A titkos chatcsoport esete a félvak macskával

Vendégszerzőnk, Bánki György publicista írása arról, hogyan zajlik ma az Egyesült Államokban egy titkos egyeztetés a várható légicsapásokról.

Tóth Dalma, szebődapáti kisnyugdíjas, hajadon, - bár ezt ma már nem sok értelme van mondani - sokaknak Dalma néni, zümmögést hallott a telefonja felől, amit a sublóton hagyott, a sifonér mellett. „Kisunokám!”, derült fel az arca, és a maga módján odasietett. 

Amíg az odaérés tartott, a telefon zizzent még vagy ötöt. „Csak nincs baj Ildiékkel?”, riadt meg Dalma néni. Sietve beírta a titkos kódot, 1234, és feltárult a Szezám. Dalma néni egy messenger-csoportban találta magát. Az utolsó üzenet ez volt, valami Johntól: „A főnök akkor se találná meg a térképen, ha tök magában világítana XD”. „Tisztára Narnia”, futott át Dalma néni agyán, erről meg hogy meg kéne cserélni a télit a nyárival a gardróbban. Visszagörgetett a csevegés elejére. „Marco, ahogy szó volt róla, ma magyarra váltok, azt senki nem érti” Mire Marco nevű felhasználó így felel: „Vadállati módon profik vagyunk, John. Mike, Pete, ma oda kell csűrni a hu...mittudomén kiknek. 

Teljesen egyforma nevük van ezeknek. Így nem lehet normálisan külügyminiszterkedni. A lényeg, hogy oda legyen csűrve, ahova kell!”. Pete magához ragadta a szót. „Délben elfenekeljük őket. Mindenki meg fogja érteni, hogy velünk nem lehet játszadozni! Szerintetek Vlagyimir rólunk is csináltat portrét? Iszonyat jó fej a csávó. Mégis mindenki mindennel piszkálja. Senki nem tökéletes. Ahogy a főni mondta, atyaég, hogy nevettem: „még Hitlernek is voltak túlkapásai”. 

Dalma néni kicsit még értetlenkedett, morgott valamit, aztán eszébe jutott a kelt tészta a konyhaasztalon, amin bármikor végig sétálhat az a bolond, félvak macska.

Címlapkép: Pixabay