A kiszáradt folyók üzenete: valami mást kell kitalálnunk

Alig egy-két évvel ezelőtt még arról polemizáltunk, hogy pár évtized múlva bekövetkezhet egy olyan katasztrófa, ami gyökeresen megváltoztatja mindazt, amit a modern Európáról, kapitalizmusról, globális rendszerekről, piacgazdaságról, demokráciáról, szabadságjogokról gondolunk. Aztán most ránk zuhant a valóság egy agyrogyasztó hőguta és aszály formájában. A természet jelezte, hogy eddig és ne tovább.
Igazán jó móka volt ez a durván kétszázötven év, ami alatt rendesen hazavágtuk az emberiség jövőjét.

1712-ben Newcomb megalkotta az első működő, gyakorlati értelemben használható gőzgépet a bányák víztelenítésére és ezzel Pandora szelencéje kinyílt, az emberiség pedig menthetetlenül elindult a pokol lángoló bugyraiba.

Ekkor még persze nem gondolták, hogy ebből ekkora nagy baj lesz. Néhányan ágáltak, hogy ez iszonyatosan büdös, zajos, veszélyes, de sajnos hatékony volt és olcsóbb, mint más megoldások. 
És mindig ez volt a legfontosabb. Olcsón, hatékonyan, sokat. 

No, meg gátlástalanul, ami fontosabb, mint a hatékonyság (ha csak nem a pénzszerzés hatékonyságára gondolunk). A legjobb példa rá az izzólámpa kartell, ami még most is létezik, vastagon tojva a kartellellenes törvényre. Ugyanis igen hamar kiderült, hogy az izzók a világ végéig is működnek, így túl nagy profitot nem lehet velük termelni. Ennek ékes példája, hogy a kaliforniai Livermore városának 6. számú tűzoltóságán 1901 óta szinte állandón ég egy izzó és köszöni szépen kutya baja. 

Ezért tehát korlátozták az izzók élettartamát. Így a 20. század elejétől kezdve már szándékosan romlanak el az izzók bizonyos használat után. És ezt engedik!

Gondoljunk bele mit üzen mindez az emberiségnek!

Adva van egy bolygó, ahol a dolgok természetéből fakadóan korlátozottak az erőforrásaink, tehát spórolnunk kellene, hogy minél tovább kitartson, hogy a gyermekeinknek, unokáinknak is jusson belőle. Az lenne a logikus, hogy a tudásunkat, tudományunkat arra kellene fordítanunk, hogy minél tovább működő, minél kevesebb anyagráfordítással előállítható, minél kevesebb károkozással működtethető eszközöket, termékeket hozzunk létre.  

Ehhez képest olyan rendszert működtetünk, amely a „dobd el, vegyél újat” és a „vásárolj minden nap valami mást” szemléletére épül. 

Ez a pazarlás világa. A felelőtlenség világa. A csalás világa.

A tudományt, a felhalmozott tudást arra használtuk, hogy minél hamarabb tönkre menő készülékeket gyártsunk, hogy visszatartsuk a fejlesztéseket, felfedezéseket, és azokat részletekben dobjuk piacra, mert abból több haszon nyerhető ki. Ezért van az, hogy szinte negyedévente jön ki egy újabb módosítás, újítás például a mobil vagy a laptop piacon és nagy vonalakban mindenhol, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy vegyék meg az újat, mert a régi már elavult. És ez minden szakmára, minden üzletre igaz.

Ebben nem az a legnagyobb baj, hogy ez ordas nagy hazugság és csalás – bár már ez is elég ahhoz, hogy kiakadjunk -, hanem az, hogy a tudományt tudatosan fékezi a piac, vagy épp arra ösztönzi, hogy a felfedezések töredékét hasznosítsák, vagy épp olyan felfedezéseket kérnek a tudósoktól, amik pazarlásra ösztönzik a társadalmat. Illetve ennél még nagyobb baj az, hogy mindezt a rendszert a politika évszázadok óta folyamatosan kiszolgálja törvényekkel, joggyakorlattal, kommunikációval etc, etc, holott pontosan tudja, hogy ezzel az emberiség kárát okozza. De van az a pénz…

És ez a bűn, amit durván 250 éve minden nap elkövetünk most szépen mind a nyakunkba szakad.
Műanyaggal, vegyianyagokkal mérgezett tengerek, édesvizek és föld, széndioxiddal, kénnel és mindenféle káros gázokkal mérgezett levegő, aminek következtében nem látott betegségeket szenvedünk el és röpke 100 év alatt sosem látott globális felmelegedést produkáltunk, ami eltüntette a gleccsereket, leszűkítette a csapadékeloszlást, kiszárította a tavainkat, folyóinkat, talajvizeinket eltüntette. Se folyami közlekedés, se megfelelő mennyiségű ivóvíz, se öntözésre elég víz, se ipari igények kiszolgálása, se…

A legröhejesebb, hogy mindezt egy még mindig létező jégkorszakban sikerült abszolválnunk, földtörténeti léptékben egy szemvillanás alatt. Hogy sokan beledöglünk az elkövetkező évtizedekben, évszázadokban, az nem kérdés. Már most milliókra tehető azok száma, akik a globális felmelegedés ilyen-olyan következményei miatt haltak meg. 

De a java csak most jön.

Ha ötven év alatt a nyarankénti húsz 30 fok feletti napról eljutottunk az ötven 30 fok feletti napig, akkor ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy ez a tempó a mi kedvünkért nem fog lassulni, sőt. Észak-Afrikában pedig ennél is durvább a helyzet.

A következményei pedig nagyon kemények lesznek. Már most ott tartunk, hogy Olaszország, Spanyolország, Görögország egyre nehezebben képes ellenállni a migránsok tízezres rohamainak. Európa és nagy vonalakban az egész világ eljutott a vízért folytatott harc állapotába – néha már szövetségesek között is -, amiben nem csak különleges stratégiákat kell kitalálnunk a ritkán, de nagy tömegben érkező csapadék tárolására, de emellett át kell szerveznünk a kapitalizmus működését, mert ez a rendszer egyértelműen megbukott, fenntarthatatlan és csak tetézni fogja a bajokat.
Valami mást kell kitalálni. Méghozzá nagyon gyorsan.

Erre egyértelműen egyre nagyobb az igény, különösen a fiatalok körében, akik riadtan szembesülnek az elődeik hibáival és szeretnék túlélni az előttük álló évtizedeket. Jönnek majd a projektpártok, a zöld megoldásokat, energiaspórolásra épülő stratégiákat felvállaló közösségek és szervezetek, miközben a hagyományos pártok és ideológiák képviselői egyre kisebb eséllyel fogják túlélni az évszázadot. 
A tudomány sem folytathatja tovább a „dobd ki és vásárolj újat” szemlélet kiszolgálását, hanem vissza kell térjen a spórolásra, a minél kevesebb erőforrás felhasználásával is hatékony rendszerek fejlesztéséhez. A politika pedig szintén nem tehet mást, mint az emberek védelme és a spórolás mellé kell álljon, vagy úgy elsöpri őket a népharag, mint legutóbb nálunk a közpénzrabló, pazarláspárti, a „mindig az aktuális napot kell megélni” logikáját alkalmazó NER-t. 

Ma már egyértelmű a természet üzenete: vagy hosszú távra gondolkodó társadalmak lesznek, spórolásra épülő rendszerekkel, vagy a bolygó túllép rajtunk.

Szerző: Nemes György

Fotó: Facebook / Nem Víznek Való Vidék