Oláh Ibolya: Van remény a cigányságnak, csak le kell váltanunk a rendszert
Mit érez volt intézetis neveltként a gyermekvédelmi rendszer botrányaival kapcsolatban? Mit gondol Lázár János cigányellenes kijelentéséről és a romák helyzetéről? Vajon miért került feketelistára, és miért nem énekli a Magyarország című dalt? Ezekre a kérdésekre is válaszol Oláh Ibolya énekes, dalszerző a SOROK KÖZÖTT rendkívüli adásában.
Amikor Oláh Ibolya megszólal, nem pózból beszél. Nem divatos ellenzékiségről, nem jól hangzó mondatokról, hanem megélt tapasztalatokról. Intézetben felnőtt gyerekként pontosan tudja, mit jelent, ha egy rendszer nem véd, csak működik – rosszul. Ezért különösen súlyos, amikor a gyermekvédelem botrányai újra és újra felszínre kerülnek, mégis elmarad a valódi felelősségvállalás.
Roma nőként azt is testközelből tapasztalja, milyen következményei vannak a politikai szinten legitimált kirekesztésnek. Amikor vezető politikusok cigányellenes kijelentéseket tesznek, az nem „szókimondás”, hanem üzenet: van, akinek kevesebb jár. Kevesebb méltóság, kevesebb megértés, kevesebb esély. A romák helyzete ma Magyarországon nem javul, a probléma csupán láthatatlanabbá válik.
Oláh Ibolya feketelistára kerülése és az, hogy nem énekli a Magyarország című dalt, nem művészi hiszti. Erkölcsi döntés. Mert mit jelent egy ország nevét énekelni akkor, amikor a lojalitás fontosabb lett az igazságnál, a hallgatás pedig jutalmat ér?
A SOROK KÖZÖTT című műsorban elhangzó szavai azért kényelmetlenek, mert nem hagynak kibúvót. Nem lehet őket félreérteni, relativizálni, elütni egy vállrándítással. Arról szólnak, hogy a gyűlölet nem kormányzati eszköz, hanem társadalmi méreg.
A beszélgetés egyik legerősebb üzenete mégis az, hogy a gyűlölet nem lehet a közélet alapanyaga. Oláh Ibolya nem politikai programot hirdet, hanem emberi minimumot: összetartozást, felelősséget, szeretetet. Talán épp ezért olyan zavarba ejtő mindaz, amit mond. Mert emlékeztet arra, hogy lehetne másképp is.
