„A digitális tananyag, amely a Krétából is elérhető, egy nagy rakás szar” – Üres ígérgetés volt a Digitális Oktatási Stratégia

Az Orbán-kormány által meghirdetett Digitális Oktatási Stratégia csak üres ígérgetés, a valódi cél ugyanis soha nem a gyerekek és az oktatás fejlesztése volt, csak a számok javítása. A helyzetről egy dunántúli általános iskola pedagógusa mesélt a Népszavának: 

„Az iskolai laptopprogram keretében több mint két éve kaptuk meg a laptopokat, amelyeket elvileg ki kellett volna osztani a gyerekeknek. Csakhogy a tankerülettől szóltak, hogy addig ne nyúljunk hozzájuk, amíg meg nem kapjuk a digitális táblát is. Két évet vártunk, míg valóban megérkezett a tábla, addig a laptopok ott álltak dobozokban. A tankerület ráadásul biztosra akart menni, ezért időről időre le kellett fotóznunk a bontatlan csomagolásokat. A laptopok két évig be sem voltak kapcsolva, így értelemszerűen töltve sem voltak. Ettől az akkumulátoruk teljesen tönkrement, most, hogy végre használhatják már őket a gyerekek, pillanatok alatt lemerülnek”. 

Megint bebizonyosodott az, hogy soha nem a gyerekeken és az oktatás fejlesztésén volt a hangsúly, hanem csak a statisztika javításán és a pályázati pénz elköltésén. Csak a mi iskolánkban ötmilliós érték ment tönkre – tette hozzá. Az oktatás digitalizációs programja 2022-ben vette kezdetét, amit Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár jelentett be Salgótarjánban, amikor átadták a Digitális Oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára elnevezésű program első notebookjait egy gimnáziumban. 

A projektleírás akkor úgy szólt, hogy az állam a következő négy évben több, mint félmillió tanulónak és 50 ezer pedagógusnak ad ingyen notebookokat 200 milliárd forint értékben. Az uniós forrásokból finanszírozott program a Digitális Oktatási Stratégiához (DOS) kapcsolódott, amelyet 2016-ban fogadott el a kormány. Ebben többek között azt is rögzítették, hogy a kormány biztosítja a nagy sávszélességű, szupergyors internetelérést és wifit az iskoláknak, a tanárok és a diákok digitális eszközöket kapnak, az összes iskolában alkalmaznak infokommunikációs technológiai pedagógiai asszisztenst. Ez azonban a valóságban már nem így nézett ki. 

„A digitális tananyag, amely a Krétából is elérhető, egy nagy rakás szar” 

– jelentette ki egy másik pedagógus a lapnak. „Tulajdonképpen a meglévő tankönyveket digitalizálták, nincs semmi új benne, hiányzik az interaktivitás, ami a lényege lenne, helyette egybites feladatok vannak, amelyekhez teljesen felesleges a digitalizáció” – tette hozzá. Az sem a véletlen műve, hogy a pedagógusok nem is használják, akikben van még lelkesedés és energia, azok saját anyagot állítanak össze, a többiek pedig maradnak a papír alapú anyagnál. 

Így viszont semmi hasznát nem veszik a digitális tábláknak és a notebook-oknak, a diákok csak neteznek rajta otthon, de a tanulásban semmi haszna sincsen. Pedig a kiosztogatott eszközök állítólag kifejezetten a digitális oktatási stratégiához lettek kitalálva. „A DOS a kormány más nagy bejelentéseihez hasonlóan csak egy hangzatos ígérethalmaznak bizonyult” – jegyezte meg egy gimnáziumi tanár, majd hozzátette:

„Elköltötték a pénzt, darabra meg is vannak a szükséges digitális berendezések, csakhogy nincs mögöttük semmi, szimpla statisztika az egész”. 

Ráadásul olyan is kaptak laptopot, akik nem is kérték, egy szülő például arról számolt be, hogy direkt jelezték az iskolának, nekik nem kell, mert nagyon sok van otthon, két hónap múlva mégis át kellett venniük egyet, mert „kifejezetten a gyerekük nevére érkezett”, az intézmény nem tudott volna vele mit csinálni. Egy informatikus, aki több intézményben is dolgozik, mint rendszergazda, arról beszélt; az egész DOS-program „egy vicc”. 

„Akad például olyan iskola, ahol két projektorral felszerelt tanterem van, ám mindkét készülékben kiégett az égő. Az intézmény saját maga nem rendelhet újat, a tankerület viszont azt mondta nekik, hogy hamarosan kapnak egy harmadik projektort, most arra kell a pénz, az az elsődleges. Ha majd megérkezik, akkor bekerül a statisztikába, hogy íme, már három projektoros teremmel rendelkezik az iskola, persze a valóságban csak az új működik, de ezt sehol sem jegyzik, senkit sem érdekel” – mesélte. Több helyen csak papíron teljesülnek a digitális oktatás feltételei: vagy a felszerelés hiányzik, vagy pedig a tanárok. 

Fotó: Facebook/Maruzsa Zoltán