Már a kétharmadért megy a verseny

A választásokhoz közeledve sorra jelennek meg a különböző közvélemény-kutatások, a közélet iránt érdeklődő polgárok pedig egyre nagyobb figyelemmel kísérik ezeket. Miközben a kormánypártok próbálják ezek segítségével megnyugtatni megmaradt szavazóikat, az ellenzék soraiban egyre nagyobb várakozással figyelik a Tisza erősödését mutató felméréseket. Összefoglalva az utóbbi időszak legfrissebb közvélemény-kutatási eredményeit kísérletet teszek arra, hogy valós képet adjak a pártverseny jelenlegi állásáról. 

Közben megnézzük röviden azt is, hogy az utóbbi két országos voksolás előtt készült felmérések mennyire is voltak pontosak, és kik is készítették ezeket. Illetve még előtte körbejárjuk kicsit, hogy mit is érdemes tudni a különböző kutatások egy-egy fontos aspektusáról, majd végül eljutunk a mostani megmérettetés tekintetében a részvételi arány jelentőségéig. De kezdjük az elején. Először nézzük meg dióhéjban, mit kell tudni a különböző kutatásokról, és hogyan érdemes értelmezni, kezelni azokat. 

Röviden: Mit kell tudni a közvélemény-kutatásokról?

Módszertan. Most nem fogok bele menni a részletekbe. Nem szeretném untatni az olvasót. Csak gondoltam hasznos lehet, ha jobban tudjuk értelmezni a lapokban, illetve online megjelenő kutatásokat. Hogy tisztában legyünk azzal, hogy melyik kutatás megbízható és melyik kevésbé. Amikor közvélemény-kutatások eredményeiről olvashatunk, általában a cikkek végén találunk egy-egy összefoglalót, hogy az adott felmérés milyen módszerrel készült, hogy mennyi embert kérdeztek meg és hogyan. Ez sokat elárul arról, hogy mivel is állunk szemben.  

Adatfelvétel módja. A két klasszikus megoldás a személyes, – utcán vagy háztartásokban készült – vagy telefonos kérdőíves adatfelvétel. De manapság eléggé elterjedt az online, illetve – ennek egy variánsaként – az applikáción keresztüli adatgyűjtés. Előfordul, hogy telefonos automata hívások (IVR) keretében történik a mintavétel. Az egyik legújabb módszer a mesterséges intelligencia segítségével történő adatfelvétel. De ennek megbízhatóságáról még erősen eltérnek a vélemények. Idehaza a leggyakrabban telefonon kérdezik az embereket. De pl. az IDEA kifejezetten az online kérdőíveket preferálja. 

Honnan szedik az alanyokat? Erre is nyilván különböző módszerek vannak. Ahogy ez függ az alkalmazott adatfelvételi módtól is. A két alapvető megoldás, ha egy állandó csoportot vagy kört kérdezünk le, illetve ha véletlenszerűen történik az adatfelvétel. Ezeket kombinálhatjuk is, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Ez intézettől és kutatásról-kutatásra változhat. A lényeg, hogy törekedjünk arra, hogy a végeredmény minél nagyobb mértékben reprezentatív legyen. 

Megkérdezettek köre. Ahogy erre az imént utaltam, ez lehet állandó, véletlenszerű, mondjuk egy adatbázis alapján, vagy lehet kérdezni teljesen vaktában is. Többféle megoldással. Kicsit eltérő a kollégák véleménye, hogy melyik a jobb. Szerintem ez azon múlik, hogy mit akarunk kérdezni, és főképpen, hogy milyen jellegű válaszokra számítunk. Pártpreferenciák vizsgálata tekintetében én a véletlen telefonos és online módszer kombinációját preferálom. Vagyis az ilyen jellegű hibrid kutatásokat tartom a legjobbnak.  

Mit jelent a "reprezentatív"? Alapvetően akkor beszélünk reprezentatív közvélemény-kutatásról, ha a megkérdezettek aránya koruk, nemük, lakóhelyük és iskolai végzettségük szerint megegyezik a vizsgált terület lakosságával. Vagyis ezen tényezők alapján arra számítunk, hogy, ha a minta a közel hasonló pl. egy választókerület összetételével, akkor a valóságnak megfelelő – vagy ahhoz közelítő – válaszokat kapunk. 

Minta nagysága. A közelmúltban megjelent közvélemény-kutatások szinte mindegyike 800-1000 esetleg 1500 fő megkérdezésével készült. Ennek nem elsősorban anyagi okai van. Sokkal inkább arról van szó, hogy – a sztereotípiákkal ellentétben – a nagyobb minta nem feltétlenül jelent jobb, pontosabb eredményeket. Ez sokban függ a minta összeállításának, illetve a mintavételnek a minőségétől. Egy ezer fő megkérdezésével készült felmérés már igen pontos adatokat szolgáltathat, míg mondjuk egy 5000 fős mintánál sokkal nagyobb a torzítás veszélye. 

Mit takar a "mintavételi hiba" vagy a "hibahatár" fogalma? Elsősorban arról van szó, hogy az alkalmazott módszerek (pl. adatfelvétel vagy súlyozás) vagy korábbi tapasztalatok alapján egy-egy kutatás adatai kapcsán milyen mértékű eltéréssel kell számolnunk, a valós eredményekhez képest. Ennek mértéke felmérésenként eltérő. De általában valahol 2 és 4 százalék között mozog, jellemzően 3% körül van. Ezt mindig megtaláljuk az apróbetűs részben, vagy a módszertani leírásba. Persze ilyenkor azt se felejtsük el, hogy pl. a kisebb pártok szavazótáborát nehezebb mérni, vagy azt, hogy egyes pártok támogatottságát – ideológiai vagy a választóik sajátos összetétele okán – nehezebb megbecsülni.

Teljes népesség, biztos szavazók, biztos szavazó pártot választók. Melyiket érdemes nézni, és melyikből mit tudunk meg? Nyilván, ha arra vagyunk kíváncsiak, mi is lehet egy választás eredménye, akkor a teljes népességre vonatkozó adatokkal nem nagyon érdemes foglalkozni. Az ezekkel kapcsolatban a médiában megjelenő grafikonokból, vagy néhány soros összefoglalókból maximum a részvételi hajlandóságra, vagy a bizonytalanok arányára lehet következtetni. A biztos szavazók köre ennél már sokkal többet elárul, de a korábbi kérdés megválaszolásában egyértelműen a pártot is választók adataiból tudunk messzemenőbb következtetéseket levonni. Tehát, mindig érdemes megnézni, hogy az adatok éppen mire is vonatkoznak. 

Hogy állunk most? Mit mondanak a közvélemény-kutatások? 

Egyelőre csak nagy vonalakban nézzük meg, hogyan áll most a pártverseny. Később erre még részletesen visszatérünk. Az utóbbi hónapokban megjelent – kormánytól független – felmérések mind a Tisza párt komoly előnyét mérik. De tekintsünk vissza egy kicsit. 

Magyar Péter illetve a Tisza két évvel ezelőtti megjelenésével közel másfél évtized után a Fidesz először kapott komoly kihívót. A Tisza a 2024-es EP választás során vált egyértelműen az ellenzék vezető erejévé. 2024 októbere környékén pedig – még hibahatáron belül – a legerősebb párttá Magyarországon. Egy évvel ezelőtt a kormánytól független intézetek a biztos szavazó pártválasztók között már jellemzően stabil Tisza előnyt mértek a Fidesszel szemben. (Medián 46% vs. 37%, Publicus 42% vs. 37%, Iránytű 37% vs. 33%) 

A DK a Republikon és a Publicus felméréseiben 7-8%, illetve 9%-on volt. Ma már 3-5% között vannak. A Mi Hazánk számai kismértékű csökkenést mutatnak (akkor 5-8%-on álltak), az MKKP-t viszont pl. a Republikon még 6%-on mérte. Utóbbi jelenleg inkább 3-5% között mozog. Az elmúlt hónapokban – ahogy az ilyenkor lenni szokott – folyamatosan csökkent a bizonytalanok aránya. A választók egyre nagyobb arányban ígérik a részvételüket és ezzel párhuzamosan egyre többen döntik el, hogy kire is akarnak majd szavazni. Így a felmérések is egyre pontosabb képet mutatnak. 

Kormányközeli, független és ellenzéki intézetek 

Az elemzések során – ahogy a legtöbb kollégám – én is elsősorban a kormánytól független intézetekre, cégekre hagyatkozom. Nemcsak azért, mert ezek jellegükből adódóan megbízhatóbbak. Hanem azért is, mert ezek hátteréről többet tudok, és jobban belelátok a működésükbe. Emiatt is nagyobb irányukba a bizalmam, ha ez nem is minden esetben egyforma szintű. Hiszen köztük is van olyan, amely kisebb, vagy nagyobb mértékben egy-egy párthoz kötődik. Mindent számba vetve én elsősorban a Medián eredményeiben bízom, de sokat elárulnak a valós helyzetről a Republikon vagy a ZRI adatai is. De például az IDEA is megbízható, csak az elemzéseiket böngészve néha tudni kell olvasni a sorok között. Ha pedig a Publicus adatait nézzük, jó, ha tudjuk, hogy ők szeretik a pl. a DK-t felülmérni. Hogy ez utóbbi az alkalmazott eljáráson, vagy képleten múlik, vagy esetleg másról van szó, annak eldöntését most az olvasóra bízom. 

Annak érdekében viszont, hogy minél teljesebb legyen a kép, mostani írásom során – ha nem is egész részletességgel – de néhány kormányközeli intézet adatait is megosztom az olvasóval. Annak ellenére, hogy ezeknek nem csak politikai, de komoly anyagi érdekeltsége is fűződik ahhoz, hogy a Fidesz továbbra is hatalmon maradjon. Hiszen jelentős kormányzati megrendelések kedvezményezettjei. Esetenként milliárdos nagyságrendben. Teszem mindezt annak ellenére, hogy sokszor pontosan tudjuk, hogy a Nézőpont vagy a Századvég által a sajtóban közölt adatok nem az általuk mért valós eredmények. Azokat csak az állampárt legfelső vezetése, vagy néha csak a miniszterelnök és legbelső köre kapják meg.

De akkor miért teszem ezt mégis? Részben érdekesség gyanánt. Részben azért, mert minden közvélemény-kutatásnak több funkciója van. Ezek közé tartozik az is, hogy formálják a közvéleményt, befolyásolják a választók döntéseit. És ilyen tekintetben jobb tisztában lenni azzal, hogy mi a helyzet, hogy mit is látnak. vagy inkább, mit is láttatnak a kormánypárti szavazókkal. 

Ki hogyan mért 2022-ben és 2024-ben? 

De mielőtt rátérek részletesebben – így kevesebb, mint két hónappal április 12-e előtt – az utóbbi időszak kutatási eredményeire, tegyünk egy kis kitérőt. Elsősorban azért, hogy jobb képet kaphassunk egy-egy közvélemény-kutató megbízhatósága vonatkozásában. Nézzük meg röviden, hogy a legutóbbi két választás, a 2022-es országgyűlési illetve a 2024-es EP választás előtt mit jósoltak a különböző intézetek és mi lett ehhez képest az eredmény. Arról persze ne feledkezzünk meg, hogy ezen a területen is emberek dolgoznak. Nem elsősorban azért írom ezt, mert ők is hibázhatnak, sokkal inkább azért, mert így tanulhatnak is az esetleges elkövetett hibákból. Változtatva az alkalmazott módszereken, képleten, az adatfelvétel módján vagy egyéb tényezőkön. Így akár – elméletben – az is lehetséges, hogy, aki néhány éve félremért, most majd a legpontosabb eredményeket kapja. 

Ha szemügyre vesszük a legutóbbi országgyűlési és EP választások előtt készült felméréseket és összehasonlítjuk azokat az eredményekkel, elég vegyes képet kapunk. A 2022-es országgyűlési előtt a Fidesz-közeli Magyar Társadalomkutató készítette a legpontosabb előrejelzést. Míg a második legpontosabb a Medián volt. Előbbinél a mostani pártversenyben – mint később látni fogjuk – nagy előnnyel a kormánypárt vezet, utóbbinál pedig magabiztosan a Tisza. 

2024-ben viszont a Társadalomkutató azok között volt, akik a legtöbbet tévedtek. A tényleges eredményekhez ekkor a 21 Kutatóközpont felmérése járt a legközelebb. Míg a Závecz és az IDEA intézetek sem voltak messze a valóságtól. Előbbi felülmérte Tiszát, utóbbiak pedig alul. De a Fidesz várható eredményét mindhárom szinte pontosan eltalálta. 

Hogy állnak most a pártok és mire számíthatunk? 

De nézzük akkor az adatokat. Összesen tíz közvélemény-kutató felméréseit vettem számba. A legtöbb a kormánytól független, de – ahogy erre korábban utaltam – van köztük kormányközeli is. Hogy jobb képet kapjunk. A táblázatban a biztos szavazó (pártválasztók) szerepelnek, külön kiemeltem a legfrissebb, februári kutatásokat. 

Mint láthatjuk, a független – illetve esetenként az ellenzékhez köthető – kutatók kivétel nélkül a Tisza komoly előnyét mérik. Kilenc, tíz, tizenkét százalékos előnyt a legnagyobb ellenzéki párt javára. Miközben a Fidesznek 37-39%-os támogatottságot. (A 21 kutatóközpont által közölt 53%-ot én egy kis fenntartással kezelném. Elsősorban azért, mert már korábban is felülmérték a Tiszát.) 

A DK támogatottsága a legtöbb kutatásban nem éri el az 5%-os bejutási küszöböt, hasonlóan a Kutya Párthoz. A Mi Hazánk jellemzően a küszöb körül van, inkább kicsit felette. Mindhárom párt esélyeit elsősorban az fogja meghatározni, hogy hány helyen tudnak egyéni jelölteket állítani. Ez mindenképpen befolyásolja a listás eredményüket is. Ami nagymértékben függ majd a választási részvételtől is. Magasabb részvétel esetén nem sok esélyük lesz bekerülni. 

Az itt szereplő kormányközeli intézetek által a nyilvánosság felé közölt adatok a Tisza és a Fidesz esetében egészen más képet mutatnak. A Nézőpont viszonylag szerény 6%-os Fidesz előnyt prognosztizál. A Társadalomkutató már 10%-ról fantáziál. Azért fogalmaztam így, mert pontosan tudjuk, hogy mást írnak a kormánynak szánt belső felmérésekben, és megint mást a kormányzati lapokban. Az egyszerűség kedvéért átlagoltam is az adott eredményeket, ezek lejjebb találhatóak. 

Ki legyen a miniszterelnök? 

Ha egy választás eredményeivel kapcsolatban akarunk előzetesen esélyeket latolgatni elsősorban három kérdéskörre érdemes figyelnünk. Az első nyilván a pártok versenye, a választók pártpreferenciái. A másik kettő a miniszterelnök-jelöltek, illetve az adott ország állapotának megítélése. Az elsőre már kitértem korábban, most nézzük meg kicsit a második kettőt. 

Mint láthatjuk, összességében Magyar Pétert többen tartják alkalmasnak a miniszterelnöki posztra, mint Orbán Viktort. Az ellenzék vezetőjét 54%, míg a mostani miniszterelnököt 46%. A Medián novemberi kutatásához képest ilyen viszonylatban Magyar 6%-ot tudott javítani, Orbán viszont 2%-ot rontott. Ami talán ennél is érdekesebb, a korábbi adatokhoz képest 5%-kal kevesebben gondolják úgy, hogy Magyar Péter alkalmatlan volna erre a feladatra. 

Közhangulattal kapcsolatban az Iránytű Intézet 2026 februárjában tett fel kérdéseket. A válaszadók 61 százaléka szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok, és csak 33 százalék elégedett a közállapotokkal. A Závecz Intézet néhány héttel korábban készített, január végi felmérése azt mutatta, hogy a megkérdezettek 23 százaléka gondolta azt, hogy jó irányba mennek a dolgok hazánkban, míg 54 százalékuk szerint rossz irányba. De igen hasonló adatokat mért a Medián még novemberben. Amikor a kutatásuk keretében 34% válaszolta azt, hogy „jó irányba” mennek a dolgok, 60% pedig, hogy „rossz irányba”. Hat százalék nem válaszolt, vagy nem tudta megítélni. 

Kulcskérdés: részvétel

A választásokon való részvétel nem csupán demokratikus szempontból fontos. Hanem azért, mert ez több tekintetben is befolyásolja, vagy befolyásolhatja a végeredményt. Egyfelől a különböző pártoknak eltérőek a tartalékaik, illetve azon szavazók száma, akik egy kisebb, vagy nagyobb arányú részvétel mellett elmennek szavazni. Vagyis mozgósíthatók. Másfelől a kisebb pártok bejutása értelemszerűen erősen függhet attól, hogy más pártok szavazói milyen arányban vesznek részt az adott választáson. 

A mostani politikai környezetben, illetve az utóbbi hónapok közvélemény-kutatási adatai alapján arra lehet következtetni, hogy a Tiszának vannak nagyobb tartalékai. A Fidesz bázisa sokkal homogénebb, mint a különböző ellenzéki csoportok. Tehát a magasabb részvétel várhatóan jobb eredményt jelent a legnagyobb ellenzéki párt számára. Az olyan kisebb rétegpártok, mint a DK, az MKKP vagy a Mi Hazánk bejutása szempontjából kulcskérdés a mostani részvételi arány. Hiszen adott esetben a 200-250-300 ezer szavazójuk alacsonyabb részvétel mellett elég lehet az 5%-os választási küszöb teljesítéséhez, míg egy 75-80%-os részvétel esetén már sokkal kevésbé. 2022-ben a küszöb átlépéséhez valamivel több, mint 282 ezer szavazatra, míg 2018-ban 286 ezer választó szavazatára volt szükség ahhoz, hogy egy párt részt vehessen a listás mandátumok kiosztásában. 

A táblázatban – a megfelelő összehasonlítási alap érdekében – csak a Magyarországon lakcímmel rendelkezők részvételi adatai szerepelnek. Egyfelől azért, mert a levélszavazást eleve 2013-ban vezették be, így azt először a 2014-es választásokon alkalmazták. Másrészt azért is, mert a valóságban különböző okokból nem tudjuk pontosan, hányan is jogosultak levélben leadni a szavazatukat. (Pl. mert a határon túli magyar állampolgárok névjegyzéke nem frissíthető megfelelően.) Mostani tudásunk alapján azt lehet mondani, hogy április 12-én a részvétel országosan meg fogja haladni a 75%-ot. De könnyen lehet, hogy megközelíti vagy eléri a 80%-ot is. 

A választások eredményét tekintve nyilván annak is nagy jelentősége van, hogy a részvétel miként oszlik meg területileg. Ha a mai viszonyokat vesszük alapul, akkor a magas részvétel a Fővárosban, illetve a nagyobb városokban a Tisza számára előnyös, míg ha a kisebb településeken vesznek részt kiemelkedő arányban, az a Fidesznek kedvez. Hasonló a helyzet a levélszavazatok tekintetében is. Előre láthatóan ezek nagy része a mostani kormánypártokra érkezik majd, annak ellenére, hogy a Tisza – különösen a régi ellenzéki pártokhoz képest – sokat javított a határon túli magyarok körében. Míg ezzel párhuzamosan arra lehet számítani, hogy a nyugaton, a külképviseleteken szavazó – hazai lakcímmel rendelkező – honfitársaink túlnyomó többsége a Tiszát támogatja majd. 

Összegzés 

Azzal indítottam, hogy a küzdelem a kétharmadért folyik. Egyesek számára ez furcsának tűnhet, de egyrészt a választási rendszerünk – ahogy erről már itt is többször írtam – egyértelműen a győztes pártot jutalmazza. Aki többséget szerez, könnyen megkaphatja a mandátumok kétharmadát is. Másrészt, annak érdekében, hogy valódi rendszerváltásról beszélhessünk, a Tiszának kétharmadot kell szerezni. Ahhoz, hogy a legnagyobb ellenzéki párt kormányra kerülve visszabonthassa a Fidesz által felépített politikai rendszert, visszaállítva a demokratikus viszonyokat, erre van szükség. A hatalmi ágak összefonódásának felszámolásához, az ellenőrzések és egyensúlyok rendszerének helyreállításához alkotmányozó többséget kell szerezni. 

Láthattuk, hogy a mértékadó, kormánytól független közvélemény-kutatások a Tisza egyértelmű előnyét mutatják. Ahogy azt is, hogy a végeredmény tekintetében komoly szerepe lesz a mozgósításnak, a választási részvételnek. 

De arra is mindéképpen felhívnám a figyelmet, hogy a választási rendszer sajátosságai miatt önmagában a pártok támogatottsága nem ad teljes képet. Még akkor sem, ha a kutatások pontosak. Hiszen a mostani vegyes választási rendszerünkben az egyéni választókerületek dominálnak. Ezek pedig – a körzethatárok átrajzolása miatt – nagyban torzíthatják az eredményt! Különösen így van ez vidéken, ahol a választókerületek mérete miatt többet ér egy-egy szavazat. Tehát, az nem elég a rendszerváltáshoz, ha a legnagyobb ellenzéki párt listán győz. A Tiszának több egyéni választókerületben kell nyernie, mint a Fidesznek. Különben mindnyájan veszítünk. 

Szerző: Bajkó-Sokoray István okleveles politológus, független önkormányzati képviselő

Fotó: Facebook / Magyar Péter