Mit várhat Magyarország az új német kancellártól?

Kedden délután – rendhagyó módon, de végül stabil többséggel – a második fordulóban szövetségi kancellárrá választotta Friedrich Merz kereszténydemokrata pártelnököt a német törvényhozás alsóháza, a Bundestag azután, hogy az elmúlt hetekben a CSU, majd a CDU vezetősége, illetve az SPD pártszavazása jóváhagyta a koalíciós megállapodást, amelyet hétfőn aláírásával is ellátott a három párt elnöke. 

A februári szövetségi választások a kereszténydemokraták (CDU/CSU) győzelmével és az AfD országos megerősödésével zárult. Ezzel párhuzamosan a korábbi koalíció vezetőereje, a szociáldemokraták (SPD) komoly visszaesését eredményezte. Az eddig szintén kormányzó zöldek (B’90/Grüne) támogatottsága kisebb, míg a liberális FDP-é komoly mértékben visszaesett. Utóbbiak 4,3%-os eredményükkel a választási küszöböt sem érték el, így – újra – kiestek a Bundestagból. Ilyen erőviszonyok mellett kellett új kormányt alakítani. Miközben a választásokon 20% feletti eredményt elérő Alternative für Deutschland (AfD) – mind tartományi, mind szövetségi szinten – kormányképtelennek számít.

Kéthónapnyi egyeztetés után a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU), a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) együttműködésével a németek visszatértek a jól bevált recepthez, a CDU vezetésével nagykoalíció alakult.

A Szövetségi Köztársaságban 2005 óta 12 éven át volt országos szinten nagykoalíció, ahogy a különböző tartományokban is jó néhány példát találunk erre a múltban és jelenleg is. A tizenhat tagállamban – pl. Berlinben – most is nagykoalíció van, máshol pedig egy-egy másik párttal kiegészülve hasonló a felállás. Ez egy bevett modell, amely már többször jól működött. A korábbi évekhez képest nagy különbség persze, hogy a mostani helyzetet elsősorban az AfD megerősödése, a szélsőjobboldali párt térnyerése elleni közös fellépés is szülte.

Tehát, nem szokatlan a most létrejött német szövetségi kormány összetétele, de mind a politikai környezet, mind a néppártok sokat változtak az elmúlt évtizedekben. És ahogy már utaltam rá, ilyen tekintetben igen fontos változás az AfD megerősödése is. Annak az AfD-nek amely hosszú ideig szinte csak a volt keletnémet államokban tudott jelentősebb eredményeket elérni, s amelynek vezetőjét – Alice Weidelt – a német választások előtt két héttel Orbán idehaza ünnepélyesen fogadta. Nem titkolva, hogy az ő győzelmüket favorizálná. Idehaza a kormánypárti lapok most is címlapon foglalkoznak a szélsőjobboldali párttal, azt sugallva, mintha kormányzásra készülnének, ami az eseményeket látva teljesen érthetetlen. 

A nagy kérdés, hogy az új szövetségi kancellár miként áll majd az Orbán-kormányhoz? Annyiban mindenképpen változást jelent az új német kormány megalakulása, hogy Merz karakterét tekintve egy sokkal aktívabb, tettre készebb politikus, mint Olaf Scholz (SPD) eddigi kancellár volt. 

Az is fontos szempont, hogy a kereszténydemokrata kancellár megválasztásával innentől nem csupán egy pártcsaládból származik Európa három – talán legbefolyásosabb – politikusa, de ugyanahhoz a pártszövetséghez is tartoznak. Friedrich Merz (CDU) német kancellár, Manfred Weber (CSU) az Európai Néppárt elnöke, frakcióvezetője, illetve Ursula von der Leyen (CDU) az Európai Bizottság elnöke együtt igen nagyhatalommal bírnak az Európai Unióban. Az új szövetségi kancellár párttársai révén egyszerre lett közvetlenül érintett az orbáni támadások és propaganda kapcsán, és mozgástere is nagyobb, mint elődjének volt. 

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Merz a mostani választás középpontjába a felelősséget, mint politikai üzenetet állította a középpontba. Ennek Európára és Magyarországra nézve is mindenképpen hatása lesz.  

De nyilván némileg árnyalja a képet, hogy Európa legerősebb gazdasági hatalmakként Németország hazánk legnagyobb befektetője. Komoly tőkével vannak jelen nemcsak az autóiparban, de gazdaságunk számos más területén. Alapvető kérdés lesz, hogy ilyen tekintetben a német gazdasági érdek, vagy a demokratikus elvek, illetve az Európai Unió közös érdekei nyomnak-e majd többet a latba. Bár sokak szerint már eleve – a német vállalatok miatt is – nemcsak politikai, de gazdasági érdeke is fűződik Németországnak az Orbán rendszerével szembeni markánsabb fellépéshez. 

Viszont, szintén érdemes figyelembe venni, hogy Németország egy szövetségi állam, 16 tagállammal. Egy sokkal összetettebb politikai térképpel, mint amit mi idehaza megszoktunk.

De ki is az új kancellár?

Joachim-Friedrich Martin Josef Merz a nyugat-német Vesztfália tartományból származik, jogász, aki már betöltötte a 70. életévét. A német politika öreg motorosának és nagy visszatérőjének számít, aki az 1990-es évek elején európai parlamenti képviselő volt, majd 1994 és 2009 között, később 2021-től újra a Bundestag tagja. 2000-2002, majd 2022 és 2025 között a kereszténydemokrata frakciószövetség vezetője, Angela Merkel politikai ellenfele, konzervatívabb kihívója volt, akit végül 2022. januárban – már Merkel visszavonulása után – választottak a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökének. 2024-ben újraválasztották a CDU élére, majd 2024. szeptemberben ő lett a kereszténydemokraták (CDU/CSU) közös kancellárjelöltje. 2025. május 6-tól a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja.

Néhány hete a kormányzati propaganda újból sulykolni kezdte, hogy hazai politikai szerepelőket Manfred Weber az Európai Néppárt elnöke mozgat, hogy az ő bábjai készülnek kormányt alakítani Magyarországon. Ez nyilván kiválóan beleillik abba a narratívába, miszerint külföldről, a gonosz fővárosa "Brüsszel" befolyásolja az itteni politikai eseményeket. De nehéz az ilyen kijelentéseket komolyan venni. Aki kicsit is ismeri az EU vagy egyáltalán a politikai mechanizmusok működését, annak számára abszurdnak tűnhet az ilyesmi. Az ilyen állításokat különösen nehéz értelmezni, ha visszagondolunk arra az időszakra, amikor még Orbán Viktor – a pártjával együtt – európai szinten a Néppárt kötelékében mozgott, jó kapcsolatot ápolva azzal a Weberrel, akit most démonizálni próbál. 

Az első Friedrich Merz és Magyar Péter találkozó után várhatóan előbbi is felkerül majd a "bábjátékosok" listájára. Ezen már meglepődni sem érdemes. 

Összefoglalva álláspontomat, arra számítok, hogy az új német kormányzat sokkal kritikusabb lesz az Orbán-kormánnyal szemben. Mind a külpolitikát, mind az európai kérdéseket tekintve. Már csak a német belpolitikai helyzetre való tekintettel is aktívabban fognak véleményt nyilvánítani, európai szinten fellépni Orbán ellen. De ez mit sem változtat azon, hogy a saját ügyeinket nekünk kell rendezni. A hazai politikai változásokat nekünk magyaroknak kell elérni. Senkitől nem várhatjuk, hogy ezt megteszi helyettünk. A változás lehetősége a mi kezünkben van.

Szerző: Bajkó-Sokoray István okleveles politológus, független önkormányzati képviselő

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / CDU