Fiala János: Baj, ha én egyáltalán nem szeretem, ha baszoktatnak?

Sok évvel ezelőtt Pörzse Sándor "kolléga", a TV3 folyosóján előbb felpöckölte az állam, majd olyan dolgok miatt vont durva szavakkal felelősségre, amihez köze nem volt. Zengett a ház. Velem hasonló sem történt, megdermedtem, némán tűrtem a megaláztatást. Losonczi Emi gyártásvezető fültanúja volt az esetnek, és nem volt rest szóvá tenni a soros értekezleten. Mi a kérdés? -, reagált Such György, a TV 3 kereskedelmi és marketingigazgatója, mire Losonczi a folyosó nyitott ajtajai mögött meghúzódó, a férfi nemhez tartozó tévések passzivitására tett félreérthetetlenül kritikus megjegyzést, hozzátéve, hogy a történet mennyire szégyenteljes a televízió egészére nézve, végül pedig az iránt érdeklődött: miért nem avatkozott valaki közbe, amire Such - Losonczi szerint - azt mondta:

- Azért, mert a Fiala nem kért segítséget.

Akkor most segítséget kérek!

Ehhez legelőször megszólítom olvasóimnak azt a szinte tévedhetetlen gyermekkori énjét, amivel mindenki rendelkezett, és amivel mindnyájan különbséget tudtak tenni jó és rossz között, és ezért sikoltoztak a bábszínházakban, amikor a főszereplő JÓ nem vette észre a színpad szélén ólálkodó GONOSZT.

A disztingválás, a józanság és a jóérzés fontosságát igyekeztem ecsetelni, olvasóim képességeit próbáltam megszólítani, amikor az "Ami a kötcsei beszédekből kimaradt..." címet viselő jegyzetemben arra figyelmeztettem: kövessenek el MINDENT, hogy a /kultúr/politika aréna fenevadjai a szájukra ne vehessék Koós Boglárka öngyilkosságát. Azért, mert nem oda való! A szösszenetemre született kommentek alapján kevesen értettek meg.

Valamit rosszul csináltam, ezért újra nekifutok!

Andrassew Ivánnak az volt a fixa ideája, hogy akkor fog észbe kapni a magyar, ha a politikai fenekedés halálos áldozatot követel. Az, hogy eledig ez nem következett be - remélem nem is fog -, nem jelenti, hogy rózsásabb volna a helyzet annál, mint amikor Andrassew még élt.

Néhány napja egy egyetemi campuson agyonlőtték Charlie Kirk konzervatív fenegyereket, akinek jelentős szerepe volt Donald Trump megválasztásában. A rendőrségnek egy egyházi ember adta fel a gyilkost, akit egy fotó alapján ugyan a merénylő apja azonosított, de a lelkész segítségét kellett igénybe vennie, miután a hozzátartozó felsült.  

A lelkész is megpróbálta, nem sikerült, feladta.

Az eleddig szinte ismeretlen aktivista halála hirtelen, de nem véletlenül lett a magyar politikai élet siker-témája a párt csatatereken.

Az egyre durvábban vagdalkozó politikusok, influenszerek és újságírók - végre! - megkapták azt a bizonyos HALOTTAT...  Akkor is beteljesülni látszott Andrassew átok-álma, ha az Amerikai Egyesült Államokban történtek nehezen voltak a magyarországi viszonyokra és eseményekre illeszthetők.

Hogy ez mégis miért sikerült?

Nos, azért, mert 2025. szeptemberében, fél évvel a parlamenti választások előtt Magyarországon olyan hőfokon zajlik a belpolitika, hogy a résztvevők és drukkereik már most elvesztették a józan eszüket, és nem tesznek különbséget a megengedhető és megengedhetetlen eszközök között.

Mindehhez persze kellett egy olyan "magára ébredő" Magyar Péter, aki miután eszméletre tért a kegyelmi botrány okozta sokkból, másokat is felébresztett.

Sőt, egyedüliként a magyar politikai szcénában tíz, majd százezreket állított maga mellé, és ma már milliós nagyságrendű táborral rendelkezik. A kormánypártok eleinte nem vették komolyan, azonban eljött a pillanat, amikor megkerülhetetlenné vált, erre észbe kapott a FIDESZ-KDNP, és megkezdte mentéjének újragombolását.

Hogy Magyar Péter azért volt sikeres, mert a NER-ből jött, vagy másnak, ekkor már egyre ment.

Lényeg a lényeg: 2025. koranyara egy egyre idegesebbé váló kormánypárti táborra köszöntött. Azt látták és tapasztalták - ha nem is mondták ki -, hogy ellen-permetek ide, ellen-permetek oda, a Magyar-követők száma olyan nagyságúra nőtt, amivel valamit kezdeni kell.

Mivel Orbán Viktor számára a politika - a tévedés minimális kockázatával - csatatér, ahol harcolni kell folyton és folyvást, nem volt mese: ERŐT kellett mutatni.

Ehhez azonban eleinte nem volt SPENÓT!

Erre taktikát váltottak, és az ellenfél kizökkentésére koncentráltak, hogy maga se értse mi történik vele, ettől aztán csak elbizonytalanodnak a követői is, és megkezdődött az ÖV ALATTI BOX.  

Mára alig maradt ugyan érvényes találat - egyebek közt egy mindenkinek elfogadható versenybíró hiányának következtében -, a terv mégis beválni látszik, mert amíg a nép egy része elbizonytalanodott ettől a sportszerűtlenségtől, a másik része viszont pont ettől vált ismét magabiztossá. Mintha mindnyájan elfelejtették volna: mit szabad és mit nem. Hagyták, hogy az újonnan szőtt szögesdrót immáron ne az illegális migránsoktól, hanem Magyar Pétertől és követőiktől tartsa őket távol.

PFÚJ!

Itt jött el az ominózus pillanat, amire utaltam: a BÁBSZÍNHÁZ-EFFEKT!

Számomra legalábbis, az most a kérdés: vajon maradt-e népünk számontartható részében annyi józanság, hogy képesek legyenek felülkerekedni a szemük előtt zajló bornírt bolhacirkuszon, amit a politikusok zöme kizárólag azért rendez, hogy megtévessze a nagyérdeműt.

Hogy ne váljon be minden oldal minden terve, botokat teszek a küllők közé.

Lázár János a Harcosok Klubja edzőtáborában /sic!/  azt mondta: nem elég fideszesnek lenni, JÓNAK is kell lenni. Hogy mi a jó, nem részletezte... Máshol meg azt fejtegette, hogy aki nem bírja a Facebookos baszoktatást, ne menjen politikusnak.

Mondta ezt az a Lázár János, aki tavaly decemberben mindent megtett annak a MÁV-alkalmazott fiatalembernek az ellehetetlenítése érdekében, aki kutyapárti aktivistaként neki nem tetsző dolgot festékszórózott a batidai kastély felé vezető útra. Az a Lázár János, aki a hozzá kapcsolható Promenád24en azért cseszegtette Navracsics Tibort, mert az szóba mert állni a Lázár számára elviselhetetlen hódmezővásárhelyi polgármesterrel. Majd Bicskéig hosszabbította ellenszenvét, amikor pénzt nem sajnálva Facebookos hirdetésekkel sokszorozta meg nemtetszése hatékonyságát.

Múlt hét pénteken ismét volt ellenzéki aszfaltrajzverseny. Ezúttal valaki azt firkálta fel: "L.J. = C. Kirk", és otthagyta, mint eb a piszkát.

Jól tette?  

Nem, de a terv bevált: a provokáció ellenérzést szült.

Nagyjából ezzel egy időben a Hír TV Komment című műsorában Jeszenszky Géza fia ugyan szóvá tette, hogy szavait ki fogják forgatni, mégis azzal a felütéssel sorolt ellenzéki figurákat - Molnár Áron, Puzsér Róbert, Gulyás Márton -, hogy halálhírük kapcsán a jobboldalon sokan nem szomorodnának el. A Kommentbe négy vendéget hívnak, de csak egynek jutott eszébe tiltakozni: Nagy Attila Tibornak. A többiek+műsorvezető mintha süketek lettek volna, hallgattak. Magyar felindulásában Facebook-megjegyzésében megfeledkezett NAT-ról, ami - egyezzünk meg - nem volt szép tőle.

Az eset további pikantériája, hogy Gulyás Márton hozzáállását Jeszenszky Zsolt azokkal a DÉMONOKKAL hozta összefüggésbe, amiket korábban édesapja volt szíves megemlíteni, csak akkor ezek a démonok a fia megtévelyedésével voltak kapcsolatosak....

Itt tulajdonképpen abba is hagyhatnám... mert néhány emberen kívül ugyan ki figyel ezekre a részletekre? Meggyőződésem, hogy senki, ugyanakkor a lökdösődés, a kakaskodás hangja messzire száll, és mindenki azt vesz ki belőle, amit akar.

Szegény-szegény nemzetem, nem elég ennyi?

Nem!

Mert még nem szóltam a POLOSKÁKRÓL!

Akár hiszik, akár nem, nagyjából mindezekkel egy időben, valahol Magyarországon, Orbán poloskákat takarított egy valószínűleg vadonatúj seprűvel. A poloska mára hazánkban többértelmű szóvá vált, mivel párhuzamosan jelenti az undorító állatot, és a lehallgató készüléket, legújabb többlettartalmat a miniszterelnök március 15-ei beszéde óta bír, aminek volt egy nehezen felejthető része, ami már-már azt szabta feladatul, hogy a nyári nagytakarítás során számoljuk fel az "árnyékhadsereget".

Innét azon vitáztak ellenzéki és kormánypárti politológusok: kikből állhat ez az árnyékhadsereg?

 Az ellenzéki véleményvezérek abban a hitben estek révületbe, hogy végre megfoghatták az Isten lábát, egyenesen "poloska-áthallásba" estek, és általában az ember dehumanizálásáról kezdtek beszélni, ami annak dacára hatott, hogy a kifejezéssel - szerintem - túlértékelték a honi szavazók képzelőerejét, Orbán mégis bajt szimatolt, és azzal magyarázkodott: fideszes körökben egyértelmű, hogy Magyar a poloska, de ezt a szövegkörnyezetből kiragadva még maga sem vehette komolyan.

Akkor felejtsük el az egészet?  

Felejteném, ha Kötcsén viszont nem jegyezte volna meg Orbán, hogy " én csak azt tudom mondani, mostantól kezdve mindenki tényleg tegyen meg mindent, amit tud, mert - ismernek engem, nem vagyok az az ember, aki fenyegetőzik, meg durváskodik, de higgyék el, semmi nem lesz elfelejtve. Minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve..." -, és végre volt egy mondatszerűség, amit nemcsak a politológusok nem értettek meg igazán, de én sem kapisgáltam az értelmét, pedig mindennel megpróbálkoztak a szakavatott kormánypárti mindentudók.

És természetesen ez sem maradhatott következmények nélkül ebben a következmények nélküli országban, mert nem sokkal a mondatszerűség elhangzása után maga Orbán Viktor volt szíves taglalni a jelentését Gavra Gábornak és Hont Andrásnak, amivel a magyar politikatörténetnek azon kivételes pillanatát élvezhettük, amikor Orbán Viktor - életében azért nem először - magyarázta el nekünk Orbán Viktort.

Szép-szép, én mégis azt gondolom: sokkal jobb lenne ebben az országban úgy élni, ha közben semmi sem lenne feljegyezve, és elfelejtve.

Rólunk. Rólam.

ÉN speciel semmilyen fenyegetéssel nem szeretek együtt élni.

Megteszem, de csak akkor, ha muszáj.

De tes' mondani: muszáj?

Utóirat:

Charlie Kirk haláláról az Európai Parlamentben az Európai Konzervatívok és Reformisták szerettek volna megemlékezni, amit jobb és szélsőjobboldali csoportok is támogattak, ám ezt Roberta Metsola elnökasszony a múlt héten elutasította. Szóvivője a jogi mechanizmus betartására hivatkozott.

Magyarországon hasonló okokból nem tették lehetővé 2024. februárjában a Parlament ellenzéki képviselői számára, hogy megemlékezzenek Alekszej Navalnij haláláról. Orbán Viktor akkor megköszönte a kormánypárti frakcióknak, hogy nem álltak fel. "Sovinisztáknak nem jár tisztelet. Aki a grúz-orosz háború idején patkányoknak nevezte a grúzokat, annak a tiszteletére mi nem állunk fel. Egyébként nyugodjon békében". Navracsics Tibor a Keljfeljancsi pénteki podcastjében azt nyilatkozta: szerinte mindkét esetben helyesen jártak el.

Szerző: Fiala János