Emberségem címere: EP - egy unoka írása

Minden valamirevaló történetet illő az elején kezdeni, talán éppen ezért sem nevezhető történetnek mindaz, amit most az érdeklődő olvasónak szánok. 2021-ben járunk, pünkösdvasárnap. Ugyan ez akkor nem fogalmazódott meg így bennem, de a napnál is világosabb volt, hogy a nagyapámat, dr. Erőss Pált rövid időn belül el kell engednem. A búcsúra nem kellett sokáig várni.

Amikor meghalt, csak ürességet éreztem. A fájdalom, a hiány, a szomorúság csak később, a mindennapok megélésében vált törzsvendéggé bennem. Az eltelt több, mint három év során millió alkalommal éreztem azt, sőt sokszor hangot is adtam ennek, hogy bár csak itt lenne, látná, átélné mindazt, ami azóta történt.

Ezt vette el tőlem - ismeretlen motivációval – egy, a Fidesz által frissen kitüntetett újságíró, és egy, a kormányzati propaganda bűzös mocsarában pöffeszkedő pártkatona. Ez a két ember olyat tett, amitől minden jó érzésű embernek felfordul a gyomra. Na nem úgy, ahogyan a tengeribetegeké, sokkal inkább úgy, mint amikor az ember először szagol bele egy dögkútba. Gyomorforgató, elképzelhetetlen élmény.

Nincs szükség arra, hogy elfogultságot jelentsek, hiszen egy unoka esetében ez természetes. Ahogyan azt sem kell magyarázni különösebben, hogy mindazok az aberrált, aktuálpolitikai fétiseket kielégítő hazugságok miért okoznak felháborodást azokban, akik valóban ismerték dr. Erőss Pált.

A minap a Civil Összefogás Fórum (CÖF) elnevezésű álcivil fideszes gittegylet oldalán jelent meg egy hazug poszt ifj. Lomniczi Zoltántól származó idézettel. Itt Mező Gáborra - akivel a közvetlen családtagjaim perben és haragban állnak - hivatkozva pocskondiázták a nagyapámat. A poszt arra hivatkozik, hogy a nevezett „történész” leleplezte Erőss Pált. A valóság ezzel szemben az, hogy Mező mindenféle bizonyíték nélkül állított hazugságokat, amiket a kormánypárti megmondóemberek már tényként kezelnek. Ez ám a történelemhamisítás csimborasszója! Így válik baloldalivá, komcsivá egy református család gyermeke, akinek a tisztességét és erkölcsi tartását mostanáig soha nem kérdőjelezték meg.

Sajnos a testvérem közéleti szerepvállalása miatt hozzá kellett szoknom, hogy a hozzám legközelebb állókat éri méltatlan támadás. Hazudtak a bátyámról, a szüleimről, hazudtak rólam, és el kellett viselnem, hogy egy ócska propagandista fillérekért támad le forgó kamerával, miközben a gyerekemmel sétálok az óvodába. Lelkük rajta.

Ahhoz is hozzá kellett szoknom már tavasszal, hogy gombokért ocsmány hazugságokat terjesztők, a szervilizmustól remegők a kegyeletsértéstől sem riadnak vissza. Nem szóltam, mert méltatlan lett volna nagyapám emlékéhez.

Történt azonban valami, ami nem várt mederbe terelte bennem a szellemi székrekedéssel küzdő médiamunkások által gerjesztett ocsmányságot. A kontroll.hu felületén kaptunk egy olyan levelet, ami miatt mindez más megvilágításba került. Egy vidéki nyugdíjas hölgy néhány sora visszaadta a reményt nekem és a hozzám hasonlóknak, akik átverve, megvezetve és kihasználva érzik magukat jobboldaliként.

Ágnes megírta nekem, hogy a CÖF nagyapámat gyalázó posztja volt az utolsó csepp számára. Kilép a Fideszből és elhatárolódik a magát jobboldali, konzervatívnak hazudó erkölcsi mételytől. Mint megtudtam, a levél írója egyetlen alkalommal, csupán néhány percre találkozott a nagyszüleimmel, de baráti kapcsolatokon keresztül szilárd véleménye volt az emberi minőségükről.

Kedves Ágnes! Két gondolat: köszönöm és biztos lehet benne, hogy nincs egyedül. Az őszinte kiállása a kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy mindennek vége van egyszer. Van vége a gátlástalan lopásnak, a hazugságnak, a valóság elferdítésének és a becstelenségnek is. Jogos kérdés lehet, hogy mikor? Részemről ezt nem kötöm politikai változáshoz: mindennek akkor lesz vége, amikor elég ember érti meg, hogy ebben a formában nem mehetnek tovább dolgok. Mert nem sütheti le a szemét a gondolkodó, érző ember és nem lehet kifogás az egzisztenciális függés és a szokásjog.

"(...) akik korábban elismerték, halálában – érdekvezértelt okból - gyalázzák." 

Ha a rendszerváltás előtti világ egykori haszonélvezői, párfunkcik, KISZ-titkárok és jelenkori csinovnyikjaik olyan embereket becsmérelnek, mint a nagyapám, akkor biztosak lehetünk abban, hogy baj van. Na nem a fejekben, mert azt már eddig is tudtuk. Ha a kormánypárti narratívában Kádár-kegyenccé válik dr. Erőss Pál, akkor vegye tudomásul mindenki, hogy a hatalom eszköztelenné vált.

Évekig élt bennem a fájdalom, a nagyapám hiánya. Ma már azt gondolom: örülök, hogy nem kellett földi élete során szembesülnie ezzel a hitványsággal. Azzal, hogy akik korábban elismerték, halálában – érdekvezértelt okból - gyalázzák. Dr. Erőss Pál a nagyapám volt. Egy igaz ember, akinek nem jutott gondtalan élet, mert ellentétben az uradalmi birtokot építőkkel, soha nem a könnyebb utat választotta. Ahogy neki életében, úgy nekem a halála után sem kell magyarázkodnom a tettei miatt.

Nektek pedig, akik példátlan szolgalelkűséggel igyekeztek bizonyítani a hűségeteket, csak egy dolgot üzenek: bár kaptatok volna egy olyan erkölcsi iránytűt, mint amilyen nekem volt a nagyapám. De látva mindazt, amit ezzel az országgal tettetek és tesztek, tudom, hogy nektek ilyen nem jutott.