Nem meglepő, de megnyugtató román választás

Az elmúlt félévben három elnökválasztást tartottak Romániában. Az első kettőt már, az utolsó pedig minden bizonnyal órákon belül hatalmas meglepetésként tálalta, illetve fogja tálalni az elemzők, újságírók nagy többsége. Ha azonban sorozatosan meglepetések érik az embert, alighanem a meglepődővel van a probléma: valamit nagyon félrenézhetett. Lássuk tehát, hogyan is bomlott ki ez a meglepetés-sorozat.

2024. novemberében közepes részvétel mellett a választás első fordulóját a szélsőjobboldali, extravagáns, de bizonyos értelemben karizmatikus, az ismeretlenség homályából hetek alatt a politikai életbe berobbanó független jelölt, Calin Georgescu nyerte meg a szavazatok 23 %-ával. Arra senki nem számított, hogy ő nyerjen, azonban a két populista jelölt, ő és a jobboldali populista AUR párt elnöke, George Simion együtt azt a közel kétötödnyi szavazati arányt érte el, amelyre számítani lehetett. Csak Georgescu sokkal erősebb jelölt volt, mint Simion. Ez a váltás és annak gyorsasága jól mutatta, hogy protesztszavazásról volt szó. 

A második fordulóba való bejutást lehetővé tevő második helyért folyó küzdelmet egy hajszállal nyerte meg a szintén establishment-ellenes, de liberális-technokrata Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) párt jelöltje, Elena Lasconi, a szociáldemokraták jelöltje előtt. Lasconi közel 7 %-kal jobb eredményt ért el, mint egy héttel később pártja a parlamenti választáson, amelynek jórészt az volt az oka, hogy a kormánykoalícióban lévő Nemzeti Liberális Párt meglehetősen gyenge jelöltje majdnem ugyanennyivel kevesebbet kapott; a szociáldemokrata jelölttől pedig sok szavazatot vett el, hogy függetlenként elindult a párt egy valamikori, igen ismert politikusa, Mircea Geoana. Így az a helyzet alakult ki, hogy a kormánypártok egyik jelöltje sem jutott be a második fordulóba.

Közismert, hogy ezt követően a választás eredményét megsemmisítették orosz beavatkozásra való hivatkozással, majd a májusra kiírt szavazásból ki is zárták Georgescut. Ha a moszkvai manipulációra való hivatkozás nem is volt alaptalan, bel-és külföldön is széles körben azt a magyarázatot fogadták el, hogy a mögöttes politikai cél annak megakadályozása volt, hogy egy szélsőségesen Európa ellenes, Románia külpolitikai irányvonalának megváltozását előre vetítő átrendeződést el lehessen kerülni. Nehezen hihető azonban, hogy valóban ez lett volna az igazi szándék. Georgescunak ugyanis nem volt komoly esélye arra, hogy megnyerje a választás második fordulóját. Sőt, annak esélyét, hogy populista fordulat következzen be, éppen ez a döntés növelte meg. 

Általánosan érvényesülő szabály, hogy ha egy választást megismételtetnek, az olyan ellenérzést vált ki, ami csak növeli a győzelemtől elütött jelölt támogatottságát. Mivel ebben az esetben a támogatás nem magának a jelöltnek szólt, hanem a fennálló rendszer elutasításának, várható volt, hogy a proteszt szavazatok száma csak nőni fog. 

A tényleges politikai szándék a választás megismételtetése mögött sokkal inkább az volt, hogy a második fordulóba a kormánypártok jelöltje jusson be, és nyerje meg utána a választást. 

Nem, Georgescunak nem lett volna reális esélye a választási győzelemre. Az eltiltás után lett – mármint a proteszt jelöltnek, aki az eredetileg legerősebb populista párt jelöltje, George Simion lett; ugyanő, akit leelőzött a karizmatikusabb Georgescu. 

És valóban: a májusi első fordulóban Simion már 41 %-ot ért el. Ez nem jelentette azt, hogy toronymagas esélyessé vált volna, ahogyan azt nagyon széles körben híresztelték, azt azonban igen, hogy reálissá vált ennek lehetősége. 

A kormánypártok jelöltje pedig ismét lemaradt a második helyről; hiába dobtak még egyszer a kockával. A második fordulóba a függetlenként induló bukaresti polgármester, Nicusor Dan jutott be, aki egyik alapítója volt az USR pártnak, később azonban konzervatívabb nézetei miatt kivált a baloldalibbá váló pártból, de megmaradt élesen establishment ellenesnek. 

Bár Simion majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint Dan az első fordulóban, szó sem volt lefutott mérkőzésről. Bár különböző jelöltek eredményét soha nem lehet automatikusan összeadni ilyen esetben, várható volt, hogy a harmadik helyezett, a kormánypárti jelölt szavazóinak elsöprő többsége Dant fogja támogatni a második fordulóban. Márpedig ketten együtt valamivel több szavazatot is szereztek, mint Simion. A függetlenként induló egykori szociáldemokrata elnök Victor Ponta 13 %-nyi szavazójáról feltehető volt, hogy meg fognak oszlani, és a közvéleménykutatások is ezt jelezték előre. Így a döntő kérdés az volt, hogy ki tud jelentős számban plusz szavazatokat szerezni. Simionnak nemigen volt tartaléka, ő már begyűjtötte a fennálló rendszerrel szembeni dühből fakadó szavazatokat. A kérdés az volt, hogy Dan tudja-e jelentősen növelni szavazói számát. Ez magyarán azt jelentette, hogyha nő a részvétel az első fordulóhoz képest, akkor ő fog győzni.

Ebben a helyzetben következett be egy újabb külföldi beavatkozás. Orbán Viktor, aki, úgymond, azért nem akart csatlakozni az Európai Parlament ECR frakciójához, gyakorlatilag a mérsékeltebb szélsőjobbhoz, mert annak tagja lett a durván magyarellenes AUR párt, elhíresült „tihanyi beszédében” gyakorlatilag támogatásáról biztosította annak elnökét Calin Georgescut, aki meg is ragadta az alkalmat, hogy Orbán szavait idézve és összemontírozott fényképükkel kampányoljon Erdély magyar lakta területein. Ez azért jelentett komoly problémát Dan számára, mert egy nem elhanyagolható plusz szavazórétegként számíthatott a magyarokra, akik igen alacsony arányban vetek részt a választás első fordulójában. Tőlük akár kétszázezer plusz szavazata is jöhetett, ami szoros küzdelem esetén a mérleg nyelvét jelenthette. Bár az nem volt várható, hogy magyarok számottevő számban Simionra szavazzanak, ha passzívak maradnak, azzal sokat veszíthetett volna Dan.

Ebben a helyzetben az RMDSZ és a magyar egyházak is – bár Orbánt nem, vagy csak nagyon finoman ítélték el – maximálisan igyekezetek arra bíztatni a magyar szavazókat, hogy akadályozzák meg Simion hatalomba jutását. 

Úgy tűnik, ez sikerült is. Az adatok azt mutatják, hogy a magyarok aktivitása igen jelentősen nőtt, és nem kétséges, hogy masszívan Dant támogatták. Bár még csak exit poll eredmények állnak rendelkezésre, azok egyértelműen Nicusor Dan győzelmét vetítik előre. Ha így van, abban igen jelentős szerepet játszott az erdélyi magyarság, de az is lehet, hogy a szó legszorosabb értelmében a mérleg nyelve volt, és akkor joggal mondható, hogy ő nélkülük nem lehetett volna Európában tartani Romániát. Az mindenestre bizonyos, hogy az erdélyi magyarság politikai, sőt talán nem túlzás azt mondani, hogy élet-ösztöne jól működött. A régóta, minden lehetséges eszközzel épített Orbán-hűség ellenére, felismerték, hogy ebben a helyzetben figyelmen kívül kell hagyniuk a magyar miniszterelnök kalandor politikai ügyeskedését, amely egyszerű parasztfigurának tekintette őket egy – különben rendkívül rosszul kigondolt – sakkjátszmában; nem szabad elbizonytalanodniuk abban, hogy mi a helyes döntés saját jövőjük érdekében. (Ennek a sok erdélyi számára valószínűleg traumatizáló élménynek a következményei a Fidesz és a határon túli magyarság kapcsolatára nézve egyelőre kiszámíthatatlanok, de alighanem jelentősek lesznek.) 

Az első fordulót követő döbbenet után a magyarságon túl, az egész román társadalomban néhány nap után kezdett érzékelhetővé válni, hogy nagy mértékben aktivizálódtak azok, akik megrémültek Simion esetleges győzelmétől. Ebben nem csak belpolitikai megfontolások játszottak szerepet. 

A román identitástudatban nagyon fontos szerepet játszik annak minden áron való hangsúlyozása, hogy ők a Nyugathoz tartoznak. Éppen azért, mert vallásuk, kultúrájuk sok lényeges vonása – a latin, illetve katolikus-protestáns kultúrában gyökerező Közép-európai népektől eltérőleg – inkább az orthodox, Kelet-európai kultúrkörhöz köti őket. Két évszázados törekvésük a Nyugathoz csatlakozás. Ezért (is) jöhetett létre a pápai fennhatóság alá tartozó görögkatolikus egyház, ezért volt náluk egy – a magyarnál még sokkal radikálisabb – nyelvújítás, amely latin eredetű, de nagyon sok szláv elemet tartalmazó nyelvüket közelítette a Nyugat-európai újlatin nyelvekhez. Ezért alakulhatott ki egy különösen a francia kultúrához nagyon kötődő értelmiségi rétegük. Ezért része a román nemzettudatnak egy erőteljes orosz-ellenesség. 

A választás első fordulója után kialakult helyzetben mintha végig szaladt volna a társadalmon az a félelem, hogy visszahullanak abba a Keletbe, amelytől nemzedékek óta minden erejükkel szabadulni akarnak. Márpedig a románság számára a Nyugat Nyugat-Európát jelenti. Úgy tűnik, az erdélyi magyarság és a románság egyaránt józanul döntött.

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: YouTube / Euronews