza, az SPD-nek pedig 12,1 százalék jutott. Az AfD 16,3 százalékkal a harmadik helyre került. Eralp kampányát mindenekelőtt az elszálló lakbérekre építette, a nagy ingatlantulajdonosok lakásainak közösségi tulajdonba vételét ígérve; a 16–24 évesek körében a Linke 46 százalékot kapott egy, a ZDF által ismertetett felmérésben. A pártnak az SPD-re és a Zöldekre is szüksége lehet a kormányalakításhoz, ám e két párt a CDU-val együtt is többséget tudna képezni.

A Linke berlini győzelme után a neuköllni választási bulin feltűnt két vendég is hír lett Németországban. Egyiküket, Issa Remmót a német lapok a hírhedt Remmo-klán egyik vezető alakjaként írják le, 
mellette pedig Ibrahim Ibrahim is feltűnt, a német sajtó egy része utóbbit a terrorszervezetként nyilvántartott PFLP támogatójához kötötte, bár a Linke szerint sem őt, sem Remmót nem hívták meg, és a helyi szervezetnek nincs velük politikai vagy személyes kapcsolata. 

A két tartományi választás közös következménye, hogy a hagyományos pártoknak egyre kevesebb mozgásterük marad a kormányalakításban. Berlinben a Linke nélkül, Mecklenburgban pedig az AfD nélkül nehezül el a többségképzés. Utóbbiban az AfD-nek ugyan nincs koalíciós partnere, a másik három parlamenti párt azonban együtt 39 mandátummal rendelkezik a 71-ből. A jelenlegi SPD–Linke-kormány így a Zöldek bevonásával folytathatná, de ennek ára az lenne, hogy az AfD maradna az egyetlen ellenzéki erő a parlamentben.

Szász-Anhaltban még ennél isszűkebb a mozgástér, ugyanis a szeptember 6-i választáson az AfD 39 helyet szerzett a 83-ból, a CDU, az SPD, a Zöldek és a Linke együtt ugyanennyit. Az öt BSW-képviselő nélkül egyik oldalnak sincs többsége; a Wagenknecht-párt pedig már egyeztet az AfD-vel az eseti együttműködésről.

Több német kommentár szerint is olyan helyzet alakult ki, amelyben a választók számára egyre kevésbé látszik hihető, önálló polgári centrum. Az AfD kizárása a kormányzásból továbbra is a demokratikus pártok közös minimuma, de ez önmagában nem oldja meg azt a problémát, hogy a többiek kényszerkoalíciókban osztoznak a döntések és kudarcok felelősségén, ráadásul szélsőjobb így könnyen állíthatja magáról, hogy egyedül képviseli az ellenzéket.

Merz számára most nemcsak a választási kudarcot, hanem a kormányzóképességet is meg kell magyaráznia. A CDU vezetése hétfőn ismét kiállt mellette, és a tartományi eredmények nem változtatják meg a Bundestag erőviszonyait, ám a kancellár reformprogramja éppen ott ütközhet akadályba, ahol a kiutat keresi: az SPD-ben azt kifogásolják, hogy a választók a tervezett változásokból főként elvonásokat és megszorításokat érzékelnek. Anke Rehlinger, a szociáldemokraták alelnöke hétfőn megszorítási listákhoz hasonlította a javaslatok egy részét.Így márpedig ez egy olyan csapdahelyzet, amelyben Merznek egyszerre kellene eredményeket felmutatnia és megőriznie a koalíció működőképességét. Ha az SPD a további választási veszteségektől tartva fékezi a reformokat, a CDU-ban viszont a kormány eredménytelenségét kérik számon rajta, a kancellár hivatalban maradhat ugyan, politikailag mégis egyre inkább magára maradhat.

Budapestről nézve az AfD sikere Orbán Viktornak adhat újabb politikai érvet, aki korábban Németország jövőjeként beszélt Alice Weidelről. Magyarországnak azonban nem a német pártpolitikai rokonszenvek, hanem inkább a német gazdaság stabilitása az érdeke: a magyar külkereskedelem nagyjából negyede Németországhoz kötődik, és mintegy háromszázezer ember dolgozik idehaza német vállalatoknál. A tartós német belpolitikai bizonytalanság ezért beruházások halasztását és gyengébb keresletet is jelenthet a magyar beszállítóknak.

Fotó: Facebook