Összenő, ami összetartozik? – A kitörés emléktúra szellemi károkozása

A Börzsöny Akciócsoport által szervezett és egyúttal a műfajban a legtöbb érdeklődőt megmozgató kitörés emléktúra egyfajta lakmuszpapír, ami olyan összefüggések megmutatására is alkalmas, ami más körülmények között nem lenne látható. Formálisan ugyanis ez egy pártpolitikától mentes rendezvény volna. 

Valójában azonban erről nem lehet szó. A Túra szervezője, Moys Zoltán öndefiníciója szerint „hazafias érzelmű író” egyúttal 2011 óta a Köztévé egyik beszállítója, Dextramedia nevű cége 2023-ban már 233 millió forintos bevételt könyvelhetett el, a NER fennállása óta pedig összesen több mint egymilliárdot. A Dextramedia egyik futtatott szereplője a beteges antiszemitizmusa miatt közismert Siklósi Beatrix is.  

Emellett Moys a „megújult” SZFE egyik előadója is – elsősorban „dokumentumfilmes” műfajban. Továbbá az alapvetően orosz propagandát terjesztő álcivil szervezet, a „Védett Társadalom Alapítvány” alapítója Szakács Árpáddal együtt – nem véletlen talán, hogy ennek az Alapítványnak egy volt kommunista hírszerzőtiszt, Földi László az elnöke. Nem véletlen az sem, hogy Moys szerepet vállalt az RT orosz állami propagandacsatorna kisfilmjében is, amelyben Bencsik András oroszul gyalázta és fasisztának is nevezte ukránokat.

Moys a NER három T (tűrt, tiltott, támogatott) rendszerében a harmadik kategóriába tartozik. Ez sem tekinthető véletlennek. 2023. augusztus 20-án Moys és a Hazajáró Egyesület másik vezetője, Kenyeres Oszkár a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta meg, a "hivatalos indoklás szerint részben természetjárási aktivitásukért, ami alatt viszont a legismertebb a kitöréstúrák szervezése."

Moys egyértelmű hitvallásban tette közzé világképét. A Magyar Jelennek 2024-ben adott interjúja meglepően őszinte:  

„Nem hiszek a demokráciában. Ezt az egész demokráciának nevezett álságos rendszert nem érzem magaménak. Hazugnak tartom az emberi jogokról, a szabad véleménynyilvánításról, a sajtószabadságról, az egyén önmegvalósításáról hirdetett maszlagjait.” 

Ez az önvallomás nem értékelhető másképp, mint a Magyar Köztársaság jelenlegi hivatalos állami berendezkedése elleni nyílt támadásként – hiszen elvileg Magyarország alaptörvénye is az emberi jogokon, a szabad vélemény-nyilvánításon és az egyén önmegvalósításán alapul. Az, hogy a NER egy protezsált korifeusa mindezt ennyire nyíltan semmibe veheti, sokat elmond arról a rendszerről is, amelynek kegyeltje.

Az sem meglepő, hogy a Mi Hazánk szellemi holdudvara is indirekt módon a Dextramediából nőtt ki, amennyiben az ő IP-címén működött egy ideig a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az ebből a szélsőjobbos szervezetből a parlamentbe bekerült Zagyva György Gyula honlapja is . A cég a Kuruc.info mellett támogatta 2013-ban a Nemzeti Front zenekar karácsonyi koncertjét is. Jelenleg pedig a Mi Hazánk az a mozgalom, amely hivatalosan is felvállalja a Kitörés Emléktúra programját. 

Mindez egyúttal alátámasztja azt a más források által is igazolt interpretációt is, amely szerint a Mi Hazánk valójában a Fidesz proxypártja, ami természetesen nem jelenti azt, hogy Torockai László és még néhány más szereplő kivételével ezzel a ténnyel a párt hívei és funkcionáriusai is tisztában vannak. Abból azonban, amit Moys saját szájával állít a demokráciáról és a véleményszabadságról, teljesen egyértelmű, hogy az elvileg nem a „hivatalos” Fidesz ideológiája volna, hanem a Betyárseregé vagy a Légió Hungáriáé. 

Az viszont, hogy ezt a neonáci nézetrendszert folyamatos állami támogatással képviselheti, arra utal, hogy ő is egy olyan politikai termék, amelynek megrendelőjét a Karmelita udvarban kell keresni.

Természetesen elvileg teljesen legitim dolog volna egy kitörés emléktúra szervezése, csak épp az a kérdés, hogy ez alatt mit is értünk valójában. Reinhard Koselleck két kifejezése különösen alkalmas ennek tisztázására. Koselleck szerint egy történelmi megismerést, illetve a történelmi tudást alapvetően a „tapasztalati tér” és az „elvárási horizont” duális viszonya határozza meg. Semmi sem találóbb talán ennek a kosellecki tézisnek az illusztrálására, mint Mosy kitörés emléktúrája. 

Amennyiben a kérdés tapasztalati terét vizsgáljuk, akkor ennél egyrészt döntően náci egyenruhákat és szimbólumokat találunk, valamint a náci propaganda szövegeit, amelyek szerint Budapesten (az egyébként már ekkor nagyrészt a nyugati szövetségesek által felszabadított) Nyugat-Európát „védték”, illetve „a kitörés alternatívája a harc nélküli lemészárlás lett volna”. A kitöréstúrát tíz alkalommal teljesítők pedig a német II. osztályú Vaskereszt eredetivel teljesen azonos, azaz horogkeresztes másolatát nyerhetik el. 

Ez tehát az a tapasztalati tér, amiből az érdeklődőnek ki kell indulnia és ami egyúttal megszabja azt az elvárási horizontot is, amit ettől a programtól elvárhat. Ez pedig, akár tetszik, akár nem, ez után nem lehet más, mint a nemzetiszocializmussal való azonosulás, hiszen a tapasztalti tények között egyetlen olyan elem sem szerepel, ami ennek ellentmondana (az, hogy a kitörés emléktúrán néhány szovjet egyenruha is felbukkan az állomásokon, ehhez nem elegendő). 

Létezik tehát egy rendezvény, amelynek elvárási horizontja a tömény nemzetiszocialista propaganda. Ez az, amit a magyar állam támogatandónak tart és ez az a szellemiség, ami kitüntetést is érdemel.

Mindez következményeiben azért fatális, mert akik részt vesznek ezen a rendezvényen, azok zömében nem csak Koselleck fogalmi rendszerét nem ismerik, hanem azzal sincsenek tisztában, hogy öntudatlanul milyen interpretációkat csepegtetnek a fejükbe a szervezők. Biztos vagyok abban, hogy a túrázók messze túlnyomó többsége teljesen jóindulatú ember – erről tanúskodnak egyébként a kitöréstúra honlapján közzé tett túrabeszámolók is . Nem elhanyagolható azonban az az évről évre növekvő szellemi károkozás, amelyet Moys Zoltán produkciója a náciként megrendezett tapasztalati tér kritikátlan reprezentálásával és az ebből adódó indoktrinációval okoz.

Mindez azért is szégyenletes, mert valójában leginkább azokat gyalázza meg, akikről ez a megemlékezés szólna. Azokat a katonákat, akiket az értük felelős vezetés lelkiismeretlenül és értelmetlenül a halálba dobott. 

Érdekes módon a kitörést megparancsoló és embereit vágóhídra hajtó Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok azonnal megadta magát a szovjet csapatoknak, amikor felmerült, hogy a harc esetleg személyes biztonságát is veszélyeztetheti. Mindeközben viszont ő maga beosztottainak arra adott parancsot, hogy az utolsó töltényig küzdjenek akkor is, ha a helyzet teljesen reménytelen. Ez nem más, mint az alárendeltek teljes elárulása, még akkor is, ha egyetértenénk azzal, hogy a katonák feladata akkor is a küzdelem, ha annak semmi értelme sincsen. Moys Zoltánnak sikerül egyszerre tisztára mosdatnia egy végtelenül gyáva SS-tábornokot és a katonákat értelem nélkül vágóhídra hajtó náci eszmét. Ezzel kétszeresen is meggyalázza az áldozatokat.

Ungváry Krisztián, történész

Fotó: Facebook / Hazajáró Egylet