Ne eszközt keressünk, hanem megoldást!

Kevés a víz a Dunában? Hát miazhogy! Nagyonis! Amióta mérjük, soha nem volt ilyen kevés. Mérni persze a vízállást lehet, hogy a valamikor valaki által odatett nullához képest hol áll a vízszint. Ez a Duna középső szakaszán egy1830-as évekbeli kisvíz szintjéhez volt belőve, plusz Pestnél még ezt lejjebb vitték egy méterrel 1943-ban. Ennek ahhoz persze nincs köze, hogy milyen mély a víz. "30 centi" mondja a pesti vízmérce, de azért nem bokáig ér. Ami sokat mondó lenne, az a vízhozam: hány köbméter másodpercenként. Apró probléma, hogy ez nem mérhető ilyen egyszerűen (bonyolultan se mindig), és persze köze van a leolvasott vízálláshoz, de finoman szólva sem lineáris a kapcsolat. Ha valakit nagyon érdekel, keressen rá a "Q-h görbe" kifejezésre, ha meg csak a szám érdekli, a vízügy honlapján levő térképen az egeret mozgatva látni lehet. Nem minden vízmércén: mondom, ez csak becsülhető és nem becsülik mindig.

A Dunán a vízhozam sokévi átlaga 1800 m3/sec. Mármint ennyi volt, szerintem ha erre az évre nézzük, jó ha 1200 kijön. Csökken, erősen csökken. Nemcsak nálunk kevesebb az eső, de Bajorországban, Ausztriában, Morvaországban is. Schade.

De nem azért, mert a sógorok telerakták a Dunát duzzasztókkal, meg ott van Bős is. A duzzasztók nem gyártanak több vizet, hanem pár órányi (!) vizet ott tartanak, és aztán elengednek ugyanannyit, mint ha ott se lennének. Miért csinálják? Alapvetően azért, mert ezzel energiát lehet termelni. És miért nem csináljuk mi is? Hát azért, mert sógoréknál a Duna kilométerenként fél-egy métert esik, tehát kilométerenként van benne jópár megawatt. Még Bősnél is 25 centi az esés kilométerenként. Aztán a Duna eléri a medence alját és Bős alatt (az erőmű helyszínválasztása nem véletlen) már csak 5-7 centi a kilométerenkénti esés. 1 megawatt kilométerenként, legalábbi ennyi volt, amíg 1800 m3 jött másodpercenként. Pillanatnyilag ennek a bő harmada. Kevesebb esőből kisebb folyó lesz.

A duzzasztóknak van egy kellemetlen tulajdonságuk: a vizet továbbengedik, de a hordalékot nem (a "kivett megawattokat" nagyrészt ettől vesszük el). Emiatt 2-3 évtized alatt hajlamos a duzzasztó feletti mederrész telemenni kaviccsal, homokkal meg amit még hoz a folyó. Ha kiszedem, jó építőanyag, de ha nem szedem ki mind, akkor idővel fogy a tárolókapacitás. És hát ez a cucc hiányzik a duzzasztó alatt.Mit csinál a folyó ott? Új helyzet, új viszonyok, alkalmazkodás, fizika: bevágódik. Nem a végtelenségig persze: térben és időben a duzzasztástól távolodva a hatás lecseng (vájtfülűeknek: exponenciális lecsengés). De azért ha most hirtelen megépítenénk a nagymarosi duzzasztót (Isten őrizz!), akkor Pestnél szinte azonnal lenne egy 1-1,5 méter bevágódás. Az Ínség-szikla többet lenne kint, mint víz alatt, és lehetne valami új forrás után nézni a pesti csapok vize számára, mert a csápos kutakat végig a Pest feletti dunai partokon elfelejthetnénk. És persze lehetne több ilyet is, olvasom "nagyon hozzáértő" kommentekben, hogy autofire-rel kéne építeni, Adonynál, meg Fajsznál, meg akkor már Mohácsnál is.
Darabonként 2,5-3 milliárd euróért a hülyének is megéri, nem? Nem. 

A kérdés ugyanis nem az, hogy „de jó lett volna, ha megépítettük volna, miért ne építsük meg most”, hanem az hogy „mi a cél, amit el akarunk érni”, és nézzük meg, azt hogy a legcélszerűbb.

Ami kapcsán előjön a "vízlépcsőtdeazonnal", az négy típusú kommentben szerepel:

1. Tartsuk vissza a vizet
2. Legyen Paksnak hűtése
3. Emeljük a vízszintet, hogy „megtámassza” a talajvizet, és
4. Öntözzünk.

Mielőtt ezekbe belemennénk, tisztázzunk valamit. A hazai vízkészletek (Duna és hazai mellékfolyói plusz Dráva) kb. 75%-a a Homokhátságon, a Gödöllői-dombságon és a Cserháton végigfutó Duna-Tisza vízválasztó nyugati oldalán, tehát a dunai vízrendszerben van. A többi egynegyed jut a Tiszára és mellékfolyóira. Ugyanakkor többletvízigény nagyobb része a Tisza vízrendszerében és a kapcsolódó tájakon jelenik meg. Emiatt majd más válaszok is lesznek a fenti négy pontra „nyugaton” és „keleten”.

1. Tartsuk vissza a vizet: igen, igen, igen! Helyes, ezt kell csinálni. Sokat. A legjobb lenne csak a Tiszán és térségében évi egy Balatonnyit, de erre egyelőre nincs kapacitásunk, szóval elsőre megelégednék a harmadával is. Na, ekkora tározót a folyó mentén nincs hol csinálni. A Tisza-tó is alig több a Balaton (térfogatának) 15%-ánál, persze ennek egy része már foglalt a hordalék által (ugye, emlékeztek, mi történik a hordalékkal a duzzasztók felett, márpedig Kisköre is egy duzzasztó). Hol tartsuk vissza: ahol tudjuk és ahonnan csak akkor párolog, amikor az a leghasznosabb (legjobb esetben a növényeken keresztül): a TALAJBA. Az elmúlt 10-20 évben másfél-két méterrel (a Homokhátságon ez inkább 8-10 m) lejjebb szállt talajvíz üres helyére. Ha ehhez, hogy a talajhoz hatékonyan odavigyük a vizet (nem most: télen, amikor valamivel azért több szokott lenni), duzzasztómű kell: hajrá. Egyébként vannak: Tiszalök, Kisköre, plusz a Körösökön. A Dunán: minek? (Talán némi érdeklődésre az az adat is számot tarthat, hogy a Tisza most nagyságrendileg másodpercenként 60 köbméteréből a Tisza-tavon másodpercenként kb. 10 köbméter párolog. Ismétlem: másodpercenként. Ez egyébként Debrecen vízigényének kb. a tízszerese.

2. Paks hűtése: na, ez az állatorvosi ló. A Paksi Atomerőmű hűtését az 1970-es években átfolyó vizes hűtésre tervezték, úgy is épült meg. Ki gondolt volna az akkori éghajlati körülmények közt 800 m3/sec dunai vízhozamra? És sok vizet kér ám, teljes terhelésnél 105 köbméter másodpercenként (a Vízügy holnapja ebben a pillanatban 767 köbmétert mond másodpercenként a Dunára Paksnál, szóval a teljes Duna 13%-át át kéne hajtani az erőművön, hogy a hőterhelést stabilan tartsa és aztán mintegy 10 fokkal melegebben visszaérkezzen a folyóba. Mondtam már, hogy Paks felett most 27 fokosnak mondja a vízügyi honlap a Dunát? Ha beleférne, akkor az a száz köbméter 37 fokosan jönne vissza. Ez önmagában is baj lenne, de nagyobb baj, hogy a jelenlegi szivattyúrendszer az ennyire leapadt Duna vízét nem tudja az erőműhöz emelni. Na, hát akkor duzzasszunk? – Ácsi. 

Mi a megoldandó feladat? Paks hűtése. Ez a legjobb megoldás? Szerintem nem. A duzzasztó árának harmadából kijön egy hűtőtornyos megoldás (ez teljesen függetlenítené az erőmű hűtését a Dunától), és hát nem is feltétlenül kell teljesen ebbe az irányba elmenni, hiszen az év nagy részében egyelőre jó és gazdaságos az átfolyóvizes hűtés. A szivattyúrendszer alját kell „lejjebb vinni” (hátizé… ez nemcsak hosszabb csövet jelent, de gőznyomásokba és kavitációba most nem fogok belemenni… de nem kerül közel se annyiba, mint egy duzzasztó). És még valami. Állítsuk meg a Dunát egy duzzasztóval Fajsznál és csodálkozzunk, ha az így „hűtőtóvá állított” folyó túlmelegszik. Ja, inkább ne.

3. A talajvíz megtámasztása: ez tényleg komoly dolog, vízmegtartási szempontból különösen. Főleg a Tisza Kisköre alatti szakaszán okoz ez gondot. Itt azt mondanám (és a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék nemcsak mondja, de csinálja is, Baranya Sándor tanszékvezető irányításával), hogy nézzünk meg minden lehetséges folyószabályozási eszközt, különösen azokat, amelyek emelik a vízszintet, de azért a hordalékáramlást sem blokkolják, és válasszunk ezek közül. És ismétlem: itt, de szinte csak itt, a vízlépcsőt sem feltétlenül tartom ördögtől valónak, főleg, ha az a táji vízvisszatartást is segíti.

4. Öntözés: barátom, mit akarsz öntözni és mivel? Először is a Duna mentén tényleg mit, amit most nem lehet? A tiszai problémán meg se Nagymaros, de Fajsz nem fog segíteni, a tiszai vízrendszerben pedig kb. annyi víz sincs, most, amiből a jelenlegi öntöző kapacitást működtetni lehetne. Ha rajtam áll, biztos, hogy a vízkészletek hozzáférési prioritásaiban az ivóvíz mellett az ökológiai célú használat is meg fogja előzni az öntözést. És rugalmasságot kérek a gazdálkodóktól is: ha látszik (most már azért látszik), hogy ez a kukorica-koncepció az Alföldön nem jön be (amikor ötből négyszer nem aratsz, az „nem jön be”), akkor mást kéne csinálni. A fő bajom az vele, hogy ha öntözöd június-júliusban a kukoricát, hogy az augusztusi 40 fok hősége megölje, akkor az addig erre adott víz is visszamenőleg kuka. Kár érte. Mondanám, hogy terménypaletta-váltás és talajmegújító/regeneratív mezőgazdaság, de az majd egy másik poszt lesz.

Néhány dologra nem is akarok túl sok szót vesztegetni. Például a „hajózás” nevű fétisre, hiszen ha nincs víz, akkor nincs víz… És a szokásos dumám erre, hogy nem a folyót kéne a hajóhoz méretezni, hanem fordítva. 

A másik ilyen toposz a „Duna-Tisza csatorna”, amely „biztos milyen jó megoldja a fent említett 75-25-ös problémát, Duna-vizet folyatva a Tisza felé, „mint a szerbeknél”. Nézz a térképre, és vedd észre: Magyarországon a legalacsonyabb „hágó” is 15 méter a Duna szintje felett a Homokhátságon, ami azért bosszantóan sok (erről ugye most Pakson tudnának mesélni). A Duna-Tisza csatorna mindig is hajózási műtárgyként jelent meg bármilyen műszaki koncepcióban: öntözésre, vízpótlásra nem jó. A szerbeknél meg a Ferenc-csatorna pont ott van, ahol vége a hátságnak és onnan délre simán "átcsorgatható" a Duna vize a Tiszáig.

Igen, tudom, idegesítő, hogy nincs elég víz, idegesítő, ha emiatt le kell állítani egy atomerőművet, de kérem, higgyük el: nincs azonnal is mindenre jó csodaszer, a vízlépcsőzés sem az. Megvan a maga helye és szerepe, ha kell, elővesszük – de ne azért tegyük, mert „már majdnem megcsináltuk 90-ben, de jó lett volna”. Szerintem nem lett volna jó. 

A szerző okleveles geofizikus, geodéziai és térinformatikai szakértő, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár

Fotó: vizugy.hu