Dokumentumfilm készült a Dél-Koreában új életet kezdő észak-koreaiakról

A sikeresen disszidáló észak-koreai nők stabilitásra vágynak. A külső nem számít, a legtöbben egyszerűen stabil életet akarnak. Tehát ha van háza, az már félsiker. A déli férfiak pedig azért keresnek észak-koreai nőt maguknak, mert úgy gondolják, a patriarchális viszonyok közül érkezve azok engedelmesebben fogják kiszolgálni őket. Dokumentumfilm készült a Dél-Koreában új életet kezdő nőkről.

Az elmúlt évtizedekben több tízezer ember menekült Észak-Koreából Dél-Koreába Kínán keresztül, hogy ott kezdjenek új életet.

A menekültek jelentős többsége egyedülálló nő, akik aztán dél-koreai férjet keresnek maguknak.

Az egyik menekült nő, Judzsin, aki maga is dél-koreai férjet talált magának, kifejezetten északi nők és déli férfiak összeismertetésére alapított egy házasságközvetítő irodát, miközben a saját házassági válságával is meg kellett küzdenie. Róla és a jelenségről szól egy új dokumentumfilm, az Észak-Dél, férfi-nő, amely hamarosan a hazánkba is megérkezik.

Brutális szigor

Észak-Korea az egyik legszigorúbban őrzött diktatúra a világon, ám ennek ellenére is több tízezer embernek sikerült megszöknie az elmúlt évtizedekben. A legtöbben Kína felé veszik az irányt, hogy onnan Dél-Koreába meneküljenek, hiszen a demilitarizált övezeteken nagyon nehéz átjutni, de van, akinek még az is sikerül.

A szökés után van, aki Kínában marad, a legtöbben azonban Dél-Koreában kötnek ki. 2019-es adatok szerint több mint 33 ezer észak-koreai állampolgár menekült el a szomszédos országba, különösen az 1994-ben induló és az ezredfordulóig tartó nagy észak-koreai éhínségtől kezdve.

A menekültek nemi összetétele igencsak aránytalan: az észak-koreai menekültek hetven százaléka nő, és mindössze harminc százaléka férfi.

Ennek az a magyarázata, hogy az észak-koreai társadalom meglehetősen patriarchális berendezkedésű, ezért mivel a nők „alacsonyabb rendűek”, őket nem ellenőrzi annyira szigorúan az állam. Ráadásul a fiatal férfiakat a 20-as éveik elején hosszú időre elviszik sorkatonának – zömmel az ország középső részeibe –, pedig épp ez lenne az a kor, amikor a legmobilisabbak és a leginkább megpróbálkoznának a szökéssel. 

Virágzó üzlet a házasítás 

A Dél-Koreába menekült emberek egy részének azonban nehéz új életet kezdeni az új hazájukban. Egyrészt nehezen találják meg a helyüket az Észak-Koreánál jóval szabadosabb, kapitalista demokráciában, másrészt a helyiek sem mindig fogadják őket örömmel. Ám aki feltalálja magát, annak jó élete lehet az új hazában.

Az észak-koreai nők többek között úgy illeszkednek be a társadalomba, hogy dél-koreai férjet keresnek maguknak. Ez az igény szülte azokat a házasságközvetítő vállalkozásokat, amelyek kifejezetten észak-koreai nők és dél-koreai férfiak összehozására szakosodtak. Egy ilyen vállalkozást és észak-koreai származású vezetőjét mutatja be az Észak-dél férfi-nő című dokumentumfilm is.

A cég alapítója és vezetője Judzsin, maga is Észak-Koreából menekült el, úgy, hogy a helyi hatóságok négyszer is elkapták. Végül mégis sikeresen elhagyta az országot, és Dél-Koreába távozott, ahol aztán több vállalkozást is létrehozott: a házasságközvetítő cég mellett egy vendégházat, egy kávézót és egy házi vörösbabkrémgyártó üzemet is működtet. 

A kommunista Észak-Koreából érkező Judzsin egy „self-made womanként” megcsinálta a maga szerencséjét, és tényleg a semmiből küzdötte fel magát magasra, és az hajtja előre, hogy még sikeresebb legyen.

A film az ő és férje, Jurok, valamint két egykori ügyfele, egy házaspár, a dél-koreai férfi, Dzsevu és az észak-koreai nő, Hjodzsu életét mutatja be.

Az Észak-dél férfi-nő nem fest túl pozitív képet a déli férfiak és az északi nők párkapcsolatáról: egyik bemutatott házasság sem túl sikeres, a feleségeket egyik férj sem elégíti ki. Különösen Judzsin esetében feltűnő ez, akinek ambiciózusságával élesen szemben áll Jurok lustasága, teszetoszasága. Utóbbi be is vallja: feleségével szemben ő nem tud pénzt keresni, ezért Judzsin tartja el, maga pedig bugyuta YouTube-videók készítésével foglalja el magát – írja a Portfolio. 

Egy másfél órás dokumentumfilm persze nem tudja visszaadni a helyzetet, de a rendezők, a dél-koreai Sun Kim és a norvég Morten Traiivik ezzel a két párral szerették volna megmutatni, hogy a magukat számtalan nehézségen átküzdő észak-koreai nők könnyen a dél-koreai férfiak fölé tudnak kerekedni. 

Judzsin maga elmondja: férjét a szülei nem tanították meg spórolni, fölösleges dolgokra költi a pénzt, amit egyébként ő keres meg. Az anyagiakhoz és az életcélokhoz való teljesen eltérő hozzáállás lassan, de biztosan tönkretesz bármilyen házasságot. 

Judzsin szerint az észak-koreai nők inkább anyagi megfontolások alapján választanak maguknak dél-koreai férjet.

„Az északi nők stabilitásra vágynak. A külső nem számít, a legtöbben egyszerűen stabil életet akarnak. Tehát ha van háza, az már félsiker” – mondja. A déli férfiak pedig azért keresnek észak-koreai nőt maguknak, mert úgy gondolják, a patriarchális viszonyok közül érkezve azok engedelmesebben fogják kiszolgálni őket.

Dél-Koreában az utóbbi években különösen kiéleződött a feministák és a feminizmus-ellenesek harca, onnan indult például az Egyesült Államokra is átterjedt 4B mozgalom, amelynek követői nem hajlandók férfiakkal romantikus kapcsolatot létesíteni és házasságra sem lépni. 

A dél-koreai férfiak többek között ezért keresik a házasságközvetítőket, de mint a film példája is mutatja, így gyakran rosszabbul járnak, mint egy hazai feministával.